Ahogy sokszor írtam már korábban, a szülinaposok (vagy legénybúcsúsok, névnaposok, bármilyen ilyen jellegű találkozósok) általában eljönnek hozzám, és itt találkozok velük. Volt azonban most ismét egy olyan, amikor én indultam el, és találkoztunk félúton. Mivel ők Miskolcról jöttek, ezért Szigetszentmiklós lett a félút.
Mivel nem nagyon vagyok ismerős a környéken, csak egyszer voltam Deloreannel, amikor a Twisternek forgattuk a klipjét, ezért egy Lidl parkolóban találkoztunk. Kicsit hamarabb értem oda, jöttek is a bámészkodók, és egy kicsit kellemetlen is volt, hogy mire megjöttek a valódi szülinaposok, sokszor nem is tudtak az autóhoz férni. Emiatt összepakoltuk magunkat és elmentünk egy pár utcával arrébb, hogy ott tudjunk egy kicsit nyugodtabban beszélgetni.
Innen meg mentünk egy kört először az ünnepelt rendkívül vagány kisfiával, majd az ünnepelttel is, közben pedig megbeszéltünk mindent, amit ilyenkor meg kell. Ami nagyon durva volt az az, hogy vannak igazi szent őrültek, mint ez a szülinapos is. Nagyon sok tetoválása van, és a két lába konkrétan Vissza a Jövőbe témákkal van tele. Kinder sem gyenge, mert hát kevés embernek van a hátán Delorean a komplett óratoronnyal, de ez a kolléga simán felhozta magát legalább döntetlenre. A rettentő mennyiségű Vissza a Jövőbe relikviáról pedig még nem is szóltam.
Ezután már csak a búcsúzás és a hazaút volt hátra, ami bitang jól sikerült. Jó volt az idő, a hangulat, és hát maradjunk annyiban, hogy néha már a német autópályán éreztem magam. És a fogyasztás is jó volt végig, szóval lehet, hogy tényleg csak annyi a gond, hogy az autó mostanában jobban utálja a rövid távokat, amit meg is értek.
Aztán estére már jöttek is a linkek a Facebookról, hogy ki merre látott. Hát igen, a Deloreannel nem lehet elbújni. A legjobb pedig, hogy az egyik legnagyobb veterános oldalra egy olyan nő rakta ki a Deloreant, akiről csúnya előítélettel azt hittem, hogy az unokájának csinálja a fotókat, miközben vérbeli autórajongó. Nagyon jó az ilyet megtapasztalni.
