Az idei tél eddig nem volt kegyes a Deloreanezéshez, de két hete azért volt pár nap amikor száraz hideg idő volt, lehetett menni egy kicsit. Mentünk is. Persze az indulás, szokás szerint nyűgös volt. Mármint az autó indult, meg minden, de érződött rajta a "Haggyábékén!". Téli álomban volt, ilyenkor nem szeret megindulni, mikor kiállok vele, olyan nyűgös, mint egy primadonna. Nyikorog, zörög, füstöl, meg minden. Aztán amikor rendesen elindulok vele, mindez hatványozódik. El kell telnie úgy 5-10 kilométernek, hogy kezdjen rendes autómódra viselkedni, aztán onnantól már nincsen vele baj, de addig komolyan vicces, ahogy viselkedik.
Volt még egy jó az elmúlt hetekben. Még valamikor, kb. két hónapja, amikor az a nagyon sok szülinapos volt, volt egy olyan, amelyiket nem írtam meg, pedig az egyik legjobb élmény volt a sok találkozó között. Legalább három órát beszélgettünk, tök jó fejek voltak, és úgy búcsúztunk el, hogy megígérték, hogy hoznak nekem valami ajándékot, mert akkor még nem sikerült. Nem is foglalkoztam a dologgal, őszintén szólva el is felejtettem, mikor egyszer csak csörgött a telefon és megkérdezték, hogy jöhetnek-e. Mondom persze, aztán megbeszéltünk egy második találkozót. Hát ennek a vége egy abszintozás lett, és egy jó kis beszélgetés, valamint egy potenciális programozó, aki valószínű, hogy leprogramozza nekem azt az oldalt, amit már régóta szeretnék. Ha beindul a dolog, majd egyszer arról is írok.
Ja és kaptam Red Eye whiskeyt és tejet. Csokisat. :)
