Múlt szerdán elég jó volt az idő még estefelé is, ezért mindenképpen menni kellett még egy utolsót a szezonban. Az eheti időjárást nézve ez elég jó ötlet volt. Mivel későn tudtunk elindulni, sötétben meg még mindig nem a Delorean a kedvenc járművem, ezért túl nagy kirándulás nem fért bele, csak egy környékbeli 40 kilométer.
Kiállás, és egy gyors átnézés után, már indultunk is. Kimondott cél nem volt, csak elindultam egy irányba, majd miután látszódott, hogy elég pofás lesz az aktuális napnyugta, ezért eszembe jutott, hogy mindig is akartam pár képet készíteni a Deloreanről és a környékbeli szélerőművekről. Mivel korábban már feltérképeztem, hogy hogyan lehet eljutni néhány jobb fekvésűhöz, ezért nem kellett a kóválygással tölteni az időt, célirányosan mehettünk a helyszínre.
Tökéletes időpontban értünk oda, egyből lehetett fotózni, amibe annyira belejöttünk, hogy egészen addig lőttük a képeket, amíg szinte teljesen ránk esteledett, így végül nem tudtam megúszni a sötétben vezetést. Szerencsére nem ugrott egy őz sem elénk, csak egy pár szokásos parázós hülyével találkoztunk, így gond nélkül értünk haza. Az autóval nem volt semmi, tette a dolgát, így most boldogan készülhet a téli álomra. Maximum még egy takarításra hozom ki.
Viszont az út mindenhogyan megérte, mert megcsináltuk a világegyetem leggiccsesebb képeit, ahonnan már tényleg csak a tűzijáték hiányzik és esetleg még egy üvöltő farkas kontúrja a háttérből.
