Élet egy Deloreannel

A múlt heti blog egy minimális jelentést levéve elmaradt, igazából teljesen esélytelen volt megírnom, de a héten már biztosan lesz valami szerdán. Még nem a múlt keddi esemény, addig még sok dolgot meg kell írnom, de majd valamikor az is sorra kerül.

Annyira jól elvoltunk tegnap este, hogy esélyem sem volt megírni a blogot. Viszont csináltunk sok képet, amiből egyet most ide is rakok. Aztán a többit majd a rendes beszámolóval.

Holnap este lesz Győrben egy kis találkozó. Nem leszünk sokan, de úgy tűnik részt fog venni egy francia Vissza a Jövőbe replika is. Akit érdekel, keressen meg holnap kábé délig és megmondom a részleteket!

Most olvastam, hogy tegnapelőtt meghalt Joseph Murray, a DMCL egykori dolgozója, akiről én is írtam párszor. Utolsó kívánsága az volt, hogy legyen Delorean a temetésén. Isten nyugosztalja.

Itt és itt írtam róla, valamint az Eurofestes videóban is feltűnik 54:05-től.

Éppen egy hónapja volt, hogy Duduval elmentünk Szegedre, a Szezonnyitó Amerikai Autós Találkozóra. Habár az elhatározás megvolt már hetekkel korábban, mégsem volt annyira biztos az indulás, mert azért a március 19. még egy elég korai időpont, nagy az esély a rossz időre, esőre, fagyra. Ennek megfelelően még az előző nap sem tudtam, hogy megyünk-e vagy sem, mert egész napra esőt írt, de aztán mégis elindultunk, mert reggel nem volt rossz idő és úgy tűnt, hogy amerre megyünk, éppen jó idő lesz, még ha körülöttünk esik is az eső. És jól is tettük, mert szinte végig szép időnk volt.

Mondjuk mindig tartok kicsit az első nagyobb tavaszi úttól, de ezúttal is teljesen feleslegesen tettem. A Delorean gond nélkül ment és eseménytelenül tettük meg az 500 km-t. Na jó. Nagyjából. Mert egy nyűg az volt, igaz nem annyira különleges, csak annyi, hogy megint folyt a hűtővíz. De ezt csinálja évek óta, csak most kicsit jobban tette mindezt. Az 500 km alatt, kb. 1 liter folyt el, ami sok is meg nem is. Majd legközelebb, amikor szervizbe jár, megcsinálom (ami egyébként így is történt). Persze nincsenek ábrándjaim, szerintem ez egy kicsit mindig folyni fog valahol, de nem gond. Legalább mindig friss hűtővíz lesz benne. Meg nem éppen hiba, inkább csak jellegzetesség, hogy a Delorean kilométerórája stabilan 10%-kal alulméri a sebességemet. Azt hittem, végig, hogy 130 körül megyek, erre kiderült, hogy 140-150 között zúgunk a pályán. Kicsit vissza is kellett venni, így is ott voltunk két óra alatt.

Magáról a találkozóról is írok most már valamit. Egy elég jó kis találkozó, egész sok autóval. Voltunk vagy ötvenen. Persze a Delorean mindenkinek tetszett, de voltak igazán szép autók az enyémen kívül is. Az új Camaro szerintem még mindig nagyon dögös, a 60-as évekbeli Mustang még mindig gyönyörű, a régi böszme cirkálók meg még mindig nagyon böszmék, szóval volt bőven néznivaló. De inkább itt egy videó. Többet ér, mintha egy oldalt írnék.

Meg hát mivel úgy hívtak, ezért egyértelmű volt, hogy lesznek ismerősök, bár ennyire nem számítottam. Voltak persze többen a NAAFról, Agárdról, sőt, akinek külön örültem, az b_zs volt, aki a blog régi olvasója, de eddig még nem sikerült összefutnunk. Meg persze lettek új ismerősök is. Két srác Erdélyből, egy szerbiai autóépítő, velük mindegyikőjükkel jól elbeszélgettem.

Aztán megvolt az eddigi legkeményebb kérdés. Odajött egy öregebb fickó, hogy kérdezhet-e valamit. Mondom persze. Aztán mondta, hogy valami különlegeset kérdezne. Mondom, csak nyugodtan. Erre hümmög egy kicsit, látszódik, hogy nagyon gondolkodik, rágja magát, aztán feltette minden kérdések legfurcsábbikát:

- Milyen hosszú ez az autó?

Pffff. Na ezt még tényleg nem kérdezte meg senki, szóval igazat mondott. :)

Aztán mivel maga a találkozó nem csak egy különálló rendezvény volt, hanem egy pálinkafesztivál is mellé, ezért utána el lehetett menni bámészkodni. Volt egy "zs" kategóriás zenész, aki sok vizet szerintem nem zavart, de meg lehetett enni a gajdolása mellé a kolbickit, ami kábé hat kis kolbász és jó sok szósz, sajt, zöldség egy gyros jellegű izében. Jó kaja, nem éppen diétás, jól eltelít. Estig eszembe sem jutott az evés.

Kábé délután háromig maradtunk, de aztán indulni kellett, mert szokás szerint szerettem volna sötétedés előtt hazaérni. És főleg nagyon szerettem volna megúszni egy sötétben, esőben hazaérést. A gumikkal ugyan már nem volt gond, de a lámpák ilyenkor még mindig rosszak. Ez aztán végül sikerült is, jól el is fáradtunk a végére, de megérte. Jövőre megyek-e? Majd meglátom. Maga a rendezvény nagyon jó, ajánlom mindenkinek, de nekem azért elég messze van.

Miután megszereztem az új gumikat, mehettem az év eleji olajcserére és javításokra. Nem terveztem túl nagy dolgokat, de úgy voltam vele, hogy az OT miatt azért egy kicsit erősebb átnézést kéne csinálni, nehogy gond legyen. Ennek meg is lett az eredménye, meg nem is.

Az olajcsere, légszűrő és olajszűrőcsere lement terv szerint, innentől jöttek az extra dolgok. Először is a tél folyamán, a -20 fokok eléggé megviselték a gázteleszkópokat és a két első, csomagtartóban levőből mindkettő, a motortér fölött levőkből pedig az egyik elhalálozott. A két ajtót tartóval nincs gond. Megírtam az Ednek, hogy mennyi garancia van rájuk, mert két éve vettem őket és erre azt válaszolta, hogy csak egy év, de az egyik párt ingyen küldi, mert ennek ellenére nem kellett volna megdögleniük. Ez azért kedves dolog volt.

Aztán ezen kívül rátették a Deloreant a rázópadra és ha papír nélkül is, de csináltak vele egy műszaki vizsgát. Egy problémát találtak, ami sajnos elég komoly. Azt, hogy a kerekek nem állnak teljesen stabilan a helyükön, mert van egy nagyon kicsi mozgásuk oldalirányba. Ez valószínűleg az axiálcsuklók kikopásának a következménye, amiket a felső képen be is jelöltem. Ez a csukló, a kerékig tartó fémrúddal együtt, egy párezer forintos tétel minden autóhoz, de az Ed nem tud ilyet külön küldeni, csak az egész kormányművet fogasléccel, mindennel, több, mint 100e Ft-ért. Ezért megrendeltem minden extra csatlakozást, hogy legalább ott ne legyen lötyögés, majd ezt a problémát elnapoltam. Majd a Vurdonnal megpróbálok valamit elérni, esetleg írok Delomannek.

Ezen kívül már csak egy probléma volt. Az, hogy induláskor, amikor hideg volt az autó, nagyon zörgött valami hátul, egészen addig, amíg be nem melegedett. Elsőre azt hittük, hogy a légkondi kompresszor csapágya, de aztán kiderült, hogy nem az a hibás, csak a hang jött arról. A kipufogó volt a hang forrása. Van egy része a kipufogónak, ami elvált a tartójától, ami egy kör alakú fémdarab, és addig amíg hideg volt, annak ütődött neki folyamatosan. Viszont bemelegedés után, a hőtágulás hatására szépen belefeszült, és innentől csendben tette a dolgát. Ez kapott most egy új bandázst, most egy darabig kihúzza. Aztán az OT után úgyis kezdeni kell valamit ezzel a kipufogó dologgal, mert egyre problémásabb, ahogy öregszik.

Az összes alkatrész 52e Ft volt, a szerelés pedig egy újabb 20e, ha jól emlékszem. Lassacskán haladok az OT felé.

A héten az én autóm még bőven felújításon van, de jövő hétre már valószínűleg elkészül. Márpedig jövő héten lesz az idei Oldtimer Premier, amire biztosan megyek. Az még kérdés, hogy Deloreannel vagy Passattal, de megyek. Készüljetek ti is!

Az év elején a gumi kiválasztásával elkezdődött az OT-ra felkészülés, de legutóbb még nem akartam nekiállni a történetnek, mert akkor még csak a hátsó gumik voltak biztosak. 

A probléma ugye abból adódik, hogy a Delorean első és hátsó gumijai különböző méretűek. Az első 195/60 R14, a hátsó pedig 235/60 R15. Az első sem a leggyakoribb méret, de azért az egy könnyebben beszerezhető típus, azonban a hátsó, az egy katasztrófa. Méret sem nagyon van és ha van, akkor a minőség az, ami nem feltétlenül az igazi. A legolcsóbb Nankang volt, ami valóban olcsó volt, mert 20-25e Ft körüli áron ment, de őszintén szólva nem nagyon bíztam benne. Aztán volt BF Gooodrich és Maxxis, elméletben, a 40e-60e-s kategóriában. Gyakorlatban inkább csak a "Lehet, hogy tudunk szerezni." vonalon voltak az ajánlatok itt mifelénk, meg hát a Cooper Cobra is megvolt, mint opció, de azt nagyon nem akartam. Az első pár évben aránylag oké volt, de a harmadik évtől esőben kezdett egyre rosszabb lenni, a tavalyi Eurofestre pedig gyalázatosan szarok voltak, főleg a folyamatos eső miatt.

Maradt hát az eredeti terv, a Pirelli P600. Főleg, mert ennek van első gumis párja, a Pirelli P6000, ami meg így optikailag is oké. Igaz mondták, hogy az már nehezen beszerezhető, de gondoltam, az azért csak lesz valahol. Foglalkoztam inkább a hátsóval. Hát szép árak voltak. Jellemzően 70-80e Ft körüli áron volt a gumik darabja, ami azért egy enyhe borzongást okozott a hátamon minden alkalommal, amikor valakitől megkérdeztem, kerestem hát tovább. Végül aztán otthon, a faluban találtam meg az ideális gumisembert, aki két hónap alatt 60e Ft/db áron idevarázsolta nekem a gumikat, ráadásul 2017-es gyártásúakat. Frankóság. Igaz, Pirelli P6000-et nem tudott szerezni, de mondom, az már enyhe ujjgyakorlat. Hát nem. Mikor nekiálltam rendesen keresni, kiderült, hogy ezt a típust 2012 óta nem gyártják, szóval ilyenem nem lesz. Helyettesítője nincs, ezzel szétoszlott az álmom, hogy elől és hátul azonos márka lesz.

Így viszont már aránylag könnyű volt a helyzet, a választás kábé fél óra alatt a Continental Premium Contact 2-re esett, ha jól emlékszem 22000 Ft volt darabja. Nem vészes. A hátsó gumikhoz viszonyítva meg főleg. Két nap alatt ide is ért, lehetett is felrakatni. A gyártói specifikáció szerint 210 km/h-ig megbízható, szerintem nekem is elég lesz.

Azóta már mentem velük elég sokat és ég és föld a különbség. De nem csak úgy, hogy kifekszel a mezőre, felnézel, aztán örülsz, hogy ott repked egy madár, hanem inkább olyan szinten, hogy lemész a Marianna árok legaljára, lepacsizol a helyszíni egyik szörnyhallal, aztán megbeszéled vele, hogy a Mount Everesten elég nagy mostanában a hideg. Szóval emberek, felejtsétek el a Cooper Cobrát!

Akkor jöjjön a befejező rész. Előzmények itt.

Azt elmondhatjuk, hogy volt egy tulajdonság, amiben Delorean osztozott a vádlóival és azok főnökével. Az öntelt arrogancia. A tárgyalássorozat volt az első tesztje az igazságügyi miniszter által 1981-ben kiadott új titkosszolgálati irányelveknek, amik a '70-es évekbeli ABSCAM botrányok következményei voltak. Delorean győzelme volt az első eset, ami a vádlott felmentésével végződött, miután bebizonyosodott a vádlott csapdába csalása. Ez részben annak köszönhető, hogy négy hónappal korábban a parlament Személyi és Alkotmányi jogi albizottsága kiadott egy jelentést a rendőrség titkosszolgálati módszerekkel végzett szabálytalanságairól.

Napjainkban a kormányzati túlkapások minden napos főcímek, a rendőri lövöldözésektől, a Patriot Act álcája mögé bújó kiterjedt személyiségi jogok elleni támadásokig. Különféle antiterrorista ügynökségek potenciális dzsihádisták után kutatnak, miközben ISIS szimpatizánsokat követnek és figyelnek meg, miközben a Facebookon megpróbálják őket bombamerényletre rávenni. Ezért aztán a korábbi kérdések aktuálisabbak, mint valaha.

Személyes szinten Delorean felmentése Pürrhoszi győzelem volt. A tárgyalások után Delorean mindent elvesztett, a feleségét is beleértve. Egy éven belül Christina Ferrare, a clevelandi hentes lánya, hozzáment az ABC-TV igazgatójához, Tony Thomopouloshoz, egy bronxi görög bevándorló fiához. Jól csinálták. Ferrara a TV műsorok, Thomopoulos pedig a csatornák és az igazgatói székek között vándorolt.

Delorean tragédiája nem csak a sajátja volt. Az az autóipar, ami őt olyan magasra juttatta, és ami a háború utáni Amerikát hajtotta, elvesztette a dominanciáját saját inkompetenciája és a külföldi versenytársak miatt. A szülővárosa, Detroit, egy kiégett héj maradt csak. Az ipar fehér bőrű haszonélvezői elhagyták a várost és csak az első és második generációs feketéket hagyták ott a külvárosokban, akik az üldöztetés elől máshonnan elmenekülve, itt próbálták meg megtalálni a saját Amerikai álmukat, de csak a 25 százalékos munkanélküliség jutott nekik. Ezért sok mindent és sok mindenkit lehetne hibáztatni, de az biztos, hogy ebből Delorean is kivette egy kicsit a részét, amikor a gyárát egy másik országban építette fel.

Az egyetlen dolog, ami megmentette a szabadúszó autógyárost az elkerülhetetlen pusztulástól és szégyentől, Hollywoodnak köszönhető. A Delorean DMC-12 licenszelése a Vissza a Jövőbe című filmbe a köztudatban tartotta a nevét.

"John Delorean írt nekünk egy levelet, miután kijött a film." - mondta Bob Gale, a film társ-forgatókönyvírója. "Köszönöm, hogy életben tartjátok az álmomat."

Halála előtt, 2005-ben, Deloreannek el kellett adnia a 434 holdas New Jersey melletti birtokát, ami manapság a Trump (Igen, az a Trump) Nemzeti Golfklubnak az otthont, mint a "kifinomultság és luxus bástyája" - a Links Magazin szerint.

Delorean generációjának a heroikus küzdelme, a század elején beérkezett európai bevándorlók fiai és lányai, valahogy csak ezt az eredményt érték el: Egy lepusztult Detroit, valamint egy csicsás golfpálya egy olyan ember tulajdonában, aki az Egyesült Államokat is golfpályaként akarja irányítani.

Ha bármit is tudunk tanulni a múltból - vagy mozikból, amikben elmennek a múltba -, az az, amit a Doki is mondott Martynak, amikor megkérdezi, hogy miért a Deloreant - ezt a bukott autót és vállalkozást - választotta, mint időgépet. " Ha egyszer időgépet építünk egy kocsiba, miért ne adjuk meg a módját?"

És vége. Pontosabban van még egy rövid bekezdés, ami akkora marhaság, hogy nem voltam hajlandó lefordítani. Akit érdekel, megnézheti az eredeti linken, itt. Egyébként ajánlom az eredeti elolvasást mindenkinek, aki ért angolul, mert olykor olyan nyakatekerten fogalmaz, hogy a saját fordításom könnyen lehet, hogy nem éppen tökéletes. Mint mindig, javításokat továbbra is elfogadok.

Ezen a héten elég sok dolgom lesz a Deloreannel, szóval ha valaki az észak Dunántúlon lát mászkálni, ne lepődjön meg! Aztán a jövő héten kezdődik a felkészülés az OT-ra.