Élet egy Deloreannel

Körülbelül egy hónappal ezelőtt volt két szülinapos, akiket most egyben írok meg. Azért is, mert egy nap voltak, meg azért is, mert meglehetősen hasonló volt a két találkozó mind egymáshoz, mind pedig a többi eddig szülinaposhoz. 

Szokás szerinte hetekkel, hónapokkal a találkozó előtt elkezdődött a szervezés, amit szeretek, mert jobban rá lehet készülni a dologra. Ha jól emlékszem, itt is volt pár csúszás, de aztán végül április elsejére mindenkinek jó volt az időpont és egytől jött az első csapat, fél háromtól a másik. Vagy valami ilyesmi, igazából lényegtelen.

Az első csapatnál a feleség keresett meg és a férjének volt ajándék a Delorean megnézése és egy kisebb kör vele, a második csapatnál pedig egy régi nagyon kedves ismerősöm barátja volt a szerencsés. Szokás szerint a tatai Tesco parkolójában volt a találkozó és őszintén szólva sok nagy különlegességet nem tudok mondani. Kedves emberek, egy jó beszélgetés, egy kis autózás, amit csak egy tankolós szakított meg, mert már nagyon a végén járt a benzinem, és ennyi.

Amiatt volt egy kicsit kellemetlen a dolog, mert koszos volt az autó és még mivel a festések előtt voltam, ezért mindenkitől elnézést kellett kérnem a hátsó lökhárító hibája miatt is. Szerencsére azóta ezek a hibák már megoldódtak. Volt még a szokásos hűtővízcsöpögés és egy akkori új hiba, az, hogy jobbra kanyarodásnál nyikorgott a jobb hátulja az autónak. Ez azóta elmúlt, remélem nem is jön vissza, mert ez egy elég nehezen megtalálható problémának tűnik. Ezeket levéve nem volt semmi probléma, az autó tette a dolgát. Biztos örült a járatásnak.