Élet egy Deloreannel

1979 március 30-án Airey Neave elindult a Westminster palota parkolójából a Vauxhall Cavalierjével, majd pár másodperccel később az autó felrobbant, megölve sofőrjét. Miért is fontos ez nekünk? Mert Airey Neave keményvonalas angol politikus volt, akit az IRA robbantott fel az Észak-Írországi tevékenysége miatt. Csak éppen mindemellett Margaret Thatcher nagyon jó barátja is volt, aki a terrorcselekmény miatt egy életre megutálta az Észak-Ír kérdést és mindent, ami azzal kapcsolatos. Márpedig ez az utálat pár évvel később nagyon rosszul jött a DMC-nek, és 2000 dolgozójának.

Az idei tél eddig nem volt kegyes a Deloreanezéshez, de két hete azért volt pár nap amikor száraz hideg idő volt, lehetett menni egy kicsit. Mentünk is. Persze az indulás, szokás szerint nyűgös volt. Mármint az autó indult, meg minden, de érződött rajta a "Haggyábékén!". Téli álomban volt, ilyenkor nem szeret megindulni, mikor kiállok vele, olyan nyűgös, mint egy primadonna. Nyikorog, zörög, füstöl, meg minden. Aztán amikor rendesen elindulok vele, mindez hatványozódik. El kell telnie úgy 5-10 kilométernek, hogy kezdjen rendes autómódra viselkedni, aztán onnantól már nincsen vele baj, de addig komolyan vicces, ahogy viselkedik.

Szóval miután túlestünk a hisztizős körökön mentünk egy jót a környéken. Elmentünk Tatabányáig, voltunk Aldi és Praktiker parkolóban, dumáltunk jó fej tűzijátékárusokkal, egyéb érdeklődőkkel, vigyorogtak ránk, mi meg vissza, szóval egy átlagos túrázás volt. A Delorean persze gond nélkül ment, szinte 100%-os. Egy baja lett az elmúlt időszakban, aminek a javításának már a gondolatától is kiver a víz, bedöglött a jobb első hangszóró. Nem tudom mi baja lehet, de abban a esetben, ha a javításához ki kell szedni a műszerfalat, akkor esélyes, hogy így marad. Az ugyanis el van törve, és ha azt kiszedi valaki, kizártnak tartom, hogy jól vissza is tudja rakni. Új pedig nem nagyon van, főleg nem jó minőségben.

Volt még egy jó az elmúlt hetekben. Még valamikor, kb. két hónapja, amikor az a nagyon sok szülinapos volt, volt egy olyan, amelyiket nem írtam meg, pedig az egyik legjobb élmény volt a sok találkozó között. Legalább három órát beszélgettünk, tök jó fejek voltak, és úgy búcsúztunk el, hogy megígérték, hogy hoznak nekem valami ajándékot, mert akkor még nem sikerült. Nem is foglalkoztam a dologgal, őszintén szólva el is felejtettem, mikor egyszer csak csörgött a telefon és megkérdezték, hogy jöhetnek-e. Mondom persze, aztán megbeszéltünk egy második találkozót. Hát ennek a vége egy abszintozás lett, és egy jó kis beszélgetés, valamint egy potenciális programozó, aki valószínű, hogy leprogramozza nekem azt az oldalt, amit már régóta szeretnék. Ha beindul a dolog, majd egyszer arról is írok.

Ja és kaptam Red Eye whiskeyt és tejet. Csokisat. :)

Hát akkor boldog új évet mindenkinek, a héten most már lesz blog. Nagyon jól esett ez a pihenés, kibírtam volna még úgy 20-30 évig. Mellesleg tegnap lett volna 94 éves John Delorean, aki nélkül nem lenne ez a blog sem. Kár, hogy nem érte meg.

Az a helyzet, hogy a héten nem volt kedvem blogot írni, mert a nagy ünneplés, evés-ivás nem segített a munkamorálnak. A jövő héten már teljes erővel jövök, addig meg mindenki punnyadjon csak otthon és évezze a boldog új évet.

És sok evést, ivást, családozást. Szerdai blog nem lesz, örülni fogok, ha élek.

A héten nem volt bejegyzés, mert az ünnepek előtt egy kicsit még meg kellett nyomni a munkát, de péntekre azért összehoztam legalább egy elég komoly javítási mennyiséget.

Elég jól újraírtam a Festett Deloreanekről írt cikket, néhány új információ fényében, valamint az ehhez kapcsolódó Márkakereskedő által festett Deloreanek cikkbe is került néhány változtatás.

Elég sok információt kivettem az aranyból készített Deloreanes bejegyzésből és átraktam Barrie Wills visszaemlékezései közé. Ezt a második bejegyzést nagyon komolyan kibővítettem, megéri újra elolvasni. Így most az első bejegyzés a három autóval, a második pedig a készítésükkel foglalkozik.

Volt régen ez a sorozatom, megint találtam hozzá pár sort.

- Minden autóból lehajolva szállsz ki.

- Annyira óvatosan nyitod ki a kapott alkatrészcsomagot, amennyire csak tudod, hogy a DMC logó ne sérüljön.

- Anélkül veszel autót, hogy élőben megnéznéd. 

- Aztán mikor megveszed az autót, nem hiszi el senki.

- Ha valaki használja a "Jövő" szót, tikkelni kezd a szemed.

Csodálom, hogy erről még nem írtam, de nem találom, szóval úgy tűnik, így van. Tehát miből is van a Delorean? Alkatrészekből. Oké, na de milyen alkatrészekből? Deloreanalkatrészekből! Hát nem.

Ahogy szoktam mondani, a Delorean a globalizáció első, igazán úttörő mintapéldánya. Igaz, a DMC-t a pénzhiány vette rá arra, hogy összelegózzon egy autót, aztán sajátjaként adja el, de ez a módszer mostanra teljesen általánossá vált. A Jalopnik össze is szedte egy szép képre, hogy ki kivel milyen viszonyban van, és ember legyen a talpán, aki ezt kibogozza. Viszont ez a megoldás a '70-es években még nem volt általános, ezért is működött kicsit nyögvenyelősen az DMCnél. Annyiban már elindult ez a munkamegosztás, hogy voltak beszállítók, akik egy adott kapcsolót, tekerőt, bizbaszt és bigyót kitaláltak, legyártottak, aztán mindenki megvehette tőlük. Tehát ezek az alkatrészek nem azért hasonlóak sokszor, mert valóban más autógyáraktól vették meg őket, hanem mert több autógyár is ugyanazoktól a beszállítóktól vásárolt.

Szoktam mondani, amikor kérdezik, hogy ez amerikai autó-e, hogy ahogy vesszük. Mert hát John Delorean apja román volt, az anyja magyar, aki Észak Írországban, angol pénzből, német acélból, olasz formaterv alapján, svéd motorral, francia váltóval készítette az autót az amerikai piacra. Emellé meg az alváz nagyjából Lotus, az első fék Ford, a hátsó Jaguár és a többi, és a többi. Na most fogok még pár dolgot összeszedni ezekre és még pár "és a többi"-re.

Először vegyük azt, ami saját. Nagyjából ezt úgy lehet meghatározni, hogy ami egyből látszik az autón, tehát az acél és műanyag külső elemek és a beltér, az jó eséllyel saját. Persze kivételek itt is vannak, de általános szabálynak ez jó. Ami viszont elsőre nem látszik, az biztosan valamelyik polcról lett leemelve. Elvégre nem hiába volt még a legelső 2008-as szerviznapomon, hogy miután a szerelőm 2 percig meredten bámulta a Delorean motorterét, csak annyit mondott, hogy: "Hát bazmeg, én itt az összes alkatrészt ismerem, de így együtt még sehol nem láttam."

Na de haladjunk tovább. Ahogy már írtam korábban, az alváz Lotus. Nagyjából. Mert valóban a Lotus Esprit volt az alapja, de azért az Esprit és a Delorean alváza közel sem csereszabatos. Az eredeti alvázat át kellett tervezni farmotorosra a középmotoros elrendezésről, valamint az első felfüggesztés is eléggé más. Az első Y a Lotusból teljesen hiányzik, mert az Esprit alváza T alakú elől. Egyébként a Lotus is nagyon sokat tanult a DMC-vel való együttműködésből és a későbbi autóikban használták is ezeket a tapasztalatokat. Pl. habár a műanyag karosszéria szintén Lotus technológia, de így ebben a formában szintén egyedi a Delorean esetében, de a gyors szárítási DMC megoldást később ők is használták, ahogy egyes felfüggesztéses megoldásokat és javításokat is. (Ide csak mellesleg jegyezném meg, hogy az első felfüggesztés nem az igazi a Deloreanen, ennek a fejlesztése az első autóktól kezdve tervben volt. Még a Porsche is kapott egy tesztautót, hogy találjanak ki valami jó megoldást, amit a Porsche el is fogadott. Helmut Bott, a főmérnök vezetésével neki is álltak a munkának, majd a DMC tönkremenetele után meg is tartották maguknak, fizetés gyanánt.)

Aztán a motor egy PRV-6-os, amit főleg a Renault használt, de ez a K-Jetes elrendezés Volvokban volt jellemző. Itt nincs sok hozzáfűznivaló. Végül pedig az apraja, de a legérdekesebb részek:

Ahogy írtam, az első fék Ford, méghozzá Ford Cortina, a hátsó valamelyik Jaguar. Nem tudom a pontos típust, de Zsiga is megerősítette ezt az információt, márpedig nem sok nála Jaguarosabb ember van a környéken. Szintén Ford Cortina a kormánymű is, amit megerősíteni nem tudok, de első ránézésre tényleg olyan. Azonban a kormányoszlop már GM gyártmány, ahogy a műszerfal több része is. Nagy kedvencem, hogy a kesztyűtartó nyitója az VW Poloból való. A hamutartó a Porsche 924-nek és a TVR280i-nek megfelelő, a biztonsági öv Countach és Ferrari egyben, az index és ablaktörlő kapcsolója British Leyland, azaz Land Rover, bár mifelénk inkább Skodának tűnik, de lehet, hogy ez nem véletlen. A gyújtáskapcsoló, a villanykapcsolók a Rover SD1-ből kerültek át és esélyes, hogy a zárak bizonyos részei pedig az Austin Allegroval azonosak.

És biztos vagyok benne, hogy van még bőven hasonlóság más autókkal, de egyelőre ennyit tudtam összeszedni. Ezen a linken további általános alkatrészek is találhatóak, néha szoktam csak úgy nézegetni, vannak érdekes dolgok.

... hogy a DMC minden eladott autó után 375 dollárt fizetett a brit kormánynak, ami a kapott támogatás törlesztésére szolgált. Ez az adó az első 90000 autóra vonatkozott volna.

A DMC tönkremeneteléről már sokat írtam, elvégre ez a cég legizgalmasabb és legtöbbet idézett momentuma. Eddig annyiban maradtam, hogy a kokainügy után bezárt a gyár, aztán a Consolidated felvásárolta a maradék raktárkészletet, áthurcolkodott Amerikába, ott még összeszerelt pár autót, aztán jött a Deloreanek életének a második felvonása. Hát most ide találtam most még pár érdekes részletet, miszerint ez a felvásárlás nem volt annyira egyértelmű, mert volt egy másik érdeklődő is, Charles Delorean, John Delorean testvére. Korábban pár dologról már írtam, de most egy kibővített, rendezői változat következik.

Az UPI (United Press International) 1982 november 16-án írt az akkori helyzetről. Aznap hagyták jóvá a Consolidated felvásárlási ajánlatát, 1,5 millió dollárért, plusz azért, hogy a Consolidated lemond a saját 9 millió dolláros követeléséről a céggel szemben. Az eredeti ajánlat még 1,2 millió dollárról szólt, azonban ekkor érkezett Charles Delorean és Don Massey 10,5 millió dolláros ajánlata, akik ebben az időben Cadillac kereskedőként működtek. Erre a Consolidated is jelezte, hogy ugyanazt az árat ő is megadja, majd ezután döntött a bíró a Consolidated mellett, arra hivatkozva, hogy ez a döntés a legjobb a 700 hitelező számára. Charles Delorean csalódottan nyilatkozta, hogy így most már biztosan nem lesz esély a márka feltámasztására, utalva arra, hogy a Consolidated a tönkrement cégek felvásárlásával és kiárusításával foglalkozik. (Annak idején a Bricklint is ők számolták fel, és ott is újraszámozták az autókat és szintén új modelléveket vezettek be az eladáshoz.)

A Consolidated ezzel az üzlettel megszerezte a DMC teljes raktárkészletét, 649 még el nem adott autót (ezek azok a '82-esek, amiket majd átszámoznak vagy már átszámoztak '83-asra (VIN 16-17000+)), valamint néhány félkész darabot, amiket aztán valódi '83-asként fognak majd eladni (VIN 20000+). Ez 16180 dolláros darabonkénti árat jelent autónként, szóval eddig nem egy rossz üzlet, mivel egyébként 25000 dolláros áron mentek újonnan. Ezen felül a Consolidated nyilatkozott, hogy korábban a brit felszámolóktól is megvettek további 1090 autót (amikből tippem szerint szintén '82-esek voltak, amiket szintén átszámoztak).

Ez a felvásárlás a hitelezőknek minden 1 dollár adósságukért 3 centet fizetett vissza, mire Charles Delorean ügyvédje azt mondta, hogy ők a profitjukból is juttattak volna vissza a cég hitelezőinek. Tehát a hitelezők nagy része bebukta az adósságát, az Amerikai Nemzeti Football liga, az angol kormány vagy éppen a Renault soha nem lettek kifizetve. Szóval elmondható, hogy a Deloreantulajdonosoknak lopott motor van az autójában. Vagány. :)