Élet egy Deloreannel

És igen! Sikerült lejönnöm a lépcsőn az autómmal és csak egy kicsit törtem össze az alját!

Igazából eléggé elhanyagoltam a Deloreant október végétől, pedig lett volna pár alkalom egy kis vezetésre, mert nem volt annyira rossz az idő. Viszont valahogy úgy alakult, hogy egy jó hónapot mégis állt az autó. Ezért örültem neki, amikor jött egy kérés egy egyetemistától, hogy az egyik tantárgyához egy 5 perces kisfilmet kell készítenie és hogy december 1. a határidő. Na mondom az már valami, szóval akkor kapódjunk, aztán tegyünk valamit, a héten úgysem fog esni az eső.

Pár nappal később pedig már ott is voltunk a tatai Tesco parkolójában, ahol mindig is kezdődnek az ilyen események. Kb. 5 percet beszélhettünk ott, annyit, amíg elmondta, hogy pontosan mit és hogyan gondol, aztán már mentünk is egy másik helyszínre, ami az ő elképzelésének jobban megfelelt.

Itt neki is álltunk a videózásnak, amiről igazából olyan nagyon sokat nem tudok mondani. Képzeljétek el, hogy milyen volt! Na olyan. Annyi érdekes volt, hogy az állóképekhez kerestem egy jó kis bekötő földutat, ahol a kb. fél órás videózás alatt úgy 7-8 autó ment el, ami miatt mindig indulni kellett és félreállni, majd vissza az előző helyre. Addig meggyőződésem volt, hogy azon a földúton kb. évente megy el ennyi autó, de úgy tűnik az éves forgalomnak sikerült pont erre a délutánra koncentrálódnia. Ez egy kicsit meg is nyújtotta az ottani időt, de még így is szűk egy óra alatt végeztünk. Utána nem sokat tököltünk, egy kis búcsúzkodás után ment is mindenki a dolgára.

Ami nekem még nem a hazaút volt, hanem egy kis takarítás, mert eléggé elhasználódott a gép az elmúlt időszakban, külalaki szempontból. Két hete már otthon le akartam mosni, de aztán kiderült, hogy a kinti csapunk már el van zárva, aztán így bukott a mutatvány, gépi mosóba meg nem viszem a Deloreant. Szerencsémre volt hely a mosóban, így aztán fél óra alatt szépen kisuvickolták a gépet. Innen már csak haza mentem, aztán a garázsba állás után le is takartam, amivel hivatalosan is eltettem télire. Régebben mindig ráraktam a takaróját, most már van, hogy ezt elhagyom. Amikor koszosabb, akkor nem rakom rá, mert különben a koszszemcsék összekaristolják a fényezést. Háháááá!!! :)

Múlt héten volt még egy videózás és egy kisebb kirándulás, aztán lemosattam szépen az autót, majd beraktam a garázsba és letakartam. Ez az idei év szerintem ennyi volt. Elég is volt, most már jöhet egy kis nyugalom.

... de nem megyünk sehova. Elég sok képet és némi új információt találtam a nagyon korai prototípusokról, ezért ezeket beleraktam a megfelelő bejegyzésbe. Nem kezdtem neki újat, mert felesleges volt, de kb. a kétszeresére hízott az ottani képállomány. Megéri kattintani, szép képek. Erre tessék.

Úgy tűnik a héten szerdán vagy csütörtökön kimegyek egy kis kirándulásra Tata-Komárom környékére. Aki esetleg arra jár, szívesen várom, találkozhatunk. Főleg mert egy videózás is lesz, sokat fogok állni.

.... amit valószínűleg a cég minden dolgozója megkapott 1982 márciusában. A felső részen levő Draft / Piszkozat írás ezt kicsit kétségesebbé teszi, de aztán a fene tudja. Eddigre a cég már egy hónapja csődvédelem alatt állt, de még volt remény a feltámadásra. Akkor a levél:

Majd a fordítás:

Kedves ...,

Mint te is tudod, a DMC mostanában a túlélésért küzd, és ezért a hónap elején kénytelen volt a dolgozói többségétől megválni. Sajnos egyelőre nem lehetséges, hogy visszahívjunk dolgozni. Viszont a DMC most már készen áll a szabadságos kifizetésekkel kapcsolatos kérdések rendezésére.

Mivel a DMC feltámasztása jelenleg is folyamatban van, a segítségedet szeretnénk kérni. Amennyiben hajlandó vagy elfogadni a csatolt nyomtatványon levő összeg késedelmes kifizetését, akkor legyél szíves aláírni a nyomtatványt a lap alján, és juttasd vissza hozzánk minél hamarabb. Ha nem, akkor legyél szíves a nyomtatványt aláírás nélkül visszaküldeni. Hívjál nyugodtan, ha kérdésed van! 

Tisztelettel,

Steve Allred

Kontroller

Szép levél. Jó lenne tudni, hogy hányan fogadták el a későbbi fizetést, és hogy ebből aztán hányan kapták meg később a jussukat.

Úgy alakult, hogy a mai blog elmarad, de majd péntekre pótolom. Meg hát ennek is hétfőn kellett volna a saját belső szabályzatom alapján megjelennie. Még nem tudom mi lesz, de a múlt hetihez hasonló dolgok vannak az agyamban.

Mivel saját történetek már nincsenek, mert nem nagyon használom már az autót, ezért előszedtem azokat a képeket, infókat, amiket az év folyamán gyűjtöttem télre, hogy most is legyen mit írnom. Szerencsére elég szép mennyiség jött össze, ezért egy kisebb képgyűjteménnyel kezdek a Delorean elektromos rendszerének a fejlődéséről. Az összes kép a Lotus hetheli bázisán készült és nagyon korai prototípusok láthatóak rajtuk, ha jól nézem, akkor kb. a D2-estől a D4-esig.

A elsőn az első Chamber of Terrors látható, ami a Delorean utasoldal mögötti elektromos központját jelenti a relékkel, biztosítékokkal.

Habár eléggé más, mint a végső verzió, azért látszik hasonlóság is.

A második képen a motortérbeli Bosch központ található. Itt még a bal oldalfalon vannak az alkatrészek, ezek később jobb elől kapták meg végleges helyüket.

A harmadik kép a kábelkorbácsot mutatja a Bosch részekkel és a műszerfallal, beszerelés előtt.

Majd jön az egyik első prototípus műszerfal, ezúttal már jobb felbontásban, ami a Proto-1 műszerfalának az enyhén módosított változata. Ez a műszerfal PjGradynél van és átesett egy restauráción, valószínűleg a D2-ben volt. Az előző linken megnézhetitek a D3-as valószínűsíthető műszerfalát is, ami eléggé hasonló ehhez. Hozzáértők szerint Buick stílusú mindkettő. Erre némileg magyarázatot ad, hogy a műszerfal gyártója az AC Delco volt, ami tulajdonképpen a GM egyik részlege.

Végül pedig a kábelkorbács tervezéséről is van egy kép egy igazán autentikus frizurát viselő úriemberrel. Kíváncsi vagyok ki lehet.

A szezonnak nagyjából vége, ezért csak egy képet rakok ide. Nem stimmelnek az arányok és ezer hibája van, de valamiért nekem mégis tetszik.

Múlt szerdán elég jó volt az idő még estefelé is, ezért mindenképpen menni kellett még egy utolsót a szezonban. Az eheti időjárást nézve ez elég jó ötlet volt. Mivel későn tudtunk elindulni, sötétben meg még mindig nem a Delorean a kedvenc járművem, ezért túl nagy kirándulás nem fért bele, csak egy környékbeli 40 kilométer.

Kiállás, és egy gyors átnézés után, már indultunk is. Kimondott cél nem volt, csak elindultam egy irányba, majd miután látszódott, hogy elég pofás lesz az aktuális napnyugta, ezért eszembe jutott, hogy mindig is akartam pár képet készíteni a Deloreanről és a környékbeli szélerőművekről. Mivel korábban már feltérképeztem, hogy hogyan lehet eljutni néhány jobb fekvésűhöz, ezért nem kellett a kóválygással tölteni az időt, célirányosan mehettünk a helyszínre.

Tökéletes időpontban értünk oda, egyből lehetett fotózni, amibe annyira belejöttünk, hogy egészen addig lőttük a képeket, amíg szinte teljesen ránk esteledett, így végül nem tudtam megúszni a sötétben vezetést. Szerencsére nem ugrott egy őz sem elénk, csak egy pár szokásos parázós hülyével találkoztunk, így gond nélkül értünk haza. Az autóval nem volt semmi, tette a dolgát, így most boldogan készülhet a téli álomra. Maximum még egy takarításra hozom ki.

Viszont az út mindenhogyan megérte, mert megcsináltuk a világegyetem leggiccsesebb képeit, ahonnan már tényleg csak a tűzijáték hiányzik és esetleg még egy üvöltő farkas kontúrja a háttérből.