Élet egy Deloreannel

Múlt hétvégén végig a Deloreannel mászkáltam, szóval ha valaki látott egy Deloreant, akkor az jó eséllyel én voltam. Kivéve Dunakeszin egy kiállításon, mert ott a Szabi autója volt. Ezen a héten pénteken pedig Veszprém környékén leszek látható. Megyek mostanában eleget.

Elég régen kezdődött a Vurdonos felújítás alapozása. Tudtam, hogy mindig elég elfoglaltak, ezért már februárban elkezdtem mondogatni nekik, hogy szeretném, ha ők vennék kezelésbe az autómat az OT vizsga előtt. Akkor még március végében, április elejében maradtunk, de aztán ahogy közeledett az időpont úgy tolódott egyre későbbre a dolog és ezért maradtunk abban, hogy a festést és pár dolgot inkább máshol csináltatok meg.

Miután azok meglettek és túl voltam pár találkozón és egy kisebb villanyszerelésen is, május elején eljött az ideje a Vurdonos átnézésnek is. Őket semmiképpen nem akartam kihagyni, mert OT vizsgáztatásban ők az igazán tapasztaltak, valamint megértik azt az igényt is, hogy: "Nem kell az utolsó csavart is kiszedni és lekadmiumozni, elég ha gond nélkül átmegy a vizsgán." Sok szép veterán van, de ha már túl szépek, akkor az ember nem is meri használni, én pedig nem szeretnék ebbe a helyzetbe kerülni. A többi Deloreanhez, de talán a többi veteránhoz képest is, az én autóm egy sokat használt autó. Valamint nem is tökéletes. Az enyémen mindig lesz sok tökéletlenség, de én szeretem ezeket. Élővé teszik az autót.

Szóval elvittem az autót a műhelyükbe, leraktam, aztán vártam a csodát. Csak egy pár napot késett a szerelés, de végül azért két nappal az OT vizsga előtt elkészült. Sajnos akkor élőben alánézni nem tudtam, mert mire odaértem, már kint állt a gép az udvaron, de a képek alapján, amiket készítettek, nem féltem a vizsgától. Na jó, egy kicsit azért igen, mert szokás szerint a sebváltóból már megint csöpögött olykor az olaj, de az autó alja és alapvetően minden része csillogott-villogott. Minden, amit hibaként felsoroltam, az meg lett csinálva, a rugóktól a csomagtartó zsanérjáig, nem maradt ki semmi. Ez az előző szerelőnél nem egészen így sikerült, ezért külön örültem.

Miután elhoztam az autót, leparkoltam a Hebi haveromnál, ahol eddigre már majdnem egy hetet állt a Delorean és vártam a május 10-et, amikor pedig jött a nagy megmérettetés. Ez a szerelés sem lett túl drága, 80e Ft-ot fizettem. Nem vészes.

Megvan a műszaki, öt évig megint nyugi van. Most már csak annyi a dolgom, hogy rendesen betárazok találkozókból meg mindenféle rendezvényekből. Az első éppen ezen a hévégén lesz Budapest mellett, ahová egy ismerőshöz megyek. Kezdésnek éppen jó lesz, ha valaki arrafelé Deloreant lát, jó eséllyel én leszek.

Hát ez egy nem várt találkozó volt. Mármint abból a szempontból, hogy ha rajtam múlik, akkor soha nem jött volna létre. Klaudia szólt, hogy két francia csávó úgy döntött, hogy elmennek egy trélerrel Törökországba, amin viszik a Vissza a Jövőbe replikájukat. Ejha mondom, ez azért nincsen minden nap, ezért nekiálltam leszervezni a találkozót, hátha éppen rajtunk keresztül jönnek.

Őszintén szólva olyan nagyon nem pörgök a BTTF replikákra, viszont ha házhoz jön, akkor azért meg kell, hogy nézzem. Felvettem hát a kapcsolatot a franciákkal és pár nap alatt megbeszéltük, hogy errefelé jönnek és Győrben meg is tudnak szállni. Kezdésnek elküldték ezt a képet. Frankóság.

Meg is beszéltünk egy keddi napot, amikor itt lesznek és én meg meghirdettem itt a blogon és a fórumon is. Hát maradjunk annyiban, hogy mások is úgy vannak, mint én. Ha házhoz jön, megnézik, de azért egy utazást már kevesen vállalnak be. Mindegy. Jobban elfértünk. :)

Ez a találkozó három nappal volt az Oldtimer Premier után és balszerencsémre éppen előző nap járt le a Delorean műszakija, ezért erre az útra útvonalengedélyt kellett kérnem. Csak hát az nem megy olyan egyszerűen. Mégpedig azért, mert valami okból, amíg nem járt le a műszaki, addig nem lehet útvonalengedélyt kérni. Ezért aztán nem tudtam előre dolgozni, hanem kénytelen voltam aznap is elmenni a papírért a hivatalba, ahol aztán szerencsére gond nélkül megadták három napra. Mondom az pont jó, mert az alatt elmegyek, megcsináljuk a bulit, leparkolom Győrben az autót, aztán át is tudom vinni a Vurdonhoz a felújítás következő fázisához.

Így aztán összeszedtem a Dudut és jöttünk Győrbe. Megtaláltuk a címet és kábé 3 perc eltéréssel megérkezett mindenki. Tökéletes volt az időzítés. Bent pedig már láttuk is az autót, mert ők szintén pár perce érkeztek. Szokásos üdvözlés, bámészkodás, udvariassági kérdések, aztán elkezdtünk igazán beszélgetni.

Sajnos nem emlékszem mindenre, de az biztos, hogy ez a Delorean egy volt a közel keletiek közül. A Vinje 11776, tehát egy '82-esről van szó. Ez már maga is egy kicsit problémás, ha valaki replikát épít, de ez ráadásul automata váltós. Elég jól átnéztem az autót és az volt az érzésem, hogy gondosan rakták össze. Valamikor 20-25 évvel ezelőtt. Azóta pedig csak a kötelező karbantartásokat kapta meg. Néhány replikaalkatrész elég lazán áll csak a helyén, több helyen lejött a festék, az acél is horpadt itt-ott, a színek sem mindig stimmelnek, szóval egy replikaversenyen maximum a középmezőny alján végezne, de ha messziről nézi az ember, akkor azért elég impozáns látvány. Egészében véve jól áll neki a távolság.

Műszakilag sem tűnt a legjobbnak a gép, mert annyira kopogott a motor a leállásnál, hogy majd a szívem szakadt meg. Lehet, hogy csak kipufogó, de végeredményben erre a Deloreanre ideje lenne rákölteni egy közepes összeget. Viszont volt egy olyan dolog, ami nekem nagyon tetszett, ez pedig a tükörpolír. Mármint, hogy láthattam, nem úgy, mintha megfordult volna a fejemben, hogy én is megcsináljam ilyenre az autót. Eddig csak neten láttam ilyet, élőben tényleg nagyon érdekes. Persze emiatt még annyira sem replika, de technikailag jó volt látni. 

A két fickó viszont zseniális volt. Főleg a Dokit játszó. Nagyon jól elbeszélgettünk a Deloreanekről, a szervizekről és úgy általában mindenről, ami eszünkbe jutott. Olyannyira, hogy miután leraktam az autót a haveromnál, ahol az elkövetkező pár napot töltötte, visszamentünk hozzájuk és elmentünk vacsorázni. Eddigre már összeismerkedtek pár lengyellel, akik természetesen megtöltötték őket vodkával, szóval elképesztően jól telt az este. Főleg, mert akkora adag vacsorát kaptak, hogy szerintem azóta is azt eszik.

Végszóként annyit, hogy igazán jó ötlet volt ez a találkozó, kár lett volna kihagyni. De mint mostanában az összes találkozó, az autók csak mint egy indok voltak jelen, de a találkozót nem a két Delorean tették felejthetetlenné, hanem az emberek. Az autókat már megszoktuk, az embereket viszont nem lehet.

Már a szerelőnél van a Delorean, hogy csütörtökön mehessen műszakira. Elméletileg nem lesz gond, remélem a gyakorlat is ezt mutatja majd. Egy komolyabb szerelnivaló azért van vele, majd írom, ha eljutok odáig. Eddig csak említés szintjén foglalkoztam vele.

Az Oldtimer Premier valahogy egy fix találkozóvá vált, ahol minden év elején összegyűlik a klub egy része. Kicsit előreszaladva, az idei év kicsit gyengére sikerült a korábbiakhoz képest, de egy napot azért ez is megért.

Nagy szívfájdalmam, hogy ez a találkozó rettenetesen korán kezdődik, mivel pedig messziről megyek, ezért még korábban kell kelnem. Ezúttal is hétkor már indultam itthonról, hogy aztán a Deloreanbe átülve mehessek Biatorbágyra. Az út nagyjából eseménytelen volt, levéve a sok szerencsétlent, akiknek meggyőződése, hogy ebben az országban a 70 km/h a maximális megengedett sebesség. Valamikor fél tíz körül állhattam be a helyemre, addigra pedig már találkoztam Hannibalékkal. Ő, a szokásainak megfelelően módszeresen fotózta végig az összes beérkező autót, egyértelműen engem is kiszúrt azonnal. Bent aztán rendes üdvözlés, majd annak konstatálása, hogy ennyien vagyunk.

Később azért befutott Skynet és az Ati is, Skynet egy Nissan Figaroval, ami egy elég érdekes öszvér a számomra, mert habár 90-es évekbeli autó, a formavilága sok szempontból inkább a 60-as éveket idézi. Persze nem értek én ezekhez, de ha valaki kommentben kijavít vagy hozzáfűz valamit, szívesen veszem. Maradjunk annyiban, hogy jópofa dolog volt. Képet persze elfelejtettem készíteni róla.

Természetesen most is voltak érdekes autók. Igaz, a kiállított autók zöme a korábbi években már látottak közül került ki, de azért a Mad Max Merci vagy a Lotus Esprit elég jó volt. Bár a legjobb a totálisan szétrohadt nem tudom micsoda volt, ami a saját lábán jött ide. Nem tudom hogyan lehet ezt az állapotot elérni, de biztos benne volt 10-20 év érlelés egy mocsaras mezőn.

A kevés megjelent klubtag miatt kicsit unalmasabb volt a találkozó, persze az érdeklődők azért vittek bele egy kis életet, de ennek ellenére kicsivel dél, és egy gyors kaja után, már indultam is haza. Hogy aztán a hazaúton belefussak a világ legnagyobb rendőrautó sorába, amit 20-30 km-en keresztül kísérgettünk úgy ötven másik autóval. Nem tudom, hogy miért kellett villogóval menni ilyen lassan ilyen hosszan, de az biztos, hogy ilyen körülmények között előzni nem nagyon volt értelme.

Majd amikor hazaértem, letakartam az autót és tudtam, hogy innentől nyugisabb időszak jön, mert eddigre már csak két nap műszakim maradt. Amit elég derekasan elnéztem, ami azt illeti. Mert azt hittem, hogy május közepéig mehetek, aztán kiderült, hogy 5 éve jobban pörgettem a dolgokat, mert április 24-én már megvolt minden. Innentől jöhettek az útvonalengedélyek, mert az OT vizsga csak május 10-én volt várható.

Hazatértem a nagy messziből, szerdán már lesz rendes bejegyzés. Plusz mivel megjött az OT-s papírom, a héten mehetek műszakira is. Ami vagy összejön vagy nem, de mostantól a lehetőség már adott.

A héten nem vagyok, mert munka ügyben külföldre kellett utaznom. Emiatt a szerdai bejegyzés kimarad. A jövő héttel nem lesznek ilyen gondok.

Előzőleg írtam már a Delorean műanyagrészeinek a festéséről, azonban a felkészítés még közel sem ért véget ezzel a kis optikai tuninggal, mert voltak műszaki problémák is. Nem túl komolyak, de voltak.

Az első, ami már régóta idegesített - ha jól emlékszem a tavalyi Eurofestre menet közben vettem észre - a bal első helyzetjelző kiégése volt. Még mielőtt valaki megszól, hogy még ezt sem tudom megoldani, kifejtem kicsit bővebben. Még odafele úton szétszedtem és rájöttem, hogy ez nem az egy csavarhúzós megoldás, mert az égő konkrétan bele volt rohadva a foglalatba. A hazaérkezés után megint megpróbáltam, akkor több időm volt, de ismét arra jutottam, hogy itt az egyetlen megoldás, ha levágom az egész foglalatot és újat rakok a régi helyére. Ehhez viszont már tényleg nem értek, ráadásul foglalatom sem volt.

A második viszont már sokkal Deloreanesebb hiba volt, villogott a tolatólámpám. Mármint néha ment, néha nem, néha meg villogott. Ezt elég nehezen vettem észre, mert én magam nem láttam, de szerencsére szólt valaki, aztán utána már tesztelgettem, amikor volt segítségem. Miután magától nem múlt el a hiba, amire azért ennél az autónál bőven van esély, felvettem ezt is a villanyszerelős hibalistára.

Az első hiba elég egyértelmű volt, azzal kapcsolatban nem volt kétségem a szakember megkeresését illetően, viszont a tolatólámpás esettel úgy voltam, hogy két helyen lehet a gond. Vagy a lámpatesteknél, bár erre a szinkronban villogás miatt nem sok esélyt adtam vagy pedig a jeladónál. Az első hibalehetőséget kizárta a karosszériás, mert teljesen szétszedte és összerakta a hátsó lámpákat, viszont mivel a hiba megmaradt, a villanyszerelőre maradt ez is.

Bejelentkeztem és elmentem, szerencsére elég hamar tudtak fogadni. Nagyon reméltem, hogy gyorsan megleszek, egy órát adtam magunknak, mert utána még le akartam takaríttatni az autót. Végül aztán fél óra alatt végeztünk. A foglalat tényleg menthetetlen volt, ott csak a levágás és új beszerelése segített, és a tolatólámpa is hasonlóan egyszerű volt. Végigkövették a vezetékeket és úgy tűnt, hogy nincs nagy gond, csak a sebességváltóból kijövő jelkábel foglalata van teljesen elkorrodálódva. Szétszedték, megtisztították és már készen is voltam. Ritka az ilyen sikertörténet. Bementem fizetni, átadtam a horrorszerű 2000 Ft-ot, aztán vágtáztam is az autómosóba.

Ahol pedig egy óra alatt úgy kisuvickolták a gépet, hogy szerintem még most, egy hónap elteltével is öröm ránézni. Igaz, tényleg eléggé odavolt szegény, de akkor is csodás munkát végeztek a mosósok. Mikor pedig ezzel is megvoltam, mehettem haza, és a Delorean ismét letakarva várta a következő bevetést, az Oldtimer Premiert.

Ahogy már kommentben is írtam, megvan az OT. Ezúttal elég könnyen ment, nem volt semmi gond. Majd valamikor el is érek addig, hogy megírjam, de van még addig pár téma. Most pedig neki lehet állni a műszakira készülésnek.