Élet egy Deloreannel

Folytatódik a felújítás.

A helyzet változott is meg nem is. Sok munka van az autóval, de az igazán látványos dolgok eddig még nem nagyon kezdődtek el az ajtót levéve. Úgy tűnik, hogy a csukódás már rendben van, de a beázással kapcsolatban még vannak kérdések. Egyelőre nincs meg a probléma egyértelmű helye, de az új ajtókéderek biztosan javítanak a helyzeten. Érdekes lesz.

Aztán a rugóval kapcsolatban végeredményre jutottunk, mert nem csinálunk vele semmit. Ezt az iszonyat kemény rugóacélt nem lehet csak úgy elvágni, nagyon durva eszközök kellenek a vágáshoz és később az utómunkákhoz is. Emiatt viszont elég drága ezt jól megcsinálni és így a művelet teljes ára már közel annyi lenne, mintha megvenném az új rövidebb rugót a delorean.eu-ról. Szóval inkább várok még vele, aztán ha oda jutok, akkor megveszem azt.

A kárpitos rész továbbra is necces. A tetőkárpitról már írtam az előző bejegyzésben, hogy lehet hogy új fog kelleni. Ez azért van, mert a beázásoktól el van deformálódva az a kartonhoz hasonló alaplap, amire rá van az egész függesztve. Ezt az eredeti formájára visszaállítani nem lehet, de azért megpróbálják. Esélyes, hogy ez ezúttal így marad, mert annyira nem zavaró.

A bal oldali "A" oszlop szintén egy jó kérdés lesz. Abszolút hozzáférhetetlen, a bőr színe elég egyedi és ráadásul ennek is meg van vetemedve az alapja. Szóval ez is egy konkrét szopóroller, de ez legalább javítható. Akkor lenne könnyebb, ha kivennék a szélvédőt, de annak meg megvannak a maga veszélyei.

A szélvédő feletti lemez festése megvan, de az alváztakarításhoz még nem jutottak el, az ajtó körüli teendők fontosabbak. A kesztyűtartó újrabőrözése is várat magára a megfelelő színű anyag hiánya miatt.

Képek egyelőre nincsenek, de amint lesznek pótolni fogom.

... hogy mikor adták el az első Deloreant? A megmaradt dokumentációk szerint a VIN 910 volt a szerencsés, aki először került magánkézbe 1981 június 17-én. St. Louisban (Missouri) adták el a Don Darr Pontiacnél egy Beverly Hillsben lakó úriembernek.

UPDATE: Hát nem lett meg amire vártam, úgyhogy normál bejegyzés lesz. Ha elkészül. Majd. Most lusta vagyok. :)

Ma lesz valami, ami miatt ez a bejegyzés késik egy kicsit. Valamikor délutánra, estére lesz kész. Zsolt tudhatja miről van szó. :)

Nem rég elkezdődtek a múlt heti bejegyzésben leírt felújítási munkálatok és egészen jól haladnak. Egy dolgot elfelejtettem a múlt héten megírni és azzal kezdődött a munka. Na ki jön rá, hogy mi az a folytonosan visszatérő vezérmotívum ami az egész blogot végigkíséri a szerelés taggel ellátott bejegyzésekben?

.

Hatásszünet...

.

A

bal

ajtó

beállítása!

Naná hogy ha már profiknál van a gép, akkor rájuk bízom azt, amivel mi már négy éve nem bírunk zöld ágra vergődni. Igaz, az elmúlt bő 2 évben már nem nyúltunk hozzá és született is pár Végső ajtóbeállítás bejegyzés, de azért csak nem hagyott nyugodni az ajtó kis tökéletlensége. Most viszont úgy látszik, hogy tényleg jó lesz. Kicsit előrébb tolták az egész ajtót és a szerelők elmondása szerint pontosan csukódik. Én még nem próbáltam ki, de ha odajutok, akkor majd megírom mi lett a vége. Mellesleg meg vettem egy ajtógumi kitet, amivel kicseréltetem az összes megkeményedett és szétrepedt régi gumitömítést. Ha az ajtó tényleg jól fog csukódni, akkor néhány évtizedre ez is elég lesz.

A tetőbeázással is elkezdtek foglalkozni, de még nincs áttörés. A felső kárpit egy kartonszerű lemezre van felfogatva és az előző beázások miatt ez elvetemedett. Emiatt aztán a javítása elég nehéz lesz, még az is lehet, hogy nem is fog menni új tetőkárpit nélkül. Attól tartok, hogy ebben az esetben marad a régi, mert annyira még nem zavaró, mint amennyire drága.

A legnagyobb esemény viszont a listámon nem volt fent. Beszéltem Balázzsal sok mindenről az autóval kapcsolatban és az első futómű magassága is előkerült. El is mondtam a történetet róla és mondta, hogy nem nagy dolog, le kell vágni a rugókból. Mondtam, hogy hallottam már erről, de annyira nem tetszik ez a módszer, de azt mondta, hogy nem annyira bonyolult dolog. Szóval annyiban maradtunk, hogy megkérdezi a szerelőt, hogy mekkora meló az egész és ad egy árat rá. Nem szeretnék túl drasztikus ültetést, 3-4 centiről lenne szó, azzal már az eredeti magasságra kerülne az autó eleje. Nem tudom még mit tegyek, de a végén még rábólintok. Érdekes lenne.

Végül pedig kicserélték a kerékszelepeket, a szélvédő fölötti műanyag is lekerült és megy festésre, a sofőroldali ülés háttámláját visszarakták rendesen és a kesztyűtartó bőrborításának a hibáját is megnézik. Ezekből majd még meglátom mi lesz, ha előrelépés lesz úgyis szólok. :)

Szar az idő, a Delorean felújításon, mára pedig csak egy idézet. Lassan olyan leszek, mint a facebookon a Coelho-fetisiszták akik idézet nélkül nem bírnak létezni. Elhatárolódok magamtól.

- The most expensive and least enjoyable DeLorean is a cheap DeLorean.

- A legdrágább és a legkevésbé élvezhető Delorean: az olcsó Delorean.

A mai egy elég apró bejegyzés lesz. Igazából kicsivel hosszabb lett volna, de inkább beírtam a kiegészítéseket ennek a bejegyzésnek az előző részébe. Ide pedig csak két videót linkelek, ami Dan Botkinnal készült, aki a kaliforniai DMC főnöke. Ő a rendes Deloreanek szerelésén túl Vissza a Jövőbe Deloreaneket is épít. Az első videó szerint a videón szereplő már az ötödik replikája. Megéri megnézni az irritáló csaj ellenére is. :)

Ahogy hétfőn írtam is, múlt vasárnap volt a Delorean 31. születésnapja. Erre igazából csak vasárnap délután jöttem rá, így szülinapi ajándék is csak azért lett, mert véletlenül éppen arra a napra terveztem meg valamit. Ez a valami egy egész jó kis felújítás lett, amit a Skynet már megcsinált, a Bopat pedig éppen benne van.

Persze nem szabad akkora szerelésre gondolni, mint az ő esetükben, mert ez csak egy kisebb dolog, de azért már ideje volt. Szokás szerint összevártam sok kisebb hibát, aztán most jött el az ideje a rendberakásnak. Emiatt aztán vasárnap délután bepattantam a gépjárműbe és elmentem Győrbe. Eseménytelen út volt, nagyon extrát nem tudnék írni róla. Mikor odaértem, leadtam az autót a Balázsnak (Vurdon), csináltam egy fotót, majd elindultam haza. Tételesen a következő felújításokról lesz szó. A sorrend egyben fontossági sorrend is.

- Tetőbeázás: Érdekes módon nem egy konzekvens hibáról van szó. Néha beázik az autó teteje, néha nem. Van, hogy kisebb eső is érződik, van hogy egy nagy zuhé után is száraz a tetőkárpit. Utána kell járni.

- Alváz és futómű takarítás: 31 év kosza van az autó alján és ezt le kell szedni. A tavaszi OT vizsga hibapontjainak a nagy része emiatt jött össze. Nem lesz minden darabokra szedve, de minden problémás rész le lesz kezelve, festve. Azért sem akarom ebbe számolatlanul ölni a pénzt, mert azért van, hogy esőben és rossz időben is használom az autót, ezért egy Zsiga szintű felújítás teljesen felesleges lenne.

- Festés: Igazából csak egy részről van szó. A szélvédő körüli fekete keret elég sok kavicsot kapott már és ez látszik is. Hát ezután nem fog.

- Kerékszelep cserék: A kerekekben még az eredeti fémszelepek vannak, amik egy kicsit már kezdenek elhasználódni, rozsdásodni. Emiatt a bal első gumi néha leenged. Kicserélem az összes szelepet, aztán 30 évre ez is oké. Bónuszként pedig centírozás, futómű beállítás.

- Néhány kárpitosmunka: A bal oldali A oszlop azóta csúnya amióta megjött az autó. A tetőkárpit középen kicsit elengedte magát. Ezeket már ideje lesz kijavítani.

- Sokan panaszkodtak, hogy milyen kemény a gázpedál. Szerintem nem vészes, de azért ránéznek, hogy nem szorul-e valahol.

Szóval azért van dolog. Az ár még nem fix, de 200e körül biztosan lesz. Drága ajándék, úgyhogy aztán egy évig most csend legyen! :)

Welmoed elküldte a képeket. Szépek. Megéri megnézni őket egyel lejjebb.

Mellesleg meg tegnap lett 31 éves a Deloreanem. Az ajándékáról majd szerdán írok.

Amikor abbahagytam ezt a sorozatot, akkor említettem, hogy ha Welmoed megírja a saját töréstesztjét, akkor előveszem megint a témát. Egy kis unszolásra megtette, ezért aztán most jöhet a számomra legközelebbi töréstesztes beszámoló. Képeket sajnos még nem küldött, de ígéri, hogy majd keres. Ha meglesz, akkor pótolom.

A balesetek váratlanul történnek.

És ez a megállapítás pont olyan szilárdan áll, mint egy villanypózna.

Útitársammal Arnoud Scheltemával előre felkészültünk a 2008 április 20-i klubtalálkozónkra. Azért, hogy biztosak legyünk abban, hogy nem lesz gond, egyszer végigmentünk az egész úton még április 6-án. A találkozó napján aztán úgy tűnt, hogy a hatodikai időjárás ismétlődik meg és maga az út száraz lesz vagy csak minimálisan nedves.

Aztán az autópálya egyik kereszteződésnél le kellett kanyarodnunk balra egy lámpánál (Hollandiában vannak ilyenek). Normál esetben itt ki szokás gyorsítani, de én nem versenyezni jöttem, ezért nem mentem olyan gyorsan, csak kb. 65 km/h-val. Az út szélén - ahová befordultunk - végig magas fák állnak és mint kiderült volt egy rész, ahol a nap nem tudta felszárítani a jeget. Meg is csúszott egy kicsit a hátulja, mire megpróbáltam korrigálni, erre a másik oldalra tört ki az autó fara. Megpördültünk 180 fokot, majd a vezető oldali ajtóval nekicsapódtunk egy lámpaoszlopnak. Eredményként a lámpaoszlop kidőlt, a Delorean pedig rácsúszott.

Az ajtóm természetesen beragadt, ezért az utasoldalon kellett kimásznom, de szerencsére egyikőnk sem sérült meg. A Delorean viszont "egy kicsit" megrongálódott. Az összetört ajtó mellett a kitört üveg volt még látható sérülés. Mivel nem volt padka az út mellett, ezért az autó megúszta a nagyobb gondokat, mint a futómű és alváz összetörése. Miután kicsit lenyugodtunk csináltunk pár képet a biztosítás és a holland Deloreanújság - a Dashboard - kedvéért, amiken úgy tűnik, hogy nem lett túl nagy a baj. A nagyon jó biztosításom miatt az autó Edhez trélerezése is gond nélkül ment.

A hét vége felé aztán Ed elmondta, hogy a baj nagyobb annál, mint amit elsőre látni lehetett. Az ajtó ugyanis benyomódott a beltérbe, az üvegszálas rész levált az alváz hátsó nyúlványától és annyira megsérült, hogy az egyik ülés mögötti falemez is széttörött. A tetőlemez is megsérült, mert az a keret, ami az ajtópántokat tartja, elvált az üvegszálas résztől. Ekkor úgy nézett ki, hogy az autónak egy új üvegszálas részre lesz szüksége, habár Ed ezt így direktben nem mondta ki.

Néhány kisebb dolog:

- Welmoed szerint egy újabb típusú kis autóban egy ilyen baleset után biztosan a kórházban kötöttek volna ki. Az ütközés annyira nagy volt, hogy a vezető oldali ülés is kapott belőle és több helyen megtörött. Az ülésállító vas például az ülésen volt, mikor kiszállt.

- Néhány dolgot, ami a középkonzolon a hamutartóban tartottak, később az autón kívül találtak meg.

- Az autó (VIN2572) gazdasági totálkáros lett, de később mégis kijavították. Végül nem kellett új műanyag rész, mert Ed ismert egy jó hajószerelőt, aki meg tudta javítani a szükséges részeket. Ekkor Welmoed kipróbálta és nagyon elégedett volt a javítással. Mivel viszont neki eddigre már megvolt az új Deloreanje, ezért ezt Ed eladta és már Franciaországban gyűjtik bele a kilométereket.

Normál esetben biztosan nem lett volna bejegyzés a svájci Deloreanekről, mert azért annyira nincsen sok Delorean ott, hogy számottevőek legyenek. Van egy elég régi és minimális információt szolgáltató oldal két emailcímmel, pár ezer éves találkozó képeivel és nagyjából ennyi. Régebben is jártam már az oldalon, de valahogy soha nem éreztem úgy, hogy Svájc rajta lenne az európai Deloreantérképen.

Így aztán múlt héten, mikor munkaügyből a svájci Bielben voltam két napot, nem fűztem túl nagy elvárásokat az ország Deloreanpopulációjához. Persze munka és főleg ebéd közben azért előjött mindenféle téma, így a pólómon levő autó is, innen meg már a szokásos beszélgetés vette kezdetét. Van nekem is, eBay, tökjó, BTTF, találkozók, emberek, stb. Aztán meglepetésemre az egyik vendéglátóm azt mondta, hogy az egyik ismerőse ismerősének van egy és azt is tudja, hogy hol van az autó.

Több sem kellett, mondtam, hogy akkor este el kell oda menni megnézni! Bele is egyeztek, mert látszott, hogy ebben nem ismerek vitát. :) Ezért aztán vacsora után, de még tekézés előtt elmentünk egy kisebb mélygarázsba és valóban ott állt egy Delorean a sarokban.

A fényviszonyok elég rosszak voltak, de azért sikerült pár használható képet készítenem. Az autó VINje 1901, fekete belsős automata autó. Nagyon szép állapotban van, látszik, hogy gyakran takarítják. Ahogy a képeken is látszik rendszám nem volt rajta, tehát biztosan ritkán használják. A kollégám, akinek az ismerőséé az autó azt mondta, hogy évente alig párszor megy vele a tulajdonosa, de ezt azért nem hiszem. Akkor sokkal koszosabb lett volna, márpedig ez a DMC csillogott, mintha pár napja takarították volna le. Igaz az sem kizárt, hogy télre elrakás előtt kapott egy kiadós mosást.