Írtam múlt héten, hogy hétvégén Siófokon leszek és így is lett. Terv szerint kezdődött minden, féltem is, hogy még a végén nem lesz mit írnom, de a Deloreannel soha nem eseménytelen az élet. Maga az átpakolás, indulás gond nélkül zajlott, az autó nem rakoncátlankodott, viszont kb. 10 kilométert mentünk, mikor hopp, kiugrott egy őz.
Most pedig egy kis intermezzo, cliffhanger, ki mit akar. Szóval az a helyzet, hogy a Passat elé már kétszer ugrott ki őz és mindkétszer beletapostam a fékbe, minek köszönhetően elkerültem az elsőt és elütöttem a másodikat. Először az alja szakadt le az autónak, másodszor pedig a lámpámnak lett kampec. A második után megígértem magamnak, hogy ezúttal másképpen lesz. Ha lesz lélekjelenlétem és az őz messze van, akkor satufék, fél perc várakozás és utána lassú elindulás. Ha pedig közel van, akkor nincs fék, kikerülöm az elsőt, aztán nyomás a környékről is. Ezúttal a második eset volt.
Elrántottam tehát a kormányt, nem fékeztem és elkerültem az őzet. Aztán már ugrott is a második. Mögöttem. Fuhhh. Megúsztam. Azért hirtelen elmúlt minden álmosságom és beállt egy egészséges adrenalinszint is, biztos ami biztos.
Folytattuk hát utunkat és túl sok minden nem is történt Székesfehérvárig, ahol a légkondi hirtelen füstöt kezdett el benyomni az olyan sötét fajtából, hogy már látszott is. Nézelődtem, szagoltam, megállni nem tudtam, de nem jöttem rá egy pár másodpercig az okára. Aztán kiderült, hogy nem az én autómban van a hiba, hanem az előttem levő BMW-nél nem ideális az égés. Láttam én hogy füstöl, de ilyet még soha nem láttam, hogy egy autó légkondija egy az egyben benyomta volna a külső füstöt. Ezért aztán egy kicsit lemaradtam, a BMW a következő lehajtónál elment és a levegő is kitisztult. Megvolt a második adrenalinlöket.
Szerencsére ez után már nem történt semmi dráma a kissé kótyagos és szerencsétlen többi közlekedőt levéve, sikeresen beparkoltunk az udvarba, ahol aztán egy újabb NAAFra gyakorlásos hétvégét töltöttünk el. A két napos pihenőt letudva pedig elindultunk visszafelé, és eddigre már nyilvánvalóvá vált valami.
Abszolút hidegen elég kelletlen az autó. Nem kimondottan rossz és a gyorsulása sem katasztrófa, ha nyomom neki, akkor megy jól, de érződik rajta hogy nem akarja. Ez a beállítás óta van. Akkor mondták is hogy a bemelegedés-szabályzóm elég rossz már és majd figyeljem hogy milyen az autó, mert szegényebbre vették a keveréket. Azt hiszem egyszer majd visszamegyek valamikor egy gyorsjavításra. Ezt levéve a hazaút már elég jól és stresszmentesen zajlott. Székesfehérvárt elkerülve már a forgalom is felritkult, lehetett jönni rendesen.
Siófokon pedig tankoltam egyet és a Velodromos, végig légkondis, sok pöcsöléses út végül 12 literes átlagfogyasztást hozott. Nem a legjobb, de légkondi nélkül 11 körül szokott lenni mindig ilyen esetben, szóval ez normális. Jó kirándulás volt.
Történt viszont ezúttal valami, ami miatt nem így lett. Június közepén rámírt 
Így aztán elkezdődött szerveződni a találkozó, Nicknek is tetszett a rendezvény videója, látszott hogy minden sínen van. Persze a Delorean klub nem éppen a kapkodásról híres, ezért sikerült lekésni a regisztrációs időszakot, így a három autót csak pár kisebb diplomáciai machináció után sikerült bejelenteni a rendezvényre. Innen aztán már pillanatokon belül eljött az indulás előtti este és akkor jöttem rá, hogy van még egy fontos dolog, szerezni kell ruhát, mert ide azért illene beöltözni. Reggelre aztán sikerült megtalálni a tökéletes felszerelést egy lila-világoslila-kék-hupikék-fehér kockás ing és egy trapézgatya személyében, ami mellé még odaraktam egy aranykeretes napszemüveget is. Na de mielőtt átmegyek divatblogba, maradjunk annyiban, hogy teljesen diszkókorszakos lettem, de olyannyira, hogy úgy éreztem hogy 
Aztán rájöttem hogy tankolnom kell. Ilyen ruhában. Röviden szólva érdekes volt, nem vagyok hozzászokva ehhez a stílushoz. Meg őszintén szólva a többi benzinkútlátogató sem. Az biztos hogy a Delorean mellé volt egy másik látványosság is, amit bámulni lehetett. Bár szerintem néhányan komolyan elgondolkodtak hogy tényleg lehet valami a Delorean és az időutazás kapcsolatában. :)
A tankolás után - ami most egész gyorsan ment - mentem rá a pályára, aztán zúgtam is Budapest felé. Leálltam Skynetéknél, megvártam mire lejött, vigyorogtam azon, hogy ők mennyire vigyorognak, beszélgettünk egy éppen arra járó rajongóval, aztán elindultunk a Velodrom felé Skynet vezetésével. Hát nem egy utolsó élmény két Deloreannel átmenni a városon az biztos! Elég hamar odaértünk, beálltunk a sorba, egy meglehetősen lassú és kicsit problémás regisztrációt követően pedig már indultunk is befelé. És itt szembesültem vele, hogy a Velodromba egy szűk, alacsony, sötét és eléggé erős domborzattal megáldott alagúton keresztül vezet az út. Szerencsére mi gond nélkül átmentünk, de azért Szabi ültetett autója lehet hogy bajban lett volna egyik-másik szakasznál.
Amikor viszont kibukkantunk a túloldalon, az egy igazán emlékezetes látvány volt. Nagyon jól nézett ki az oválpálya is, de még jobban a már ott levő autók és főleg motorok és biciklik tömegei. Beálltunk a helyünkre és vártuk a többieket. Bopat pár autóval mögöttünk érkezett, de aztán elkezdett szállingózni a többi jármű is. Sok szép autó volt (főleg a szeszcsempész pickup), de őszintén szólva a motorok tetszettek a legjobban, annak ellenére, hogy egyáltalán nem vagyok motoros alkat.
Három óra után aztán megérkezett Nick és felesége is és innen kezdve lett igazán érdekes a dolog. Egy kicsit az autók körül beszélgettünk, de a betonteknő alján a tűző napon mindenki nyomta a vizet, mint egy IFA az emelkedőn, úgyhogy inkább felültünk a fedett lelátóra, aztán ott beszélgettünk. Emiatt az autókat nézők lemaradtak az extra információkról és biztosan sok ember megtudhatta a sokkal okosabb haverjától hogy a Delorean alumíniumból van, de valahogy ezúttal nem zavart mindez.
Beszélgetés közben egyébként elég jó elfoglaltság volt nézni az oválpályán körbemenő, olykor igen hangos motorokat, autókat. Elég sok dolgot megtudtunk a gyárról, az akkor uralkodó hangulatról és különféle eseményekről. Nem lett olyan összefüggő információhalmaz, amit egészben megírhatnék egy pénteken, de nagyon sok számomra fontos részletet megtudtam, ami lehet hogy a blogon majd frissítésként megjelenik. Megtudtuk hogy egy időben Nicknek is volt Deloreanje, hogy 
