Mit lehetne és kellene írni egy olyan találkozóról, ami már hónapokkal ezelőtt történt és nagyon jól sikerült? Talán azt, hogy nagyon jó volt. Ez nem sok. Persze lehetne és kell is ennél többet mondani, hogy megmaradjanak az emlékek. De az emlékek sem e miatt fognak megmaradni. Hanem talán azért, mert sok-sok alapvetően különböző ember -- akik szinte biztosan nem találkoznának normál esetben --, egyszer-kétszer egy évben nagyon jól érzik magukat együtt. Többször megírtuk azt is, hogy ez egy autós klub, egy típus miatt vagyunk együtt, de az autónak már nagyon kevéske szerep jut az összejöveteleken. Most sem volt ez másképp', jó ha egy órát szántunk a kocsikra. Megbeszéltük a kötelezőket, megnéztük a különbözőségeket, aztán végre teret adtunk a hülyeségeknek. Imádom, hogy egy év kihagyás után is ott tudjuk folytatni a mondatokat, ahol korábban elkezdtük. McFly nagyon klassz vendéglátó volt, csodás helyen lakik. A kaja sem volt rossz, a pia meg szokás szerint jól csúszott most is. Eddig a hivatalos és persze semmitmondó beszámoló.
Ezután pedig jöjjön a teljesen személyes élményem. A Covid számomra olyan helyzetet teremtett, hogy az aktuális vállalkozásom beleállt a földbe. Ez már korábban is okozott lelki problémákat, bár akkor még csak a mélyrepülés fázisában volt a melóm. Ekkor kihagytam egy találkozót, arra hivatkozva, hogy nem lennék igazán jó társaság, mert vagy magamat, vagy másokat ölök meg. De ha nem is fojtom vérbe a találkozót, akkor is maradandó károkat okozhatok kedvenc klubtársaim mentális állapotában. Az idei találkozóra a helyzet olyannyira forrta ki magát, hogy valóban neki voltam keseredve, de a depressziót félretéve mégis elmentem a találkozóra. Az első percben kiderült, hogy a lehető legjobban tettem. Ebben a klubban nem számít a társadalmi státusz, nincsenek alá-fölé rendeltségi viszonyok, csupán barátság van, és ami már nagyon-nagyon ritka: egymásra figyelés.
Nagyon köszönöm nektek ezt az élményt! A többieknek, akik még nem klubtagok (de olvassák a blogot), de gondolkodnak azon, hogy eljöjjenek egy talira, üzenem, hogy nem érdemes ezen tovább agyalnod! Gyere és érezd jól magad néhány hétköznapi idióta között, és pár órára felejtsd el a problémáidat!
Egy bekezdést azért én is írok. Sokat hozzáfűzni nem tudok, mert az, hogy hamburger volt a kaja és hogy egyre népszerűbb a rum, az fontos is, meg nem is. Így maradok a szigorú naplózásnál, miszerint nagyjából a tavalyi banda jött össze, csak éppen Bopat helyett Dubniczkia jelent meg. Mivel tervben van idén még egy Deloreannéző McFlynál, ezért könnyen lehet, hogy ott megjelenik a teljes létszám, valamikor majd arról is beszámolunk. Még annyi, hogy a megjelent két Delorean rendesen tette a dolgát, de egyre valószínűbbé vált, hogy nekem a benzinpumpa környékén szivárog a benzin. Ezzel kapcsolatban azóta már történt előrelépés, hamarosan megírom.
