(Szabitól) Egy ismerősöm megkért, hogy vigyem el a Delót szombaton az etyeki filmstúdióba, na nem filmforgatásra, csak egy mozis témájú családi napra, amolyan beülős-fényképezkedős díszletnek. Eredetileg egy "Vissza a jövőbe" témakörű eseményről volt szó, ráadásul rossz idő vagy műszaki gondok esetére a trélert is állták, így igent mondtam. A műszaki gond persze bejátszott, de szerdán McFly barátom heroikus erőfeszítéssel életet lehelt a haldokló gyújtásba, és egészen jól néztek ki a dolgok péntek estig, amikor is egy rossz helyre dugott vezetékkel sikerült felgyújtanom a kocsi kesztyűtartóját. Sosem hittem volna, hogy egy elektromos vezetékről ekkora füsttel és lánggal tud két másodperc alatt leégni a teljes borítás, és az is figyelemre méltó, hogy milyen könnyű eltüntetni az ujjbegyekről a mintázatot. Csak a lángoló cuccokat kell csupasz kézzel kihajigálni a kocsiból, és egy jó darabig nem lesz azonosítható ujjlenyomata az embernek, ezt bárkinek tanúsítom :)
Ilyen izgalmak után – és szerencsére sértetlen autóval – szombat reggel leparkoltam a Korda-stúdió területén pár prémes állat földi maradványai mellé, és kezdődhetett is a családi nap.
Az itteni közönség sajnos nem volt annyira ideológiailag képzett, mint a veteránautós találkozók látogatói, eddig sosem tapasztalt mennyiségben kaptam a „karosszéria ugye alumínium?” illetve az „ez a kocsi most igazi vagy csak valami másolat?” jellegű kérdéseket. Volt viszont egy hölgy, aki dolgozott abban a sheffield-i gyárban, ahol annak idején a Deloreanek számára készítették a rozsdamentes acéllemezeket, és elmondása szerint még mindig van pár DMC-s emléktárgy a gyár épületeiben. Egyébként a Vissza a jövőbe témakört végül csak az én Delóm képviselte, ha nem számítjuk a gőzös kisvasutat, ami azért erős belemagyarázás lenne.
Ebéd után elgurultam a Delóval a filmgyár másik végébe, ahol New York-i díszletutcákon bolyongva kellett megtalálnom a magyar kaszkadőrök nagy öregjét, Piroch Gábort. Azt kell mondjam, rohadt jól állt a D-nek ez a lepukkadt amerikai miliő:
Pár perc fényképezgetés után előkerült a főkaszkadőr, aki nem volt valami beszédes hangulatban, de amíg felnyitott ajtókkal visszafelé csapattunk a családi nap helyszínére, sikerült pár szót kihúznom belőle. Elmondta, hogy ismeri a Deloreant, mert rengetegszer járt a Universal stúdióban, ahol ki van állítva a filmtrilógia forgatásakor használt egyik kocsi. Egy fél órával később a tömeggel együtt visszatértünk New York-ba, és megnézhettünk egy viszonylag low-budget kaszkadőrbemutatót:
A nap végén még összehoztunk egy "Vissza a jövőbe 3" jelenetet a gőzmozdonyos srácokkal, bár sehogy sem sikerült 88-ra felgyorsítani a rendelkezésre álló 15 méteres távon :)
A biztonság kedvéért reggel még tréleren vittük át Budapesten a kocsit, délután már be mertem próbálkozni vele, hogy lábon vigyem haza, de a gyújtás úgy félúttól már megint nem volt 100 százalékos. Szokás szerint elnéztem egy lehajtót, és bekeveredtem a Moszkva tér (tudom, nem így hívják) környéki kupiba, szerencsére a kocsi jól bírta a 30 fokban araszolgatást, talán csak egyszer kapcsolt be a ventilátor. Az ismerős hídtól pedig már nélkülem is hazatalálna a Deló, és - bár nyafogó gyújtással, de - rendben meg is érkeztünk.
A következő napirendi pont tehát az elosztófedél és a rotor cseréje. Nem lesz egyszerű, mert teljesen hozzáférhetetlen helyen vannak, de ezt ugye már említeni sem kell egy Delorean esetében.
Facebook-oldalunkon még több érdekes kép, videó és írás érhető el a Deloreanekről és a "Vissza a jövőbe" filmekről: https://www.facebook.com/dmchungary .
A múlt hét nem volt túl kegyes a Deloreanhez. Pénteken gondoltam megjáratom, lemosatom meg ilyenek, de nem alakultak terv szerint a dolgok. Maga az autó rendesen működött egészen addig, míg egy másik autó hátulján fel nem tűnt, mintha csak a bal oldali lámpám világítana. Megálltam és sajnos a sejtésem hamar ténnyé vált, a jobb oldali tompított megadta magát. Megpróbáltam megkocogtatni, semmi hatás, kipróbáltam a reflektort, erre felkapcsolt. Elsőre kicsit megörültem, hogy hátha csak valami szokásos Deloreanes elektronikus hülyeség, de ahogy a fórumot és a dmctalk-ot megkérdeztem, el kellett fogadnom, hogy annak a lámpának gatter. Kell a csere.
Rá is néztem az Ednél, 60 euró, de mivel kicsit más és elméletileg sokkal jobb, ezért úgy döntöttem cserélem mindkettőt a szimmetria miatt. Ez így már 120 euró + postaköltség, őszintén szólva ez most annyira nem hiányzott. Főleg mert egy nappal ezelőtt rendeltem meg a négy indexbúrát is. Hogy azt miért? Na az az igazi nabazmeg.
Már írtam a bejegyzés elején, hogy elvittem lemosatni a Deloreant, de azt még nem, hogy az egyik ottani munkás nekitolatott a jobb hátuljának egy másik autóval. Értelemszerűen elég komoly bazmegolást rendeztem, de szerencsére nem lett túl komoly a gond. Az egyetlen jól látható baj a jobb hátsó indexbúra pusztulása lett, bár egy kisebb átnézés után látszódott, hogy - igaz csak minimális módon - az acélelem is benyomódott. Az indexbúra leszedése után ki is tudtam pattintani a benyomódást, a búra alatti és mögötti részen maradt csak két minimális hiba. Azt hiszem ennek a javításához jobb lesz, ha leszedem a jobb hátsó acélelemet, bár őszintén szólva csak akkor látszik, ha direkt keresem, normál esetben nem.
Egy ilyen búrának az ára 28 euró, elsőre a mosós csávó ezt odaadta, majd megmondtam neki, hogy javítás után majd még jelentkezek a többiért, ha szükséges lesz. Remélhetőleg nem lesz az, mert egy 1400 eurós jobb hátsó panel árát nem létezik, hogy be tudom hajtani.
Ednél továbbra is marha sok musthave dolog van, de egyelőre megmaradtunk a szerelésnél, mert éreztük, hogy az sem lesz egy olcsó mulatság. Volt ott ikerturbós motor, 12 vagy 15 Delorean, amikből volt pár egészen különleges is. Azokról majd később még írok.
Az én autómmal semmi nem történt út közben. 8,5-es fogyasztás körül mentem vele, ami a dugókkal együtt egy egész jó érték. Olaszország felé hoztam már ki jobbat is belőle, de azért nem panaszkodom. A hivatalos gyári érték a 9 literes minimum.
