A DMC történetében a felépülés és a bukás a legérdekesebb, mindegyikről írtam már eleget. Most viszont találtam egy jó kis sztorit, amit eddig még nem ismertem. Ez is a '82-es évről szól, amikor már bajban volt a cég, de mindenki próbálta megmenteni. Barrie Wills mesélte el, hogy mit és hogyan próbáltak elérni, valamint hogy hogyan nem jött össze a dolog. Itt az eredeti link, most az első felének az érdekesebb részeit fordítom le, aztán majd jön a többi rész is.
...
Miközben JZD igencsak küzdött a túlélésért, egy kis csoportnyi Deloreanhívő, Akik magukat UK Konzorciumnak nevezték, pont ugyanezen dolgozott.
Barrie Wills, a DMCL vezetője a csődeljárás alatt, Charles "Chuck" Bennington, egykori vezető, valamint L. E. "Bill" Bellamy, a CP Trim elnöke (ami a DMCL vegyesvállalata volt, valamint az autó kárpitjainak és üléseinek a beszállítója), kidolgoztak egy tervet, amivel megvehették volna a céget és újra sínre rakhatták volna. Együtt dolgozva Sir Kenneth Cork és Paul Shewell csődbiztossal, valamint Margaret Thatcher észak írországi emberével, Jim Priorral, kitaláltak egy olyan üzleti tervet, ami a DMC-t hosszú távon is működőképessé tehette volna.
Talán.
...
Barrie elmondta, hogy az első találkozókat titokban tartották, a szükséges cégeket titokban hozták létre, a beavatottaknak meghagyták, hogy tartsák a tervet titokban, amíg sikerül kidolgozni a finomabb részleteket.
Azonban ahogy az lenni szokott a szigorúan titkos tervekkel, ez is kiszivárgott. Szerencsére a terv így is felkeltette Sir Kenneth Cork csődbiztos figyelmét, ezért Wills és támogatói kaptak egy meghívást egy út melletti megállóba, hogy kimagyarázzák magukat.
"Sir Kenneth leültetett minket egy kisebb asztal köré, majd azzal nyitotta meg a beszélgetést, hogy jobb, ha elmondjuk, hogy mire készülünk, mert úgy tűnik, hogy az a valami, amit közösen művelünk, még az Észak Ír Iroda figyelmét is felkeltette, és nagyon érdeklődnek a részletek iránt."
Ekkor Wills érezte, hogy most még a munkája is veszélyben van, elvégre munkaidőben azon dolgoznak, hogy hogyan vásárolhatnák meg a céget, de valójában teljesen biztonságban volt.
"Cork nagyon odafigyelve és nagyon alaposan feltett pár kérdést, majd egy kis szünet után elmondta, hogy ez volt az első értelmes terv, amit a dunmurrybeli cég megmentésével kapcsolatban hallott, és hogy teljes támogatását adja hozzá, amíg értelmét látja. Valamint azt is elmondta, hogy a gyár teljes becsukását is elhalasztja addig, amíg haladunk a tervünkkel.
A terv szerint a céget átneveztük volna Dunmurry Motor Companyre. Ennek két oka volt. Az első, hogy a cég központja Dunmurryben volt, másodszor pedig mert így meg lehetett volna tartani a nagyon stílusos DMC logót. Költségcsökkentés teljes erővel, elvégre miért fizessünk egy komplett új márka bevezetéséért?
Eddigre már nagyon aggódtunk amiatt, hogy a Delorean nevet egyre több rossz dolog vette körbe és ez a márka jövőbeli használatára is negatívan hatott volna. A DMC logó, amit Phil Gibbon grafikus készített 1974-ben, viszont annyira egyedi volt, hogy meg szerettük volna tartani. Ezért gondoltuk, hogy átnevezzük a céget Dunmurry Motor Companyre - a Bayerische Motoren Werke (BMW) mintájára - és így kiejtjük a Delorean szót a szóhasználatból.
És mi lett volna Deloreannel, az emberrel? Hát ha a neve nem lett volna benne a cégnévben, akkor nem lett volna ott az irodáján sem. Legalábbis ez volt az ötlet. Az angol csapat nem lelkesedett a jövendőbeli részvételéért.
Wills szerint John neve mérgezővé vált a londoni cityben, mi pedig pont onnan szerettünk volna befektetőket szerezni. Mindenesetre már nem voltunk elragadtatva a vezetési stílusától, valamint attól, hogy nem volt képes megérteni, hogy egy kis specialista autógyártót vezet, olyat, mint az egyik korábbi munkaadóm, a Reliant Motor Company, nem pedig egy multinacionális céget. Ennek ellenére felajánlottunk volna neki egy névleges pozíciót a tőlünk független amerikai importcégben, amit a DMCL második vezetője, és a Chrysler egykori európai elnöke, Don Lander vezetett volna.
És Delorean legnagyobb próbatételei még csak most következtek.
