A DMC vezetése profi szakemberektől állt, John Delorean pedig a marketingben volt igazán profi. Egyértelmű volt hát, hogy csináljanak egy rendes piackutatást, hogy a DMC-12-t hol lehet majd sikerrel eladni. Erről az 1979-1980-as dokumentumról szól a mai bejegyzés, ami főleg 1978-as számokkal dolgozik.
Felütésként azzal kezdődik a dokumentum, hogy felsorolja a potenciális ellenfeleket, kitérve arra, hogy az olyan sportos autókat, mint a Trans Am, nem veszik bele a sportautók felsorolásába, mert azok nem egy piacon lesznek a DMC-12-vel. Bizonyos szempontból ez érthető, főleg 1979-1980-ban, amikor még nem volt kész a gyártásra érett verzió, nem kellett a katalizátor, és a tervezett menettulajdonságok felette voltak a végül sorozatban gyártott autónak, ez elképzelhető volt. A felső képhez többet nem fűznék hozzá, angoltudás nélkül is jól érthető.
A második oldal a világpiaccal foglalkozik, elmondja, hogy az egész évben eladott 335 000 autó 80%-át négy márka, a Datsun, a Mazda, a Porsche és a Corvette fedi le 291 000 eladott autóval. Ezután jön a főbb piacok bemutatása, amiből látszik, hogy messze az USA a legfontosabb piac a maga 72%-ával, Európa 17%-kal követi jó messziről, a világ többi része pedig összesen 11%-kal szerénykedik. Végül pedig egy megállapítás, hogy a DMC-12 a középkategóriát tudja megcélozni a méretéből, teljesítményéből és árának a szempontjából.
A harmadik oldalon jön Európa részletezése a megállapítás után, hogy az USÁban a Corvette lesz a DMC fő ellenfele. Mivel Európán belül nyolc országban lehetséges egyelőre a DMC eladása, ezért azoknak a kifejtése következik, a többi ország majd a szedán változat bemutatása után válik esetleges célponttá.
Németországban 32000 sportautót adnak el egy évben, főleg Porsche, Monza, Mercedes és BMW típusokat. Két nagyobb disztribútor és három nagyobb viszonteladó jelezte érdeklődését az esetleges forgalmazás iránt.
Az Egyesült Királyságban a 13000 eladott autó nagy része Porsche, Jaguar, TR 7/8 és Fiat X1/9. Számomra furcsa módon három nagy viszonteladói hálózat is visszautasította a DMC forgalmazását, ami pedig saját piacon erős tudott volna lenni, bár ennek az oka valószínűleg az, hogy szükségszerű volt a jobb kormányos autók bemutatása. Erről később lesz is szó. Talán ennek ellensúlyozására tervben volt az autó 1980-as bemutatása a birminghami autóshown.
Franciaországban a Porsche és az Alpine dominál 3-4000 autóval, valamint a Bagheera van még jelen elég erősen változó számokkal. Az itteni számok az ország méretéhez képest elég csekélyek.
Olaszországban 2000 autót adnak el, a Porsche itt is a legerősebb, őket pedig a Bagheera és a Ferrari követi. Erre a piacra sem lesz könnyű betörni, még nem végeztek viszonteladói kutatást.
Svájc azonban elég erős, 7300 autót adtak el 1979-ben, főleg Porsche, Monza és Mazda típusokból. A viszonteladókat már feltérképezték, de még nem keresték fel őket.
Belgium és Luxemburg kicsit gyengébb, egy Porsche, Bagheera, Mercedes által dominált piacról van szó. Viszonteladókat még nem keresték fel itt sem.
Hollandiában mindössze 2000 autós a piac, szokás szerint a Porsche vezet, majd követi a Bagheera és a TR 7. Jók a viszonteladói kapcsolatok, de limitáltak a lehetőségek. Mellesleg jegyzem meg, hogy valahogy mégis itt lett aztán a népességhez viszonyított legnagyobb európai Deloreanpopuláció.
Ausztria az utolsó értékelhető európai ország, ahol a Porsche és Bagheera által vezetett 1100 autós piacra meg lehet kísérelni a betörést.
Ezután jönnek a távolabbi piacok. Az olcsó japán autók által dominált Közel-Keleten összesen kb. 1000 sportautót tudnak eladni, ami elég szegényes, bár jól elhelyezett viszonteladókkal elérhető egy kis mennyiségű, de stabil eladási szám.
Habár a Japán piac a németéhez hasonló, főleg belpiacos autókat vesznek, a külső gyártók autóinak a példányszámát korlátozzák. Ennek ellenére több lehetséges viszonteladó is érdeklődését fejezte ki, és az 1980 novemberi autóshown, Tokyoban tervezik is kiállítani a Deloreant.
Ezen felül már nem sok lehetséges piac van, talán Hong Kongban, Szingapúrban és esetleg Guamban lehetne próbálkozni, majd Koreában és a Fülöp szigeteken. Néhány viszonteladóval már kezdődtek tárgyalások, de majd a tokyoi autóshow után meglátják, hogy hogyan tovább.
A felmérés szerint ezeken a piacokon kívül a DMC-re már nagyon kicsi lenne a kereslet, a szervizköltségek miatt már nem érné meg a távolabbi területeken a forgalmazás. Mint lehetséges további jelöltek, felmerült Dél Afrika, Egyiptom, Izrael, Dél Amerika, Ausztrália és Új Zéland, de érződik, hogy ezek nagyon távoli tervek. Kicsit esélyesebbnek érződik Puerto Rico és Jamaica, mert azokat az autókat el lehetne látni az USÁból.
A dokumentum vége felé kiemelik, hogy a DMC, új autógyárhoz képest elég jól ismert. A főbb ismérvek a Delorean tartóssága, Giugiaro formaterve, John Delorean személye, valamint még a NIDA és DOC bizalma a DMC-ben. Fontos még az autó minden országra kiterjedő homologizációja, azaz a helyi szabályoknak megfeleltetése.
Több viszonteladó is kifejezte igényét egy tesztautóra, amit 2-3000 kilométeren keresztül használhatnak. Ennek hiányában nem írnak alá semmit. Valamint habár még nem kaptak tesztautót, de már bejelentették igényüket egy erősebb verzióra, lehetőleg turbóval, mert elmondásuk szerint a teljesítmény ebben a szegmensben fontosabb a takarékosságnál. 160-180 lóerős teljesítmény és 230 km/órás végsebesség elégséges lenne.
Hát ennyi. Érdekes dokumentum ez, elég sok érdekes és helyes megállapítással. A tervezett számokból jól látszik, hogy a John Delorean által hangoztatott 30000 autós éves eladás egyáltalán nem alátámasztható. Világszerte 4500 autót tudnának a legoptimistább becslésekkel eladni 1982 végéig, igaz ebben a bőven legnagyobb amerikai piac nincsen benne. Hát nem is sikerült a dolog, kb. 9000 autót sikerül eladni két év alatt.
