Éppen egy hónapja volt, hogy Duduval elmentünk Szegedre, a Szezonnyitó Amerikai Autós Találkozóra. Habár az elhatározás megvolt már hetekkel korábban, mégsem volt annyira biztos az indulás, mert azért a március 19. még egy elég korai időpont, nagy az esély a rossz időre, esőre, fagyra. Ennek megfelelően még az előző nap sem tudtam, hogy megyünk-e vagy sem, mert egész napra esőt írt, de aztán mégis elindultunk, mert reggel nem volt rossz idő és úgy tűnt, hogy amerre megyünk, éppen jó idő lesz, még ha körülöttünk esik is az eső. És jól is tettük, mert szinte végig szép időnk volt.

Mondjuk mindig tartok kicsit az első nagyobb tavaszi úttól, de ezúttal is teljesen feleslegesen tettem. A Delorean gond nélkül ment és eseménytelenül tettük meg az 500 km-t. Na jó. Nagyjából. Mert egy nyűg az volt, igaz nem annyira különleges, csak annyi, hogy megint folyt a hűtővíz. De ezt csinálja évek óta, csak most kicsit jobban tette mindezt. Az 500 km alatt, kb. 1 liter folyt el, ami sok is meg nem is. Majd legközelebb, amikor szervizbe jár, megcsinálom (ami egyébként így is történt). Persze nincsenek ábrándjaim, szerintem ez egy kicsit mindig folyni fog valahol, de nem gond. Legalább mindig friss hűtővíz lesz benne. Meg nem éppen hiba, inkább csak jellegzetesség, hogy a Delorean kilométerórája stabilan 10%-kal alulméri a sebességemet. Azt hittem, végig, hogy 130 körül megyek, erre kiderült, hogy 140-150 között zúgunk a pályán. Kicsit vissza is kellett venni, így is ott voltunk két óra alatt.

Magáról a találkozóról is írok most már valamit. Egy elég jó kis találkozó, egész sok autóval. Voltunk vagy ötvenen. Persze a Delorean mindenkinek tetszett, de voltak igazán szép autók az enyémen kívül is. Az új Camaro szerintem még mindig nagyon dögös, a 60-as évekbeli Mustang még mindig gyönyörű, a régi böszme cirkálók meg még mindig nagyon böszmék, szóval volt bőven néznivaló. De inkább itt egy videó. Többet ér, mintha egy oldalt írnék.

Meg hát mivel úgy hívtak, ezért egyértelmű volt, hogy lesznek ismerősök, bár ennyire nem számítottam. Voltak persze többen a NAAFról, Agárdról, sőt, akinek külön örültem, az b_zs volt, aki a blog régi olvasója, de eddig még nem sikerült összefutnunk. Meg persze lettek új ismerősök is. Két srác Erdélyből, egy szerbiai autóépítő, velük mindegyikőjükkel jól elbeszélgettem.

Aztán megvolt az eddigi legkeményebb kérdés. Odajött egy öregebb fickó, hogy kérdezhet-e valamit. Mondom persze. Aztán mondta, hogy valami különlegeset kérdezne. Mondom, csak nyugodtan. Erre hümmög egy kicsit, látszódik, hogy nagyon gondolkodik, rágja magát, aztán feltette minden kérdések legfurcsábbikát:

- Milyen hosszú ez az autó?

Pffff. Na ezt még tényleg nem kérdezte meg senki, szóval igazat mondott. :)

Aztán mivel maga a találkozó nem csak egy különálló rendezvény volt, hanem egy pálinkafesztivál is mellé, ezért utána el lehetett menni bámészkodni. Volt egy "zs" kategóriás zenész, aki sok vizet szerintem nem zavart, de meg lehetett enni a gajdolása mellé a kolbickit, ami kábé hat kis kolbász és jó sok szósz, sajt, zöldség egy gyros jellegű izében. Jó kaja, nem éppen diétás, jól eltelít. Estig eszembe sem jutott az evés.

Kábé délután háromig maradtunk, de aztán indulni kellett, mert szokás szerint szerettem volna sötétedés előtt hazaérni. És főleg nagyon szerettem volna megúszni egy sötétben, esőben hazaérést. A gumikkal ugyan már nem volt gond, de a lámpák ilyenkor még mindig rosszak. Ez aztán végül sikerült is, jól el is fáradtunk a végére, de megérte. Jövőre megyek-e? Majd meglátom. Maga a rendezvény nagyon jó, ajánlom mindenkinek, de nekem azért elég messze van.