Élet egy Deloreannel

Ezt a hetet is kezdjük egy videóval. Bopat küldte, és az egyik legjobb rövid videó, ami a témában született.

Egy nap késéssel jön a blog, egy jó kis jegyzőkönyvvel. Azt már írtam korábban is, de megismétlem, hogy Deloreanből későit kell venni. Azért, mert a koraiaknak annyira sok hibájuk volt még, hogy nagyon nehéz volt velük az együtt élés, majd a javítás. Erről azt hiszem Bopat tudna eleget mesélni. A sok hiba pedig már a gyártás első hónapjaiban is köztudott volt, a javítások pedig jöttek sorban. A teljes gyártás két éve alatt 2000 módosítást végeztek el az autón, ennek a nagy részét az első fél évben. Ezek megvitatása rendszeres találkozókon történt, itt pedig megnézhető az április 16-i tárgyalás hibajavítási listájának az első fele. Megéri megnézni a jobb oldali monogramokat.

1. Ajtózsanér

Az átalakított csapágyak és egyéb részek április 22-től lesznek elérhetőek, a teljesen újratervezett csapágypersely pedig április 30-tól. Hosszú távon a DMCL Engineering vizsgálja az ügyet.

2. "A" oszlop

A nem itt gyártott alkatrész esetén is illeszkedési problémák vannak. Az első és második szerszám továbbra is módosítás alatt áll. A csavaros rögzítésről hamarosan ?ECR? készül. A darabolt alkatrész, amivel a fixálást lehet vizsgálni, megérkezett, egy másik pedig készül a beszállító számára is. A mérnökség végezze el az újratervezést a CP Trimmel  (Ez egy elég nehezen érthető rész, de valószínűleg az "A" oszlopot borító bőr rögzítési problémájáról van szó. Amikor nekem megjött az autó, nálam is lógott, később lett visszarakva.)

3. Sebességváltó kulissza zárólemeze

Az új tervek elküldve a beszállítónak, május 8-án elérhető, ECR készült.

4. Küszöb

ECR készült a rögzítés felülvizsgálatára, a kapocs elérhető, az új küszöb április 28-ra várható.

5. Másodlagos ajtótömítés

A felülvizsgált rögzítés kielégítő. a munkadarab tervezés alatt.

6. Légbeömlő

?TSA? készült a gyors javításra. A Lotus új tömítést tervez. ECR elindítva az új design miatt. A rajzok április 16-án elkészültek.

7. Rossz minőségű rádióadás

ECR elindítva a folyamatos módosításhoz. Az április 14-i értekezleten megbeszélték a szükséges változásokat és azok koordinálását, jegyzőkönyv csatolva. Kísérleti határidő április 24.

8. Elsődleges ajtótömítés

A tömítés vulkanizált verziója április 29-én elérhető. Rövid távú megoldás. Jelenlegi tömítés megfelelő. Anyagváltoztatás megfontolás alatt, az ajtófelszerelés megváltoztatásával együtt.

Jövő héten jön a következő rész, valami okból a 9-10. pont kihagyásával.

Naná, hogy mikor megírom a blogot Toby Petersonról, másnap már jön is egy beszélgetés és videó róla. Na de ennél nagyobb baj ne legyen, linkelem is a beszélgetést. Ide meg berakom a videót is. Elég rövid, ennyi időt megéri ráfordítani.

Volt tavaly nyáron egy cikk a DMC Northwestről. Akkor sok írnivaló volt, elraktam a hosszú téli estékre, amikor jól fog jönni pár ilyen konzerv. Jó hosszú cikk, de a már korábban megírt általános részeket kiszedem belőle, megpróbálok az egyedi információkra koncentrálni. Akit a teljes cikk érdekel, az ide kattintson.

Toby Peterson nem tud visszaküldeni a jövőbe, de a Deloreanedet olyan fényesre tudja csiszolni, mint egy vadiúj mosogató, és visszatereli az elkószált lóerőket az öregecske hathengeresbe.

Peterson, a Delorean Service Northwest tulajdonosa Porschék, Lamborghinik és Ferrarik javításával is foglalkozik, de a Deloreanek vannak nála igazán becsípődve. 2018 januárjában költöztette Woodvillebe a 11 éve működő autószerelő műhelyét, mert a korábbi főbérlője Bellevueben 60 százalékot szeretett volna emelni a bérleti díjon. 

- Még mindig csak költözködünk - mondja a 380 négyzetméteres, két szintes boltjában. A füves domb nagyon szép hátteret ad az előtte parkoló Deloreaneknek.

...

1988-ban valamilyen egyedi sportautót szerettünk volna a feleségemmel, és ekkor láttam meg egy szórólapot az egyik szupermarketnél, amin egy Deloreant hirdettek. Kicsivel később már csak egy sárral és penésszel borított autót láttam - ami a nyirkos fészerben való tárolásnak volt az eredménye - és mivel átláttam a sok koszon, már vettem is elő a csekkfüzetemet. 12000 dollárért vettem magamnak egy "nagyon hosszú mentőexpedíciót".

...

Egy penészes Delorean felélesztése nagyon sok akadályt foglal magában. Az internet előtt nagyon nehéz volt az alkatrészbeszerzés. - Sok alkatrészt én magam gyártottam le. - mondja Peterson, aki korábban repülőmérnökként dolgozott. (Itt jegyezném meg a híres Toby Tab nevű hátsó lengőkarcsavarját, ami már régóta nincs gyártásban, de az eladó darabok egészen horribilis többszáz dolláros áron cserélnek gazdát.) Peterson az autó felújítása során csatlakozott a helyi klubhoz, ahol elég hamar a helyi szerelővé vált. 

...

2007-ben Peterson megvett egy autójavító műhelyt, és ekkor indította el a második karrierjét. Ki akarod cserélni a kazettás magnót valami újabbra? Nem gond. Távolról nyitható ajtók? Már kész is. Akár még fluxuskondenzátort is tud szerezni az autódba egy Floridai cégtől, de készülhetsz egy 600 dolláros árra.

...

A 130 lóerős hátsó motoros sportautó csak az utolsó pillanatban került bele a Vissza a Jövőbe filmekbe. Az eredeti ötlet egy hűtő lett volna, de nem szerették volna, ha a gyerekek a hűtőbe másznak időgépeset játszani. A második gondolat a Mercedes Gullwing lett volna, de az túl drága volt, a Ford Mustang meg nem illett a Doki karakteréhez.

...

Shawn Knight, 35, azok közé tartozik, akik sokkal a gyártás vége után ismerték meg a Deloreant. Napi autónak egy Ford F-150-et használ, de hétvégenként egy 1981-es Delorean nagyon mély ülésébe veti magát.

- Csak éppen bementem a boltba nézelődni. Toby két órát beszélt hozzám, aminek az lett a vége, hogy ajánlatot tettem az egyik ott álló autóra. Következő héten felhívott, hogy az eladó elfogadta az ajánlatot. Ez négy éve volt. - mondja Knight, aki most a Pacific Northwest Delorean Klub elnöke.

Jól emlékszik még az első körére az autóval, ahova a húgát vitte magával.

- Megálltunk a Starbucksnál. Amikor bementünk, majd kinéztünk - egy elég hideg decemberi este volt - megláttuk, hogy emberek gyűltek az autó köré. Akkor jöttem rá, hogy ilyen a Deloreantulajdonosság. De ez még rosszabb is tud lenni. Az egyik barátomnak van egy teljesen újraépített 1965-ös Ford Mustangja, de a Delorean sokkal több érdeklődőt vonz, mint a Mustang. 

...

A Deloreanek furák, ahogy sok autó fura a '80-as évekből. Nem kimondottan jó autók, de a vagányságukra nem lehet panasz. 

...

A Deloreanek után 37 év elteltével is megfordulnak az emberek.

Továbbra is tart a téli szünet, ráadásul megpörgetve egy jó kis hóeséssel, ezért autózásra nincs remény ezen a héten sem, pedig éppen egy hónapja indítottam be utoljára az autót, szóval igény lenne rá. Mivel ezzel kapcsolatos bejegyzés szintén nem lesz, ezért nézzétek inkább a következő videót, amiben Dixon Hollinshead, a gyár építésének a vezetője beszél a Deloreanes élményeiről. Sajnos beágyazni nem tudom, ezért legyetek szívesek klikkelni egyet. Mellesleg a videó az egyik kábé 10 éve készülő Delorean mozi egyik részlete.

Ami igazából nem is kilométeróra, hanem mérföldóra, de az olyan furán hangzik, nem akartam címbe rakni. Viszont az ok, amiért előhozom a témát az az, hogy habár a Delorean végsebessége 199 km/h, ami kb. 124 mp/h, a kilométerórája mégis csak 85 mérföld/óráig van számozva? Igazából kicsit csodálom, hogy ilyen sokáig nem írtam még róla, de egyszer csak elértem ide is. A megoldás két részből áll.

Az első rész 1973-ban kezdődött. A tapasztalt autósok már most bólogatnak, hogy jaja, olajválság, a benzin árának hirtelen és nagy mértékű növekedése. Bizony, a probléma innen indul. Miután beütött a válság, hirtelen sokkal fontosabb lett az alacsony fogyasztás, mint előtte bármikor volt. Ezt a NHTSA (National Highway Traffic Safety Administration - az ottani Közlekedésfelügyelet), is igyekezett kikényszeríteni, mégpedig egy 1974-es szövegezésű és 1975 január 4-én véglegesített törvénnyel (National Maximum Speed Law - NMSL), ami országos szinten 55 mérföld / órában (89 km/h) korlátozta a sebességhatárt. Amibe még belegondolni is szörnyű. Az ok két részből állt össze. Egyrészt kimutatták, hogy az autók zöme körülbelül ezen a sebességen működik a legoptimálisabban, tehát itt fogyasztja a legkevesebb üzemanyagot, másrészt észrevették, hogy a lassabb autók kevesebb halálos balesetet okoznak. Mivel azt nem vették figyelembe, hogy nem csak lassabbak a közlekedők, hanem jóval kevesebb is van belőlük, mint pár évvel korábban, ezért a törvényt már az első pillanattól nagy ellenkezés kísérte, voltak államok, ahol tömegesen nem is tartották be. Egyes helyeken még a 85%-ot is elérte a gyorshajtók aránya. 1987-88-ban egyszer módosítottak rajta, és 65 mph-ra emelték a maximum sebességhatárt bizonyos körülmények között, de ezt levéve a törvény végül 1995-ig hatályban maradt. Ekkor állították vissza a korábbi szabályzást, miszerint a maximális sebességhatár meghatározását állami hatáskörbe delegálták vissza. Ekkor el is kezdtek visszaállni a magasabb sebességhatárokat, de azok még mindig bőven elmaradnak az európaiaktól. A törvény beiktatásakor 2,2%-os üzemanyagcsökkenést vártak, de a valódi üzemanyag megtakarítás - számolástól függően - 0,2-1% körüli volt.

A második rész pedig a kilométeróra törvény volt, ami a NMSL-ben gyökerezik, és 1979-ben (vagy egyes források szerint 1980-ban) lépett hatályba. Ez a törvény maximálta a kimutatható sebességet 85 mph-ban, valamint emiatt kellett az 55 mph-s határt külön megjelölni az órákon. Azonban ez a törvény már egy erősen lazított törvény volt, mert az eredeti beadvány a 85 mph-s sebesség elérésekor aktiválta volna a dudát és az autó nekiállt volna villogtatni, 95 mph-nál pedig nem tudott volna sehogyan sem tovább gyorsulni az autó. Ehhez képest még egész felhasználóbarát lett az eredmény. Ez a törvény egyébként nem húzta sokáig, amikor Ronald Reagan hatalomra került, az egyik első intézkedése volt hatálytalanítani, ami miatt 1981 végétől már lehetett rendes kilométerórákat gyártani, bár ez a Delorean esetében már nem számított, a '82-esek már a régi órákkal jelentek meg.

Január 21-ről gyakran megemlékezem, ugyanis ezen a napon készült el a legelső Delorean, amit aztán gyorsan össze is törtek. Erős kezdés.

Mióta megvan a Delorean, nagyon sok emberrel találkoztam. És a nagyon sok embernek van közepesen sok gyereke is. A gyerekek meg őszinték, és néha egészen meglepő dolgokat tudnak mondani. Egy ideje már gyűjtöm a szövegeiket, ezekből írom most le a jobbakat. Először az egysorosak:

- Miért nem Ferrarit vettél? Az ugyanolyan, mint a Delorean.

- Melyik a kedvenc autód? A Ford Mustang…..igazából a Delorean.

- Az tetszik benne, hogy olyan lapos. Meg a kereke és a formája és az, hogy acél, és az, hogy felfelé nyílik az ajtaja. Hasonlít a Lamborghinihez, mert annak is felfelé nyílik az ajtaja, csak kicsit másképp.

- A film egyébként kicsit unalmas volt, de a Delorean nagyon tetszett benne és mindig azt a részt vártam, amikor  mutatják.

- Mindenki tudja, mi az a Delorean.

- Nagyon halk volt először, de aztán felgyorsultunk és akkor nagyon hangos volt és az jó volt.

- Miért csak kétüléses? Akkor nem tudok veletek menni? De mégiscsak veletek tudok menni. Befekszem oda az ülések mögé. Azt szabad, nem? Ott pont elférek.

- Van benne Luxuskondenzátor?

- A Ford Mustangnál jobban néz ki, de a Hondánál nem.

- Nézzed, milyen szép tütü!

Aztán egy interjú egy olyan gyerekkel, aki nem nagyon akar beszélni.

- Milyen a többi autóhoz képest?

- Jó.

- Kényelmes?

- Igen.

- Mi tetszik rajta a legjobban?

- Minden.

- Milyennek találtad legelőször?

- Jól nézett ki.

- Milyen a hangja?

- Hangos.

- Milyen a gyorsulása?

- Jó gyors.

- Kiláttál belőle?

- Teljesen.

Tréler:

Gyerek: - És milyen autó lesz a tréleren?

Én: - Fasza. 

Gyerek: - (vigyorog) Delo?

Én: - Miért gondolod, hogy Delo?

Gyerek: - Mert az fasza.

Végül pedig egy kislány, akinek nem tanították meg a szóközt:

- Ezmegmilyenautófelnyílikatetejeeee???

1979 március 30-án Airey Neave elindult a Westminster palota parkolójából a Vauxhall Cavalierjével, majd pár másodperccel később az autó felrobbant, megölve sofőrjét. Miért is fontos ez nekünk? Mert Airey Neave keményvonalas angol politikus volt, akit az IRA robbantott fel az Észak-Írországi tevékenysége miatt. Csak éppen mindemellett Margaret Thatcher nagyon jó barátja is volt, aki a terrorcselekmény miatt egy életre megutálta az Észak-Ír kérdést és mindent, ami azzal kapcsolatos. Márpedig ez az utálat pár évvel később nagyon rosszul jött a DMC-nek, és 2000 dolgozójának.

Az idei tél eddig nem volt kegyes a Deloreanezéshez, de két hete azért volt pár nap amikor száraz hideg idő volt, lehetett menni egy kicsit. Mentünk is. Persze az indulás, szokás szerint nyűgös volt. Mármint az autó indult, meg minden, de érződött rajta a "Haggyábékén!". Téli álomban volt, ilyenkor nem szeret megindulni, mikor kiállok vele, olyan nyűgös, mint egy primadonna. Nyikorog, zörög, füstöl, meg minden. Aztán amikor rendesen elindulok vele, mindez hatványozódik. El kell telnie úgy 5-10 kilométernek, hogy kezdjen rendes autómódra viselkedni, aztán onnantól már nincsen vele baj, de addig komolyan vicces, ahogy viselkedik.

Szóval miután túlestünk a hisztizős körökön mentünk egy jót a környéken. Elmentünk Tatabányáig, voltunk Aldi és Praktiker parkolóban, dumáltunk jó fej tűzijátékárusokkal, egyéb érdeklődőkkel, vigyorogtak ránk, mi meg vissza, szóval egy átlagos túrázás volt. A Delorean persze gond nélkül ment, szinte 100%-os. Egy baja lett az elmúlt időszakban, aminek a javításának már a gondolatától is kiver a víz, bedöglött a jobb első hangszóró. Nem tudom mi baja lehet, de abban a esetben, ha a javításához ki kell szedni a műszerfalat, akkor esélyes, hogy így marad. Az ugyanis el van törve, és ha azt kiszedi valaki, kizártnak tartom, hogy jól vissza is tudja rakni. Új pedig nem nagyon van, főleg nem jó minőségben.

Volt még egy jó az elmúlt hetekben. Még valamikor, kb. két hónapja, amikor az a nagyon sok szülinapos volt, volt egy olyan, amelyiket nem írtam meg, pedig az egyik legjobb élmény volt a sok találkozó között. Legalább három órát beszélgettünk, tök jó fejek voltak, és úgy búcsúztunk el, hogy megígérték, hogy hoznak nekem valami ajándékot, mert akkor még nem sikerült. Nem is foglalkoztam a dologgal, őszintén szólva el is felejtettem, mikor egyszer csak csörgött a telefon és megkérdezték, hogy jöhetnek-e. Mondom persze, aztán megbeszéltünk egy második találkozót. Hát ennek a vége egy abszintozás lett, és egy jó kis beszélgetés, valamint egy potenciális programozó, aki valószínű, hogy leprogramozza nekem azt az oldalt, amit már régóta szeretnék. Ha beindul a dolog, majd egyszer arról is írok.

Ja és kaptam Red Eye whiskeyt és tejet. Csokisat. :)