Élet egy Deloreannel

Már régóta tervezgettem egy londoni utat, de valahogy hiányzott hozzá az igazi motiváció, a Delorean is sok pénzt vitt el, szóval olyan nagyon nem igyekeztem a szervezéssel. Aztán pár hónapja a Delorean-fórumon írta az odakint élő Sztriki, hogy augusztusban Vissza a jövőbe előadások lesznek  a Secret Cinema szervezésében. Ez a cég mozirajongók számára szervez filmvetítéssel egybekötött interaktív esteket, ahol a látogatók például a Remény rabjai díszletei között, rabruhába öltözve vehetnek részt a film egyes jeleneteiben, valódi színészek irányításával.

A Vissza a jövőbe show-kra persze percek alatt elfogyott minden jegy, de amikor megduplázták az előadások számát (állítólag összesen 100 ezer jegy kelt el, darabonként húszezer forint feletti áron; nem rossz árbevétel!), akkor már én is lecsaptam a lehetőségre. Londonba érkezve csak az új Volvo-buszok oldalára írt szójáték emlékeztetett rá, hogy miért is repültünk ide:

Sajnos még Európa egyik legmodernebb metropolisza is nagyon messze van attól, ahogyan a moziban 2015-öt ábrázolták (persze van még egy évünk, sok minden történhet addig :)). A film második részében mutatott - mai szemmel übergagyinak ható - 3D-s Cápa-reklám helyett is még csak ezek a röhejes kivetítők szédítik a népet:

Na igen, kell még pár év, míg Tupac hologramja szembejön velünk az utcán. Londonban a jövőt és a modernitást most a Shard (Szilánk) becenevű új felhőkarcoló jelképezi; nagyon állat a kilátás a 72. emeletéről, de repülő autóknak nyoma sincs a légtérben.

Az előtérben, a Temzén ringatózó kiszuperált csatahajónak egyébként van némi Delorean-es vonatkozása, na lássuk, ki fejti meg először kommentben ;). 

Néhány napos városnézés után eljött az előadás napja, a DMC-pólómhoz felvettem a Marty McFly-os ingemet, és elvonatoztunk egy külvárosi HÉV-megállóig, amit a szervezők gyülekezőhelynek jelöltek ki. Míg én legfeljebb 1985-ös divatot tudtam felmutatni, addig a látogatók többsége 1955-ös ruhatárat túrt össze magának, mert az egész este az első Vissza a jövőbe film múltbeli eseményei köré épült fel.

Egyébként hihetetlenek az angol csajok, ahogy szoknyában és körömcipőben simán lenyomnak egy széllel és szakadó esővel súlyosbított szabadtéri estét. Mert természetesen érkezésünk percében elkezdett esni, így az egész díszes társaság dzsekibe és esernyőbe burkolózva indult el a titkos helyszínen felépített 1955-ös Hill Valley felé.

Szerencsére nem kellett 2 mérföldet gyalogolni, hamarosan feltűnt a láthatáron az óratorony életnagyságú, de egyszerűsített mása, majd a meglehetősen alapos biztonsági ellenőrzés után beléphettünk a filmbéli városba. Egy napfényesre photoshoppolt napon így nézett ki:

Balra az óratorony, amelynek középső része filmvászonként funkcionált, illetve előtte egy autók által is használható rámpás színpad volt, a műfüves nézőteret pedig körbevették a filmből ismert boltok, éttermek, a középiskola, a Texaco benzinkút, sőt, még az öreg Peabody farmja is ott volt pár kecskével és birkával. Ami engem igazán érdekelt, azok természetesen a kocsik voltak, amik ott körözgettek a füves tér köré épített úton a show kezdetéig. Volt közöttük autentikusabb (ilyennel húzatta magát Marty a gördeszkás üldözés közben):

De voltak kevésbé odaillő darabok is, mint például Biff és bandájának kabriója, ami valami nagy, szögletes cirkáló volt a 70-es - 80-as évekből, ezért eléggé kilógott az 1955-ös környezetből (Sztriki fotója):

De az igazi főszereplő még a színfalak mögött várakozott, és volt pár óra hátra, míg végre több ezer ember ovációja közepette, füstfelhőbe burkolózva megjelent köreinkben.

Hogy addig mi mindent csináltunk Hill Valley-ben, hogyan találkoztam Brown Dokival és Goldie Wilsonnal, no és hogy milyen volt maga az előadás, azt egy hét múlva olvashatjátok. Folyt. köv.!

Megérkeztem, minden rendben. Elvileg a blog visszatér mától a rendes kerékvágásba + a szokásos csúszások. A kirándulás nem volt felesleges, lesz pár írnivaló.

(Gyártörténeti sztori, Sid távollétében most kivételesen Szabitól).

Ha azt mondanám, a Delorean-gyár bukása az ír tündérek haragja miatt következett be, akkor valószínűleg nem tartanátok teljesen beszámíthatónak, pedig 30 évvel ezelőtt sokan gondolták komolyan ezt a verziót is. A történetet Nick Sutton írta le röviden a könyvében, én pedig még kicsit utánaolvastam, és ezekkel a kiegészítésekkel teszem közzé.  

Először is egy kis kelta mitológia: tündérek, tündérek mindenütt a`la Gombóc Artúr. Jó tündérek, gonosz tündérek, goblinok, koboldok, manók és ezerféle más furcsa szerzet, de a lényeg, hogy mindannyian a tündérkasztba tartoznak. 

Itt olvasható egy kiváló cikk erről a témáról; nekem a legszimpatikusabbak azok a jóságos, nagymami-szerű lények, akik egy kis sütiért cserébe elvégzik a házimunkát és vigyáznak a gyerekekre. Mennyivel hasznosabbak, mint egy csodaszarvas, nem? :). Egy másikuk meg mintha egyenesen Jabba palotájából jött volna, letagadhatatlan a hasonlóság:

Az ír tündérek világában fontos szerepet játszanak a tündérfák, amelyek mágikus erővel bírnak, és gyülekezőhelyként szolgálnak, ha például a tündérseregek csatába indulnak egymás ellen. (Tudom, ez már durva, de azok ott keményebb népek, mint a mi hálóingben illegő-billegő, kákabélű tündéreink).

A tündérfa általában magányosan áll, és nem is feltétlenül fa: lehet galagonyabokor, bodza, és igazából bármilyen növény, amit a helyi folklór (értsd: pletykás vénasszonyok évszázadokra visszamenőleg) a tündérek fájának tart. A hiedelem szerint a tündérfa kivágása vagy akár csak megbolygatása is örök életre szóló átkot jelent: jó esetben csak aludni nem fog az illető, rosszabb esetben betegségek és szerencsétlenségek sorozata kíséri majd erősen megrövidült életét. Hogy mennyire hisznek még mindig az írek ebben, arra jó példa az az autópálya, aminek - az útépítő munkások követelésére - áttervezték a nyomvonalát, hogy az kétoldalról kikerüljön egy nyeszlett bokrot, akarom mondani: egy fontos tündérfát.

Ezzel el is érkeztünk a Delorean-gyár történetéhez. A hatalmas komplexumot - néhány meglévő épület felhasználásán túl - egy több mezőből álló üres területre tervezték felépíteni Észak-Írországban, Belfast egyik külvárosában. De a zöldmezős beruházás ír szemmel nézve "zöldmezős plusz egy darab tündérfás" beruházásnak számított, ezért nagy fejtörést okozott. Az alább képen nyíllal jelöltem a magányos fácskát, ami az új álomautó gyártásának útjában állt.

Az építők 1979 márciusára már legyalulták az egész terepet, kivéve a fa közvetlen környezetét, amelyhez az írek nem voltak hajlandóak hozzányúlni. Végül Dixon Hollinshead, a gyárépítést irányító vezető elhíresztelte, hogy 200 fontnyi készpénzt rejtett el a fa gyökerei között. Mai árakon ez ezer font, azaz 400 ezer forint lenne, szóval jó pénz volt az akkoriban. Említésre méltó, hogy bár Hollinshead nem volt ír, a fát pedig kétperces munka lett volna kivágni, ő - biztos ami biztos alapon - mégsem kockáztatta ezt személyesen megtenni. Mindenesetre a fa néhány nappal később eltűnt, és már nem állt akadály a gyár felépítésének útjában. Évek múlva azonban hír érkezett a munkásról, aki állítólag kivágta a fát: egy üzemi balesetben elvesztette az egyik végtagját, és ez persze tovább erősítette a helyiek körében a tündérfák mítoszát. Hogy a kelta tündérek keze volt-e benne vagy sem, nem tudni, de a Delorean-gyár sem húzta sokáig, és rövid, problémákkal teli működés után végleg bezárta a kapuit.

Kedden jövök a londoni Vissza a jövőbe show-ról szóló beszámolóval, addig is jó hétvégét mindenkinek.

Amíg Sid Olaszországban túrázik a Delójával, addig én a múlt heti londoni fáradalmakat pihenem ki, ahol többek között a Secret Cinema Vissza a jövőbe előadását is volt szerencsém megnézni. Elöljáróban csak annyit, hogy királyságos volt! :) Mindenesetre a szokásos Szabi-féle keddi bejegyzés elmarad, de pénteken azért jön egy, a Delorean-gyárról szóló vicces sztori Nick Sutton könyvéből.

A Vissza a jövőbe show-ról szóló megabejegyzés pedig a jövő kedden érkezik.

Szóval hirtelen felindulásból elmentem egy hétre kirándulni a Deloreannel Olaszországba, tehát igazából a bloghoz anyagot gyűjteni. Majd jövő héten érkezek, addig pedig nem lesz szerdai és pénteki bejegyzés. Azt meg majd meglátom hogy Szabinak hogyan lesz ideje.

Nagyon sokat rágódtam ezen a témán, mert habár nagyon érdekes, nem értek hozzá, ezért esélyes hogy hülyeséget fogok írni pár helyen. Ezért ha hibát lát bárki, az szóljon és javítom!

Arról már volt szó korábban, hogy John Delorean több szabadalomnak is a birtokosa volt. Emiatt pedig volt egy kimondottan a szabadalmi ügyeivel foglalkozó ügyvédje. Az ő tulajdonában volt egy kupac papír, amire John Delorean saját kézírásával egy igencsak különleges motor működését és terveit rajzolta fel. Ezek aztán egy kisebb kitérővel a Jalopnikra kerültek, én is onnan fordítom le.

A tervek elég kezdetleges állapotban voltak, emiatt nem lehet tudni hogy mekkora lett volna a teljesítménye vagy éppen a mérete, le lehetett-e volna cserélni a PRV-6-ot vele és egyebek. Ami viszont látszik, az az, hogy egy igazán radikális motormegoldás lett volna, a kísérleti motorok összes jellemzőjével.

John Delorean 1954 óta dolgozott ezen a motoron, akkor jött az alapötlet. A kidolgozás viszont 1979-ig váratott magára, az írás alapját képező dokumentumok pedig 1980-as keltezésűek. A motor maga axiális motor, ami azt jelenti hogy a dugattyúk nem egy főtengelyen, hanem egy swashplaten (na ezt fordítsa le valaki!) vannak. Valahogy úgy, ahogy a következő képen is látható.

Delorean motorja azonban csak három, háromszög alakban elhelyezett hengerrel bírt volna, ezek viszont kétvégű dugattyúk lettek volna, mindkét oldalt rendelkeztek volna égéstérrel. Így lett volna három hengere és hat dugattyúja. Ráadásul a swashplate motor jellegzetességéből adódóan az égéstér mérete dinamikusan változtatható lett volna a swashplate dőlésszögének a beállításával. A motor opcionálisan turbóval is szerelhető lett volna, és középen, a három henger között helyezkedett volna el.

A motor különlegességét tovább fokozta, hogy léghűtéses lett volna olyan módon, hogy a motorba beleöntötték volna a hűtésre szolgáló levegőcsatornákat. Ráadásul különféle nagy nyomású levegővel töltött csapágyak segítségével a levegő tulajdonképpen csapágygolyókat helyettesített volna, a motor kenőanyaga pedig hűtési funkciókat is el tudott volna látni. 

A jegyzetek szerint a motor gázolajjal és benzinnel is működőképes lett volna, sőt még a a "szénhajtású" szó is szerepelt rajtuk. A benzines üzem esetén pedig nem szokványos gyertyákat használtak volna, hanem valamilyen lézermegoldást. Ráadásul habár az első motorok fémből készültek volna, a jegyzetek szólnak a kerámiablokkok potenciális használatáról is.

Volt azonban egy olyan ötlet, ami azóta meg is valósult, habár más formában. Ez pedig a fékerő-visszanyerő rendszer. Ez a motor azonban nem hibrid, hanem ebből a szempontból egy teljesen szokványos robbanómotor. Ez a motor a fékezési energiát egy lendkerékben tárolta volna, ahogy a korai KERS rendszerek is tették. Azonban az eltárolt energia hasznos energiává alakítása már elég szokatlan volt. Delorean úgy gondolta, hogy ezzel az energiával meg lehetne forgattatni egy kompresszort, ami aztán többletteljesítménnyel látja el a motort.

Szó mi szó, elég érdekes gondolatok. Én magam nem vagyok gépész, nem tudom megítélni a koncepció működőképességét, de ha valakinek ötlete vagy ellenvetése van, szívesen fogadom a kommenteknél.

... soha nem voltál még festékboltban az autódhoz.

... elmész egy autókiállításra és a szervezőknek fogalmuk sincsen hogy milyen kategóriába tegyenek.

... a hosszabb úton mész haza, csak hogy tovább tartson az utazás.

... a McDriveban inkább kinyitod az ajtót, ahelyett hogy az ablakot használnád.

... megállít a rendőr és figyelmezteted hogy nehogy beüsse a fejét.

1.

Tavaly egy római ismerősöm (40-es nő) segített az olaszországi Deló-vásárlásban; utánanézett, hogy milyen iratokat és hol kell intézni, sőt, az eladóval is beszélt telefonon. Csak annyit tudott, hogy egy veterán autóról van szó, a típust nem említettem neki. Pár hónappal később e-mailen küldtem neki pár képet a kocsiról, másnap jött is a válasz:

Ő: Ejha, nagyon klassz kocsi, az ember szinte várja, hogy előugorjon belőle Batman! :)

Én: De Diana, az egy másik film volt! Az enyém ebben szerepelt:

Ő: Tudtam én, hogy valami mozifilmben láttam! ;)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  

2.

Többsávos út belső sávjában álltam a piros lámpánál, amikor a jobb oldalamon megállt egy városi terepjáró. A vezetője, egy középkorú csávó kapálózott egy kicsit, hogy felfigyeljek rá, aztán átkiabált a nyitott ablakokon:

- Helló, ez most replika vagy eredeti?

- Helló, eredeti.

- Hűűűűűűű, nem semmi! Gratulálok!

- Köszi!

Egy darabig morfondírozott magában, aztán kibökte: 

- De ez még azok között is ritka, ugye?

- ???

- Hát úgy értem, hogy balkormányosat ebből alig gyártottak, ugye?

- Ezeket amerikai piacra gyártották, szinte mind balkormányos.

- Hm, tényleg? Ezt nem hittem volna...

Szerencsére ekkor zöldre váltott a lámpa, így újabb érdekességeket már nem tudtam meg a saját autómról :) A mindössze pár példányban készült jobbkormányos Deloreanekről egyébként Sid írt régebben itt és itt.

(Az aranyköpések előző gyűjteménye ezen a linken olvasható)

Megvolt az idei NAAF is, majd valamikor megírom a beszámolót. Elég sokan voltunk a klubból is, bár autóval csak egyedül. Aki nem volt bánhatja, de jövőre pótolhat.

Bejegyzés nincs, NAAF van. Még van időtök összepakolni és elindulni. :)