Élet egy Deloreannel

Idén már van OT vizsga Győrben is, de sajnos nem fértem be májusig, majd legközelebb gyorsabb leszek. Viszont az előző helyre volt, szóval május 10-én megyek Veszprémbe, megújítani az OT-t. Addig még van időm szépen rendberakni az autót. Izgi lesz.

Ezt kár lett volna kihagyni. Írtam, hogy megyek Győrbe, ha jó idő lesz, de igazából annyira bennem volt a mehetnék, hogy ezt a meghatározást inkább módosítottam magamban "Megyek, ha nincsen Armageddon"-ra. Veszettül jó idő nem volt, de az Armageddontól is messze voltunk, egyértelmű volt, hogy szombat reggel menni kell. 

Miután Dudu megérkezett, megreggeliztünk, aztán kiálltam a Deloreannel. A szokásos állapotban volt, nem romlott és sajnos nem is javult meg rajta semmi, A klímakompresszor még mindig zörög hidegen, mint állat, egy kis vizet megint kellett bele rakni és a bal első helyzetjelző is ki van égve. Egyiket sem éreztem annyira rettenetes hibának, hogy lefújjam miatta az utat.

Maga az út nem volt egy nagy szám. Kicsit vizes volt az út, de mivel nem voltak vízátfolyások, ezért teljesen stabil volt az autó. Azért örülni fogok tavasszal a gumicsere után. Direkt hamarabb értünk oda, mert a két óra helyett már fél egykor Győrben voltunk, de ez nem volt gond. Beültünk addig az egyetem egyik kávézójába egy teára. Aztán rájöttem, hogy ez egy nagyon hálás hely a Delorean számára, mert átlag 5 percenként jött valaki, aki megnézte, lefotózta, aztán örült. Mi meg bentről néztük a lelkesedést.

Amikor pedig jött az idő, átmentünk a megbeszélt találkozási helyre. Ami ezúttal nem Tesco volt, hanem előbb egy Jysk, aztán egy szemétkupac melletti parkoló. Ideje az is leírnom, hogy azért jöttünk, mert van egy nagyon kedves ismerősöm, akinek a lánya most kilencedikes, és farsangra valami videót kell összerakniuk, aminek a Vissza a Jövőbe lett a témája. Ki is találtak egy történetet, írtak forgatókönyvet, szereztek rendes felszerelést, már csak én kellettem.

A találkozás nagyjából a szokásos volt, levéve, hogy jól látszott, hogy néhányan nem látták a filmet, ezért nem tudják hova rakni az autót. A többség viszont elvigyorgott, bár kicsit azért félősek voltak. Elkezdtük a forgatást, ahol a Doki az osztályfőnök férje volt, Marty pedig az egyik osztálytárs. Felvették párszor a saját jeleneteiket, aztán néhány vezetősben én is benne voltam, utána jöhetett a következő helyszín. Ott is nagyjából ugyanez. 

A sofőrködés miatt aránylag sok dolgom volt, de azért bőven volt időm nézni is a munkát. Azt kell, hogy mondjam, hogy korukhoz képest nagyon profin csinálták meg ezt az egészet, kíváncsi leszek a végeredményre.

Elég későn végeztünk, már bőven sötét volt, mire hazaértünk és ismét rá kellett jönnöm, hogy esőben ezek a lámpák szart sem érnek. Újak vagy sem, akkor is rettenetesen kevés fényt adnak. A reflektor az rendben van, de azt meg nem lehet folyamatosan használni. Maradok inkább a korai hazaérésnél.

Szép idő volt a hétvégén, mármint úgy a körülményekhez képest, ezért lehetett menni. Nagyon jó nap lett a múlt szombat, szerdára megírom mik voltak. Ezen a héten szerintem nem megyek sehova, bár az év eleji szerviz már erősen érik.

Rossz volt az idő, ezért nem mentem a Deloreannel már egy hónapja. És mivel annyira rossz volt, ezért be sem indítottam. Egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy -20-ban szadizzam szegényt, plusz a garázsajtó is befagyott. Így szegény csak állt a hidegben, mert hát ez a garázs bizony még nem fűtött és várta a jobb sorsát. Múlt hét pénteken aztán már 0 fok körül volt a hőmérséklet, itt volt az ideje, hogy beindítsam.

Az első meglepetés az ajtó kifeszegetése után ért, ugyanis az autó bal elejét belepte egy kis hó, ami bejött a nyitott garázsablakon. Erre azért van szükség, mert egy közeli pince miatt nagyon párás tud lenni a garázs olvadáskor és ha be van csukva az ablak és le van takarva az autó, az néha azt eredményezi, hogy a takaró alatt vizes az egész karosszéria. Emiatt nem takarom le télen. És emiatt lett most egy kicsit havas. Nagy gondot nem jelent, de legalább csinálhattam egy jó képet.

Az elvárásoknak megfelelően nagyon nehezen indult. Nem annyira, mint a Passatom a -25-ben, miután az összes izzítógyertyája bedöglött, de egy benzines autóhoz képest tényleg nehezen. Viszont mikor beindult, onnantól már szépen járt, nem ingadozott az alapjárat. Eleinte csak járattam egy kicsit magában, de aztán úgy gondoltam, hogy egy kicsit meg kéne mozgatni. Nem annyira, hogy az utcára is kimenjek, elvégre tele volt sóval minden. de legalább a garázs elé kimentem, hogy a gumik is mozogjanak, nehogy eldeformálódjanak. Nem mintha olyan sokat számítana, mert már meg vannak rendelve a következők, de a megszokás az megszokás.

Kiálltam, kipróbáltam mindent és meg is lett a tél első áldozata. Az egyik motortér feletti műanyag rész teleszkópja úgy tűnik szétfagyott. Semmit sem tart, lehet újat rendelni. Szerencsére minden más működik, ez meg belefér az éveleji első javításba. Aztán úgyis jön egy kisebb felújítás az OT-ra.

Körülbelül negyed órát járattam, ezalatt felmelegedett üzemi hőmérsékletre, párszor még ki-be álltam, aztán visszatolattam a helyére. Szerencsére most már nem kell ilyen sokat várnia, hétvégén - ha javul az idő - akkor megyek egy nagyobbat.

A mai blogot elfelejtettem megírni. Néztem is tegnap, hogy milyen sok időm van délután, de nem kattant be, hogy miért. Pedig anyag van, pénteken érkezik.

Elég rossz idő volt mostanában, nem lehetett semmit csinálni, ezért most hétvégén lesz itt az ideje egy kis autózásnak. Terv szerint, ha nincs armageddon, akkor Győr felé veszem az irányt. Jó lesz.

Tavaly év végén volt még egy kis előrelépés az új Deloreanekkel kapcsolatban. Előző rész itt.

Először is a legfontosabb. Mármint számomra. A VIN. Szerintem mindenki észrevette, hogy imádom a Deloreanek alvázszámait és az indokoltnál többet foglalkozok vele. A régi Deloreaneknek az alvázszáma SCE-vel kezdődött, ami az Egyesült Királyságon belüli észak írországi gyártási helyet jelölte. Ez hivatalosan a WMI jel, ami a "World Manufacturers Identifier" rövidítése. Ezt a WMI jelet az új Deloreanek nem használhatják, mert nem ott gyártják őket, ahol az eredeti autókat, valamint a jelenlegi DMC nem az eredeti DMC jogutódja, ezért új azonosítót kellett kapniuk. Ezért aztán a DMCH új WMI azonosítóért folyamodott és meg is kapták a tavalyi év közepén. Az új azonosító pedig: 1D9. Ezen felül pedig a 12. 13. és 14. helyre fixen a 779 számsort kell írniuk, mert ez mutatja, hogy kis sorozatos gyártók, tehát az új törvény értelmében gyártanak csak autókat. Már alig várom, hogy ilyen VIN-es autót láthassak!

Aztán kiderült az éves tervezett darabszám. Eleinte egy db autó / hónapos sebességgel fognak gyártani, de ezt a számot a második év végére szeretnék egy autó / hétre növelni. Természetesen a gyártás miatt egy kicsit át kell majd építeni a jelenlegi főhadiszállást, a tervek már megszülettek ezzel kapcsolatban is.

Jelenleg két prototípus készül, a két próbamotorral és váltóval. Ezeknek a pontos típusát továbbra is titokban tartják. Ezeken az autókon kívül viszont van még három további nem teljes prototípus is. Az első a jelenlegi két rendes prototípus segítségére van, főleg abban, hogy hogyan tudják a jelenlegi motortér méretét minél optimálisabban kihasználni. A második egy lecsupaszított műanyagrész, amin a beltér fejlesztéseit végzik, a harmadik pedig az új elektromos rendszer tesztalanya.

Ezen kívül pedig több bekezdést olvastam arról, hogy hogyan haladnak a különféle engedélyekkel, vagy hogy éppen milyen bürokratikus akadályokat küzdöttek le a DMCH-nál. Ezeket nem fordítom le, mert felesleges, maradjunk annyiban, hogy a 5-6 különféle hivatal között pattogva azért szépen lassan haladnak az engedélyeztetéssel is.

Szombaton volt 36 éve, hogy elkészült az első sorozatban gyártott Delorean. Jó régen volt.

A mai bejegyzés megint nem egy Háború és Béke hosszúságú eposz, de ilyen is van. Meg hát úgysincsen semmi, csak szar idő. Ilyenkor a Delorean a garázsban pihen, jöhetnek a kevésbé naprakész témák.

Több film is készült már a Delorean Motor Companyről, de John Delorean életéről még egy sem. Igaz, hírek gyakran vannak, hogy készül valami, olykor több is egyszerre, de aztán valahogy soha nem jut el egy sem odáig, hogy beüljünk rá a moziba vagy akár a tv elé. Szóval volt már sok pletyka meg hír, én még 2010-ben írtam róla a fenti linkeken, de azóta csönd van. Most viszont megint találtam valamit.

Úgy tűnik, hogy az egykori három készülő filmből egy maradt csak állva, az amit Tamir Ardon készít (2005 óta), de szerintem ő is megcsüngött valahol, ezért eladta az eddigi elkészült anyagot a Sundance Selectsnek. Don Argott és Sheena M. Joyce rendezi, ami nekem nem sokat mond, még úgy sem, hogy rájuk kerestem, de lehet, hogy én vagyok alulművelt. Ez lehet azért is, mert ahogy nézem, főleg dokumentumfilmeket rendeznek, azoknak meg az ember ritkán tudja a készítőit. Valamilyen szinten benne van a gyártásban a 9.14 Pictures és támogatói szinten az Ingenious is, de őszintén szólva ettől sem lettem okosabb. Az XYZ Films felelős a terjesztésért és jelenleg is folynak a tárgyalások egy nagyobb filmforgalmazóval a világforgalmazással kapcsolatban.

A filmet Olaszországban és az Egyesült Királyságban forgatták eddig, ez azért biztató. Talán nem lesz túl low budget a vége. Hivatalos cím még nincs.

A készítők a család és kollégák szemszögéből szeretné bemutatni John Deloreant és a személyével kapcsolatos félreértéseket és hamis információkat szeretné eloszlatni, amiben nagy segítségükre lesz, hogy hozzájutottak néhány dokumentumhoz, aminek a titkosítását mostanában oldották fel az amerikai és brit kormányzatok. A család részéről Kathrin és Zachary Delorean is szerepel a filmben, valamint John Delorean egyik testvére és unokaöccse.

Valamikor régen mondtam Dudunak, hogy írjon már nekem egyet a Deloreanről. Írt, de az nem egészen olyan lett, mint amire gondoltam, mert egy másik témát is belevett, amit majd külön akarok megírni, ezért kértem egy bővítést. Pár hónap alatt meg is lett ez az írás is, szóval a sebesség alapján tökéletesen beintegrálódott a klub szellemiségébe. Ez lett az eredménye, olvassátok nagy boldogsággal! :)

Hol is kezdjem?

Gyermekkorom kedvenc filmje volt a Vissza a jövőbe trilógia és ez valahogy felnőtt koromra sem változott. Épp tavaly került elő az egyik általános iskolai tanárnőmtől egy bükkszéki tábor napló, ahol nagy meglepetésemre az egyik oldalon ott volt a kis iromány „ Ma megnéztük a Vissza a jövőbe című amerikai filmet” amúgy a kertmoziban és a dátum 1989. nyara volt. Természetesen (mint legtöbbünknek) mi maradt meg a filmből a legjobban? Az a jó kis Delorean. Olyannyira, hogy felejthetetlen lett.

Emlékszem, úgy 15 évvel ezelőtt egyszer sikerült látnom egy budapesti amerikai autós felvonulást egyik ismerősöm ablakából a Deák térnél. Nem hittem a szememnek, ott suhant egy gyönyörű Delorean. Fülig ért a szám, mint ahogy szinte mindenkinek, aki ismeri és végre a saját szemeivel láthatja. Persze az volt az egyetlen alkalom, hogy láttam.

Pár évvel ezelőtt megszületett a kisfiam. Telt múlt az idő, és elég nagy érdeklődést kezdett mutatni a mindenféle autók iránt. Gondoltam jó ötlet lesz megmutatni neki a filmet és akkor ő is biztosan odáig lesz attól a klassz kis autótól, ami benne van (dehogy fosztanám meg attól, hogy megismerje) ………hát nem lett. Sőt, még csak nem is érdekelte a film. Gondoltam, majd inkább máskor újra megmutatom neki.

Megmutattam. Őt pedig továbbra sem érdekelte.

Mivel tényleg nagyon odavolt az autókért és elég komoly Hot Wheels, Matchbox, miegyéb gyűjteménye volt, már eljárkáltunk különböző amerikai autós találkozókra is. (Legfőképpen Mustangokban és persze Deloreanben reménykedve.) Mustang az volt. Delorean viszont egy sem.

Nem tudom, hogy lehet, de a komáromi találkozókról nem hallottunk. (Szerintem mi voltunk az egyetlenek.) Egyszer aztán gondoltam, na nézzük, hátha lesz mostanában valahol egy jó kis találkozó, ahol végre Delo is van. NAAF. Nahát, nemzetközi? Akkor valaki, valahonnan biztosan jön már egy Deloreannel. Talán németek, igen, a németeknek biztosan van és egy biztosan eljön……..el kell jönnie….ha már nemzetközi.

Így hát mentünk……és ott volt! Nem német……magyar…és gyönyörű! Közelről még szebb és laposabb, mint gondoltam. Ezt bizony nagyon jól összerakta valaki. Semmi más autóhoz nem tudom hasonlítani. Tökéletes. Nem lehetett betelni vele. (Nem is olyan régen, még teljesen azt hittem, hogy ez egy „összeeszkábált” autó, amit direkt a film kedvéért építettek valamelyik másik márkából.) Nem vagyok az a fanatikus, aki éjt nappallá téve keresett kutatott a Deloról mindenféle információkat, csak egyszerűen szerettem, szeretem és nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Talán senki sem tudná.

Azóta már nagyon sokszor láttam és minden alkalommal, mikor meglátom olyan, mintha először látnám és csak gyönyörködöm benne és a hangjában. Szép egy Ferrari, Mustang, Lamborghini és még sorolhatnám azokat az autókat, melyek szintén szebbnél szebb formával büszkélkedhetnek. De a Delorean más. Nem lehet hasonlítani semmilyen más autóhoz.

Mikor megyünk vele és látom az emberek arcát, pontosan az az érzés tükröződik rajtuk, mint amit én is érzek. Boldogok és mosolyognak. Integetnek más autókból. A múltkor három srác örömükben és meglepettségükben majdnem kiugrottak a mozgó autóból, mikor meglátták.

Két hete vezethettem is. Viktor már egy ideje mondogatta és végül egy szép, viszonylag száraz, napos időben oda is ültem a kormányhoz. Kicsit féltem, nehogy nekimenjek az első fának (mert akkor majd tényleg lesz miről írnia). Elsőre a sebváltót csak nagy nehezen sikerült egyesbe tennem. De azért sikerült és jól gyorsult. Nagyon klassz volt. A fék az érdekes, mert kicsit később kezd el fogni A kuplung kicsit kemény, de azért nem vészes. Végül törésmentesen sikerült beállni a ház elé. Ja és vezetés közben persze vigyorogtam, mi mást is csináltam volna.