Élet egy Deloreannel

Pár napja beszéltem az Atival és előjött a klub is, mint téma. Szokás szerint röhögés lett a vége, mert ennyire kaotikus és decentralizált szervezet szerintem a világon sincs. Levéve persze a DMC Írországi gyárát, ami ugye egy szedett-vedett kupleráj volt. Aztán ahogy eszünkbe jutott pár történet, gondoltam, megírom ezt a bejegyzést is, hátha valaki kedvet kap, hogy regisztráljon a fórumra, mert a klubélet főleg ott zajlik.

Először is a klub ráér. Mindig. Elvégre időgépeink vannak nem? Ennek a Pató Pált megszégyenítő kapkodásnak vannak olyan hátulütői, hogy a jellemzően év elején, február környékén felmerülő pólókreálási folyamat végjátéka november, december környékére szokott befejeződni. Néha van hogy hamarabb, de inkább később. Olyannyira, hogy a tavalyi, hatodik éves klubpólót el is felejtettük. Bár mondjuk ahogy néztem, van még egy-kettő ötéves a szekrényemben, szóval ha valaki kér, akkor még lehet venni.

Másodsorban a klub szervezete nagyon laza. Nincsenek főnökök, nincsenek beosztottak, nincsen költségvetés, minden ad hoc módon működik. Persze vannak akik többet dumálnak, mint én is, vannak a fórumon névleges rangok, de akinek van legalább 10 hozzászólása, az már teljes jogú tagnak minősül és a szava majdnem ugyanannyit számít, mint bármelyik alapítóé. Persze ennek az ultrademokratikus berendezkedésnek és toleranciának a folyománya a következő tulajdonság:

A tökéletes döntésképtelenség. Mivel mindenki odafigyel a másikakra, ezért a konfliktuskerülés egyben a konfrontációkerülést is jelenti, ami sokszor a véleménynyilvánítás elmaradásában nyilvánul meg. A klub elmúlt hat évében eddig egy olyan konfliktus volt, ami valóban komoly volt, de azóta arról sincsen szó. És ez így van rendjén. Ennek a paradicsomi idillnek nagy segítője a teljes politikamentesség. Eddig soha, senki nem nyilvánította ki párszimpátiáját vagy pártunszimpátiáját, az egyetlen általánosan elfogadott politikai vélemény az hogy: "Bazmeg a parlamentben mindenki ilyen hülye?"

Aztán kicsit más téma. Van egy olyan fura szokás, ami bár nem direkt alakult ki, de mégis így van. Nem bírunk szép időben klubtalálkozót szervezni. Eddig a találkozóink 90%-a vagy baromi hidegben, vagy gatyarohasztó melegben történt. Persze ez alól kivétel az, amikor valaki más által szervezett találkozóra megyünk el, ott jellemzően jó idő van, de szerintem mindenki emlékszik az egyik júniusi Tavasznyitó Klubértekezletünkre, (lásd második és negyedik bekezdés) ahol szaharai hűsölés volt mindenkinek az álma vagy éppen Zsiga novemberi (elméletileg) kerti sütögetésére.

Végül pedig még valami. A klubban sok az általános autóbuzi. Emiatt sokszor kerülnek elő általánosabb témák és a klub gépparkját is megéri megnézni. A Vissza a Jövőbe egy fórumtémát levéve nem jellemző, bár az idei év nehéz lesz a 2015-ös dátum miatt. Majd kitalálunk valami okosságot, hogy miért is nem jöttek be a BTTF jóslatai. Ha jól számolom, akkor úgy december közepére meg is lesznek a frappáns válaszok.

Pár hete volt szó a blogon arról az amerikai mérnökről, aki egy valóban repülő Delorean megépítéséhez keresett támogatókat a Kickstarteren.

Kiváncsiságból visszanéztem az oldalra, hogy hogyan áll a gyűjtés, és hát sajnos

- csak 880 dollár gyűlt össze a szükséges 1,2 millióból,

- és egyébként is törölték az egészet: "előre nem látott jogi akadályok miatt törölnünk kellett a projektet. Reméljük, hogy a problémák megoldása után, 2-3 hónap múlva újra tudjuk majd indítani a gyűjtést".

Az nem derül ki, hogy Steven Spielberg védette-e le annak idején az ötletet, esetleg valamelyik különleges műszaki megoldás használatát tiltotta le a jogtulajdonos, de én inkább arra tippelnék, hogy más, nagysikerű Kickstarter-gyűjtésektől eltérően ezt valamiért nem kapta fel a digitális média, és észrevétlen maradt a decemberi hírdömpingben.

Azért van remény, mert január eleje óta másról sem szólnak a hírek, mint hogy 2015-re mi valósult meg a Vissza a jövőbe mozi második részéből, a repülő Delorean ötletére pedig most sok millióan felkapnák a fejüket. Jobb híján addig is be kell érnünk ezzel a légpárnás Deló-utánzattal, végülis ez valóban repül. Vagy legalábbis lebeg. De szinte biztos, hogy csúszik :)

Itt az új év, vége a szabadságomnak, a héten jönnek a menetrendszerű bejegyzések. Persze késések továbbra is elképzelhetőek, de igyekszem.

Habár a Bopat már kívánt boldog új évet, mivel ma kaptam a DML-en levelet a DMCH-tól, ezért azt idelinkelem. Mert jópofa és szép.

2010.9.6

Eltelt a nyár, semmi se történt az autóval. nagyon meleg volt, nyaralni voltunk, stb.

A hétvégén kivonult a Magyar Delorean klub többsége, és nekifogtunk szétszedni az autót. Sajnos az időjárás nem kedvezett, ezért a pici garázsban kellett nyomorognunk, de megoldottuk. Zsiga és Zsolt már pénteken megérkeztek, de a profik illetve az elméletisek csak másnap délután érkeztek, olyan irányból ahonnan nem kellett volna, azaz teljesen eltévedtek.

Addig mi lecseréltük az első gumikat, mert teljesen tönkrementek, nem lehetett felfújni őket többet. Így nézett ki a régi:

Azután nekifogtunk a hátsó paneleknek, azok lejöttek relatíve könnyen, igaz Parker szórakozott ott egy ideig.

Munka közben a csapat. 

Egyesek le akartak lépni az alkatrészekkel, de szerencsére nem fért be az autóba :)

Bár Sid már tegnap elbúcsúzott az évtől és az olvasóktól, nálam még zajlottak az események. Eljött McFly, hogy varázsoljon egyet a nem induló autó fölött (fals levegőt szívott a motor, ahol még a szeptemberi szelepállítás közben elmozdítottak a szervizben valami kis biszbasz rézcsövet). És bár minden Delorean-fórumon azt írják, hogy a fél motort le kell bontani a rendbetételéhez, McFly simán megcsinálta egy csavar kicsavarása nélkül is, ami után a hetek óta halott motor elsőre beindult és barátságosan duruzsolt, mint még soha korábban. Ezen felbuzdulva mentünk is egy nagy kört az M0-n, miközben megálltunk egy gyors pilótacserére a madarasteszkónál.

Hazaérve aztán a Deló még ismerkedett kicsit McFly jobbkormányos, millió lóerős japán csodajárgányával, ami érdekes találkozás volt, hiszen a Mitsubishi egy családi kombi bőrébe bújt sportkocsi, a Delorean pedig egy sportkocsinak kinéző öööö... legenda? :) 

Búcsúzóul - csak hogy a szokásos nyűg meglegyen - a pár hónapos benzinpumpám elkezdett hangosan búgni, de McFly megnyugtatott, hogy a 110 Eurós bolti ár töredékéért kerít bele jobbat. Úgy legyen, és ezúton is köszi a hétfői szerelésért! :) 

Ezzel az én Delóm számára is véget ért az esztendő, az idén nem lesz karácsonyi fotózás, de a tavalyi képet még ideteszem, hátha valakinek új. Illetve ha unjátok az ilyenkor szokásos Reszkessetek betörőket, nézzétek meg inkább a Vissza a jövőbe filmeket a Paramount-on; háromszor is vetítitik majd a trilógiát Karácsonykor. Kellemes Ünnepeket!

(Szabi)

Más nem nagyon van, csak annyi, hogy mindenki érezze jól magát, egyen sok fitnesszcsülköt, igyon hozzá wellnesskólát, aztán kajakómában fetrengve nézze a Reszkessetek betörőket! A blog most részemről elmegy egy kis szünetre, jövőre találkozunk.

Kis késéssel, de megírom a pénteki bejegyzést is, bár nem jutok vele nagyon messzire. Ezt a levelet már silabizálom egy ideje, de egyszerűen nem bírok vele dűlőre jutni. Íme:

Egy Isabel Tosh nevű nő írta és támogatásáról biztosítja a DMC-t, a nehéz időkben. Túl sokat nem tudok belőle elolvasni, de amit igen az ideírom. A kérdéses részek kérdőjelek között. Ha valaki jobban érti, azt kommentben szívesen fogadom. Azt hiszem scuynat jó szokott lenni ezekben.

Dear Mr. Delorean

Just a few lines to congratulate you and I admire you on the stand you are taking. I would take every penny I could get off them especially that Mr. Winterton as he had a chip on his shoulders, because British Leyland aren't doing to(o) well, as the workers in the Mainland, are only clock watches compared to the Ulster Men.

I hope and wish you every success.

Mindennek a tartalma magyarul:

Csak egy pár sort írok, hogy gratuláljak és kifejezzem csodálatomat amiatt amit véghezvittek. Minden pénzemet odaadnám hogy megszabaduljak tőlük, főleg ettől a Mr. Wintertontól, mert ő  igencsak ideges amiatt, mert a British Leylandnak mostanában nem megy túl jól Angliában, mert az ottani munkások inkább csak az órájukat nézik, nem úgy mint az ulsteri emberek. 

Szerencsére a válasz könnyebben olvasható.

Kedves Mrs. Tosh,

Köszönjük kedves és támogató levelét. Tudva hogy az emberek mögöttünk állnak, túl tudjuk élni a folyamatosan nyilvánosságot kereső képviselők mocskolódásait.

UPDATE: Scuynat megfejtette kommentben az írást, idemásolom angolul először:

 Just a few lines to congratulate you and I admire you on the stand you are taking. I would take every penny I could get off them especially that Mr. ?Weritnom? as he had a chip on his shoulders, because British Leyland aren't doing to(o) well, as the workers in the Mainland, are only clock watches compared to the Ulster Men.

És most magyarul:

Csak egy pár sort írok, hogy gratuláljak és kifejezzem csodálatomat amiatt amit véghezvittek. Minden pénzemet odaadnám hogy megszabaduljak tőlük, főleg ettől a Mr. Weritnomtól, mert ő  igencsak ideges amiatt, mert a British Leylandnak mostanában nem megy túl jól Angliában, mert az ottani munkások inkább csak az órájukat nézik, nem úgy mint az ulsteri emberek. 

Vásárlás után hamar sikerült elindítani az autót, de aztán mégis nagyon elhúzódott.

A konténer útvonala. Ez volt az első képem az autóról, a szállító cég küldte nekem 2010-ben.

Ez meg az érkezés pillanata , Budapest 2010, valamikor nyáron. A szállítás amúgy elég hosszú volt, majdnem 3 hónap. 

Mit ne mondjak, nem voltam boldog amikor megláttam milyen állapotban volt.

A többi kép a galériában látható.