(Szabitól) Egy ismerősöm megkért, hogy vigyem el a Delót szombaton az etyeki filmstúdióba, na nem filmforgatásra, csak egy mozis témájú családi napra, amolyan beülős-fényképezkedős díszletnek. Eredetileg egy "Vissza a jövőbe" témakörű eseményről volt szó, ráadásul rossz idő vagy műszaki gondok esetére a trélert is állták, így igent mondtam. A műszaki gond persze bejátszott, de szerdán McFly barátom heroikus erőfeszítéssel életet lehelt a haldokló gyújtásba, és egészen jól néztek ki a dolgok péntek estig, amikor is egy rossz helyre dugott vezetékkel sikerült felgyújtanom a kocsi kesztyűtartóját. Sosem hittem volna, hogy egy elektromos vezetékről ekkora füsttel és lánggal tud két másodperc alatt leégni a teljes borítás, és az is figyelemre méltó, hogy milyen könnyű eltüntetni az ujjbegyekről a mintázatot. Csak a lángoló cuccokat kell csupasz kézzel kihajigálni a kocsiból, és egy jó darabig nem lesz azonosítható ujjlenyomata az embernek, ezt bárkinek tanúsítom :)
Ilyen izgalmak után – és szerencsére sértetlen autóval – szombat reggel leparkoltam a Korda-stúdió területén pár prémes állat földi maradványai mellé, és kezdődhetett is a családi nap.
Az itteni közönség sajnos nem volt annyira ideológiailag képzett, mint a veteránautós találkozók látogatói, eddig sosem tapasztalt mennyiségben kaptam a „karosszéria ugye alumínium?” illetve az „ez a kocsi most igazi vagy csak valami másolat?” jellegű kérdéseket. Volt viszont egy hölgy, aki dolgozott abban a sheffield-i gyárban, ahol annak idején a Deloreanek számára készítették a rozsdamentes acéllemezeket, és elmondása szerint még mindig van pár DMC-s emléktárgy a gyár épületeiben. Egyébként a Vissza a jövőbe témakört végül csak az én Delóm képviselte, ha nem számítjuk a gőzös kisvasutat, ami azért erős belemagyarázás lenne.
Ebéd után elgurultam a Delóval a filmgyár másik végébe, ahol New York-i díszletutcákon bolyongva kellett megtalálnom a magyar kaszkadőrök nagy öregjét, Piroch Gábort. Azt kell mondjam, rohadt jól állt a D-nek ez a lepukkadt amerikai miliő:
Pár perc fényképezgetés után előkerült a főkaszkadőr, aki nem volt valami beszédes hangulatban, de amíg felnyitott ajtókkal visszafelé csapattunk a családi nap helyszínére, sikerült pár szót kihúznom belőle. Elmondta, hogy ismeri a Deloreant, mert rengetegszer járt a Universal stúdióban, ahol ki van állítva a filmtrilógia forgatásakor használt egyik kocsi. Egy fél órával később a tömeggel együtt visszatértünk New York-ba, és megnézhettünk egy viszonylag low-budget kaszkadőrbemutatót:
A nap végén még összehoztunk egy "Vissza a jövőbe 3" jelenetet a gőzmozdonyos srácokkal, bár sehogy sem sikerült 88-ra felgyorsítani a rendelkezésre álló 15 méteres távon :)
A biztonság kedvéért reggel még tréleren vittük át Budapesten a kocsit, délután már be mertem próbálkozni vele, hogy lábon vigyem haza, de a gyújtás úgy félúttól már megint nem volt 100 százalékos. Szokás szerint elnéztem egy lehajtót, és bekeveredtem a Moszkva tér (tudom, nem így hívják) környéki kupiba, szerencsére a kocsi jól bírta a 30 fokban araszolgatást, talán csak egyszer kapcsolt be a ventilátor. Az ismerős hídtól pedig már nélkülem is hazatalálna a Deló, és - bár nyafogó gyújtással, de - rendben meg is érkeztünk.
A következő napirendi pont tehát az elosztófedél és a rotor cseréje. Nem lesz egyszerű, mert teljesen hozzáférhetetlen helyen vannak, de ezt ugye már említeni sem kell egy Delorean esetében.
Facebook-oldalunkon még több érdekes kép, videó és írás érhető el a Deloreanekről és a "Vissza a jövőbe" filmekről: https://www.facebook.com/dmchungary .
