Most kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert egy olyan rendezvényről kell írnom, ahol nem említhetem meg a meghívó nevét, és jobb, ha a helyét sem írom le. Szóval ez a beszámoló néha kicsit homályos lesz, de igazából sokat nem számít, csak hát ez az oka.
A lényeg, hogy már elég régen, még bőven év elején keresett meg egy nagy cég megbízott marketingosztálya, hogy mivel a cégnek most lesz egy kerek születésnapja, ezért akarnak rendezni a dolgozóknak egy jó nagy bulit, majd a szokásos visszatekintés / időutazás vonalon elindulva kéne nekik egy Delorean. Sőt, még az is lehet, hogy két Delorean. Na mondom, ez jó dolognak tűnik, vissza is jeleztem, hogy csinálhatjuk, majd mozgósítottam McFly-t második autónak, ha kellene. Sajnos aztán úgy alakult, hogy csak egy autó kellett nekik, amit sajnáltam is, de jó volt egy kicsit reménykedni a kettős megjelenésben. Egyébként érthető a dolog, mert amikor az első levelek mentek, még sehol nem volt a háború, meg ez a bazi nagy káosz, kb. a rendezvény előtti második hétig még az egy autó sem volt teljesen biztos.
Itt ki szeretnék térni egy fontos dologra. A Deloreant megjelenésre bérbe lehet venni, de nem mindenkinek azonos feltétellel. A magánembereknek, ha eljönnek hozzám, akkor ingyenes a dolog, de ha nekem kell megjelenni valahol, akár magán, akár céges rendezvényre, akkor az már fizetős, bár ez szerintem érthető. Ott már nekem is költségeim vannak, plusz az időmből is sokkal több fogy. Ez egyértelműen egy fizetős rendezvény volt, emiatt viszont jobban kellett nekem is készülni. Ezért fel kellett vennem Zsolt Vissza a Jövőbe cuccait az M0-n, plusz Skynettel is kellett találkoznom egyéb okokból.
Na de vissza az alaptémára, elhárultak az akadályok, lehetett menni. Az M0-n először Skynettel találkoztunk, beszéltünk, aztán tovább Zsolt felé. Ő pár megállóval arrébb várt, és máris itt volt az egész út legviccesebb pillanata. Mivel az ő cuccait is vittem, ezért azzal kezdtem, hogy átadtam neki a megbeszélt összeget, ő bólintott, majd felnyitotta az autójának a csomagtartóját, levette a pokrócot a plutóniumládáról, amin a filmnek megfelelően jó nagy betűvel van rajta, hogy Radioactive, majd ketten megfogtuk, átraktuk a Deloreanbe, meg még pár egyéb dolgot is, majd mindenki ment a dolgára. Zseniális jelenet volt, komolyan.
Mentünk is tovább, majd beleálltunk egy bazinagy dugóba, olyan tipikus M0-s fajtába. Vagy egy óra volt, mire átvergődtünk rajta, aztán innentől már nem volt gond, csak nyomtuk neki minden extra történés nélkül. Mivel a célvárosban volt a Dudunak ismerőse, ezért hozzájuk mentünk először, mert már bő 8 óra volt, majd egy finom vacsora után mentünk csak átvenni a szobánk kulcsát. Itt gyors fürdés, aztán vágódtunk is az ágyba, mert fárasztó nap volt, plusz tudtuk, hogy a másnap sem lesz könnyebb.
Reggel időben keltünk, reggeli, aztán mentünk is a helyszínre, ami marha nagy szerencsénkre - és erre csak előző nap jöttünk rá - mindössze fél kilométerre volt a szállásunktól. Itt egy kis kóválygás azért volt, mire megtaláltam a megfelelő kaput, ahonnan aztán odavezettek a Delorean kiállításának a helyére, ami elég sokáig kellemesen árnyékos volt. Itt kipakoltunk mindent, körbekordonoztuk az autót, plusz kaptunk egy kis sátrat is, ahol le tudtunk ülni, majd vártuk a látogatókat. Háromnegyed 9-re értünk oda, és kb. 9-től indult a roham. Rettentő sok ember volt, és a megszokottakhoz méltóan nagyon pozitívan fogadták az autót, sőt, mivel elég sokkal beszéltem, még azt is megtudtam, hogy volt, aki csak a Delorean miatt jött vissza, mert elsőre nem ette észre, de szóltak neki.
Mivel külön biztonsági őre nem volt az autónak, én inkább ott maradtam vele, a csajok meg elmentek körbenézni, kajálni, meg konzumálni. Én meg kaptam valami alkoholmentes lónyálat egy nagyon szép fémdobozban, néhány perecet, szóval az ellátásom is oké volt. Így meg aztán hamar eltelt az a pár óra, amíg tartott a kiállítás. Sőt, mivel a rendezvény elméletileg ötig tartott, de kettő körül már nagyjából leléptek az emberek, ezért három után minket is elengedtek. Igazán jól összerakott rendezvény volt, tetszett.
Egyébként a hamarabbi elengedésünknek volt egy extra oka is, az, hogy marha nagy vihar készülődött. Ezért is léptek le az emberek, és ezért állt neki mindenki hamarabb a pakolásnak. Ezért mi is beszórtuk a cuccokat, és indultunk is haza. Közben pedig néztük, hogy mögöttünk tényleg alakul a zuhé, szóval kentük neki, ahogy bírtuk. Sikerült is elmenekülni a vihar elől, de az ismerősöktől megtudtuk, hogy aznap este igazi ítéletidő volt. Viszont addigra mi már messze jártunk.
Aztán persze az M0-n megint alakult a dugó, de ezúttal sikerült kikerülni. Nem úgy az esőt, ami csak elért minket, igaz ez a másik irányból érkezett. A Zsoltnak át kellett volna adni a cuccokat, de annyira zuhogott, hogy nem akartuk sem mi megázni, sem pedig tönkretenni a díszleteket, ezért mivel egy KFC parkolójában találkoztunk, adta magát az ötlet, hogy üljünk be egy fagyira. Így is történt, a KFC-ben kivártuk a zuhé végét, majd visszapakoltunk, és egy utolsó nekifutással hazaindultunk.
Az autó példásan bírta a strapát, semmi különös nem történt. Egy említésre való hibája van most. Mivel a jobb oldali ajtó nem tökéletesen csukódik, ezért nagy eső esetén kicsit becsöpög az eső. Hát ezzel majd foglalkozni kell. A fogyasztás 11 liter körül alakult, ami a dugózós autópályatempóhoz szerintem teljesen oké.
