Akkor jöjjön a befejező rész. Előzmények itt.
Azt elmondhatjuk, hogy volt egy tulajdonság, amiben Delorean osztozott a vádlóival és azok főnökével. Az öntelt arrogancia. A tárgyalássorozat volt az első tesztje az igazságügyi miniszter által 1981-ben kiadott új titkosszolgálati irányelveknek, amik a '70-es évekbeli ABSCAM botrányok következményei voltak. Delorean győzelme volt az első eset, ami a vádlott felmentésével végződött, miután bebizonyosodott a vádlott csapdába csalása. Ez részben annak köszönhető, hogy négy hónappal korábban a parlament Személyi és Alkotmányi jogi albizottsága kiadott egy jelentést a rendőrség titkosszolgálati módszerekkel végzett szabálytalanságairól.
Napjainkban a kormányzati túlkapások minden napos főcímek, a rendőri lövöldözésektől, a Patriot Act álcája mögé bújó kiterjedt személyiségi jogok elleni támadásokig. Különféle antiterrorista ügynökségek potenciális dzsihádisták után kutatnak, miközben ISIS szimpatizánsokat követnek és figyelnek meg, miközben a Facebookon megpróbálják őket bombamerényletre rávenni. Ezért aztán a korábbi kérdések aktuálisabbak, mint valaha.
Személyes szinten Delorean felmentése Pürrhoszi győzelem volt. A tárgyalások után Delorean mindent elvesztett, a feleségét is beleértve. Egy éven belül Christina Ferrare, a clevelandi hentes lánya, hozzáment az ABC-TV igazgatójához, Tony Thomopouloshoz, egy bronxi görög bevándorló fiához. Jól csinálták. Ferrara a TV műsorok, Thomopoulos pedig a csatornák és az igazgatói székek között vándorolt.
Delorean tragédiája nem csak a sajátja volt. Az az autóipar, ami őt olyan magasra juttatta, és ami a háború utáni Amerikát hajtotta, elvesztette a dominanciáját saját inkompetenciája és a külföldi versenytársak miatt. A szülővárosa, Detroit, egy kiégett héj maradt csak. Az ipar fehér bőrű haszonélvezői elhagyták a várost és csak az első és második generációs feketéket hagyták ott a külvárosokban, akik az üldöztetés elől máshonnan elmenekülve, itt próbálták meg megtalálni a saját Amerikai álmukat, de csak a 25 százalékos munkanélküliség jutott nekik. Ezért sok mindent és sok mindenkit lehetne hibáztatni, de az biztos, hogy ebből Delorean is kivette egy kicsit a részét, amikor a gyárát egy másik országban építette fel.
Az egyetlen dolog, ami megmentette a szabadúszó autógyárost az elkerülhetetlen pusztulástól és szégyentől, Hollywoodnak köszönhető. A Delorean DMC-12 licenszelése a Vissza a Jövőbe című filmbe a köztudatban tartotta a nevét.
"John Delorean írt nekünk egy levelet, miután kijött a film." - mondta Bob Gale, a film társ-forgatókönyvírója. "Köszönöm, hogy életben tartjátok az álmomat."
Halála előtt, 2005-ben, Deloreannek el kellett adnia a 434 holdas New Jersey melletti birtokát, ami manapság a Trump (Igen, az a Trump) Nemzeti Golfklubnak az otthont, mint a "kifinomultság és luxus bástyája" - a Links Magazin szerint.
Delorean generációjának a heroikus küzdelme, a század elején beérkezett európai bevándorlók fiai és lányai, valahogy csak ezt az eredményt érték el: Egy lepusztult Detroit, valamint egy csicsás golfpálya egy olyan ember tulajdonában, aki az Egyesült Államokat is golfpályaként akarja irányítani.
Ha bármit is tudunk tanulni a múltból - vagy mozikból, amikben elmennek a múltba -, az az, amit a Doki is mondott Martynak, amikor megkérdezi, hogy miért a Deloreant - ezt a bukott autót és vállalkozást - választotta, mint időgépet. " Ha egyszer időgépet építünk egy kocsiba, miért ne adjuk meg a módját?"
És vége. Pontosabban van még egy rövid bekezdés, ami akkora marhaság, hogy nem voltam hajlandó lefordítani. Akit érdekel, megnézheti az eredeti linken, itt. Egyébként ajánlom az eredeti elolvasást mindenkinek, aki ért angolul, mert olykor olyan nyakatekerten fogalmaz, hogy a saját fordításom könnyen lehet, hogy nem éppen tökéletes. Mint mindig, javításokat továbbra is elfogadok.
