Élet egy Deloreannel

A mostani részben az esküdtek kiválasztásáról és munkájukról fogok írni a tárgyalás folyamán. Emiatt kénytelen leszek néhány helyen a tárgyalás történéseibe is belefolyni, habár az majd csak később jön. Igyekszem minél kevesebbet spoilerezni, bár azt hiszem az mindenki tudja, hogy a tárgyalás végén Deloreant felmentették.

Amikor Delorean felbérelte a Weitzman & Ré ügyvédi irodát, Weitzmanék a felkészülést egy gyors közvélemény-kutatással kezdték, ami nyilvánvalóvá tette számukra, hogy komoly problémával állnak szemben. A megkérdezettek 92%-a hallott Delorean kokainügyéről és a 70%-uk meg volt győződve bűnösségéről. Mindez még azelőtt történt, hogy a videokazetták kikerültek volna ebbe a rendkívül előítéletes tömegbe.

Emiatt Weitzmanék felvettek egy pszichológust, aki egy kérdőívet készített a potenciális esküdteknek. A kérdőív 42 oldal hosszú volt és 99 kérdést tett fel a jelölt hátteréről, életkörülményiről, gondolkodásáról, az ügyben való tájékozottságáról és droghasználati szokásairól. Ez után pedig még ki is kérdezték az esetlegesen megfelelő jelölteket.

Az esküdtek kiválasztása volt talán az egész ügy legfontosabb mozzanata. Hét hétig tartott mire az összes esküdtet kiválasztották. Mivel a védelem nem egy szokványos taktikát választott, ezért az esküdtek sem az általánosan elvárt droghasználó, liberálisok voltak, hanem inkább olyan emberek, akik képesek voltak megérteni az egész ügy komplexitását és a csapdába csalás finom mozzanatait.

A kiválasztási beszélgetés folyamán pedig el is beszélgettek az üggyel kapcsolatban a jövendőbeli esküdtekkel és rávilágítottak olyan részletekre, amelyek során az esküdtek beismerték, hogy utána kevésbé gondolták bűnösnek Deloreant, de minden esetben szkeptikusabbá váltak a vád igazságával kapcsolatban.

Végül kiválasztották a tizenkét esküdtet, hat férfit és hat nőt. Közülük tizenegy vallotta magát konzervatívnak (tízen Reagenre szavaztak) vagy kevésbé politizálónak, heten közülük legalább főiskolát végeztek és négyen már dolgoztak igazságszolgáltatási területen. Kevesen mondták volna, hogy a védők számára jó esküdtszék.

A tárgyalás folyamán az esküdtszék nagyon komolyan vette a munkáját. A kiválasztás és a tárgyalás öt hónapja alatt soha nem hiányzott senki sem, de még csak nem is késett soha senki. Többen közülük arról számoltak be, hogy kicsit olyanná váltak, mint egy család. Mindent megbeszéltek egymással, bár az ügyről bírói utasításra a végső döntésig nem beszélhettek. Közben elég jól megismerték egymást és sokszor már megérezték, hogy mire gondol a másik. Volt amikor azonban ez nem jött be. Az egyik esküdt liberálisnak vallotta magát és mindenki úgy gondolta, hogy ő biztosan úgy gondolja, hogy Delorean nem bűnös. A végén mégis ő lett az utolsó akit sikerült meggyőzni.

Amikor már rajtuk volt a sor és végre beszélhettek az elmúlt pár hónap történéseiről is, akkor Vern Lahr, az egykori autópályarendőr vezetésével vetették bele magukat a munkába. A döntéshozatal elég lassú és nehéz volt, az esküdtek 29 órán keresztül tanakodtak. Ennek a pontos leírása majd a tárgyalási résznél következik. 

Sokszor írtam már, hogy ha egy autó sokáig (több mint 5 évig, de akár évtizedekig) áll, akkor ott elég komoly bajok történhetnek, főleg ha ez az állás nem klimatizált garázsban történt. Gondolkodtam már rajta, hogy összegyűjtök pár dolgot, amire egy ilyen autó beindításánál figyelni kell, de aztán Zsiga beírása a fórumba meg is adta az alapot hozzá, hogy ebbe a témába is belekontárkodjak. Persze a mostani írás nem teljes, mert nem értek annyira hozzá. Igyekszem minél Deloreanspecifikusabb lenni. Akkor először amit Zsiga írt:

........ha egy olyan gépkocsi motorját beindítjuk ami állt 15-20 évet:

-Végig toljuk a henger palástján a dugattyú gyűrűjével a rajta felgyülemlett vakrozsdát.(percenkét 2-3000 szer,smirgli effektus)
-az eddig nyitott szelepek alatti rozsdát beleverjük a szelepfészekbe és a szeleptányér fészek felőli oldalába
További problémák:az összeszáradt szimeringek, tömítések újból olajat és olajnyomást kapnak és ettől azonnal elkezdenek ereszteni.
A vízpumpa szimeringgel ugyanez történik.
A csapágyak az első néhány fordulatnál szárazon futnak és szintén rozsdásak.
Ezzel a módszerrel meg lehet ölni egy új motort is,ha az elég sokat állt rossz körülmények között.
Az automata váltóhoz nem értek,de lehet,hogy hasonló a jelenség.
 

Ezen kívül még a Deloreanek esetén van pár olyan dolog is, ami jellemző hiba ilyen hosszú állás után.

- A legtipikusabb az üzemanyagrendszer tönkremenetele. A hosszú állásban az autóban hagyott benzinből kicsapódik a víz és az elkezdi korrodálni az összes útjába eső alkatrészt. Ezen még külön tudunk egy jót rontani, ha a régi benzinnel megpróbáljuk elindítani az autót és a tankban összegyűlt szemetet végigtoljuk az összes csövön, szűrőn. Itt szinte mindig sok pénzbe kerül a rendberakás. Ehhez kapcsolódik egy vélemény, amit Bopattól kaptam:

A Bosch pumpával nem azért van gond, mert rossz a minősége, hanem azért, mert ezeket az autókat ritkán használják és a magyar benzin kb. 2 hónap után elkezd megromlani. Egy kátrány-szerű anyag kicsapódik, lerakódik mindenhova, a pumpának a fém mechanikája összetapad és ilyenkor nem tud elfordulni. Ez visszatérő probléma gázüzemű, veterán és hobbiautóknál. Létezik olyan adalék, ami ezt a folyamatot késlelteti.

- Az alvázrozsda főleg a kint hagyott autókra jellemző. Az alvázat védő epoxyréteg az évek során megkeményedik és feltöredezik, a pára felszáll az alvázra és bejut az epoxy repedései közé, itt pedig közvetlen kölcsönhatásba lép az acéllal. A jó epoxy réteg tökéletesen véd, a rossz epoxy viszont többet ront, mint ha nem lenne, mert miatta nem tud távozni a víz az alvázról. Persze a rozsda minden nem rozsdamentes acélelemet kikezd.

- Ha az autót fészerben tároltuk, akkor fel lehet készülni arra, hogy beköltözött egy kalandvágyó rágcsálócsalád, akik imádnak rágni. Mivel az acél kemény, a műanyag pedig nem olyan finom, ezért jellemzően a vezetékeknek és a gumicsöveknek állnak neki. Ennek eredménye rendkívül változatos hibákat produkálhat, de az elhárításuk minden esetben egy igazi szopás vagy angol nyelvterületen pain in the ass.

- A következő dologhoz elég egy gondatlan tulajdonos is, de a hosszú állás is elősegítheti. Ha valaki kint hagyja az autót a napon aszalódni pár évre, akkor azt az autó belső tere nagyon meg tudja szenvedni. A nagy hőtől, hőingadozástól a bőrök kirepedeznek, a műszerfal megreped. Ha pedig valami módon még az eső és a pára is bejut még nagyobb problémákat okoz.

- Nagyon ritka, de azért előforduló hiba a rozsdamentes acélelemek elszíneződése, "rozsdásodása". Ilyen akkor történhet, pl. ha egy rozsdamentes elem sokáig érintkezik rozsdával. Ilyen lehet pl. ha nem rozsdamentes fémsúrolóval tisztítjuk az autót és annak kis részei bent maradnak az acél egyenetlenségeiben és ott rozsdásodni kezdenek. Ronda dolog és nehéz - habár nem lehetetlen - javítani.

Biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem teljes ez a lista, de azt hiszem mindenki érzi, hogy egy felújítás elég nehéz tud lenni. Bopat tapasztalatait kimondottan szívesen fogadom. :) Összegzésként pedig annyi, hogy ne hagyjuk állni az autókat! Legalább indítsuk be havonta egyszer, mozgassuk meg egy kicsit, próbáljuk ki a sebességeket és ezzel meghosszabbítjuk az életét. És olvasgassuk ezt.

Jönnek az ünnepek és mint mindig, így most is előfordulhat, hogy kicsit rapszodikusabb lesz a frissítés. Igyekszem előre dolgozni, de nem tudom hogyan sikerül. Elvégre 24.-e és Szilveszter is péntek lesz, tehát terv szerint kell írnom valamit. Más nincs, szép az idő. :) (csak nem autózásra)

Ahogy az egy ilyen horderejű ügy esetében lenni szokott, az ügyész, az ügyvéd és a bíró is magasan képzett felkészült szakember volt. Őket szeretném a mai részben bemutatni.

Robert Takasugi - Bíró

Takasugi, mint neve is mutatja japán felmenőkkel rendelkezett. Emiatt gyerekkora elég nehéz volt, ugyanis a második világháború alatt a szüleivel együtt a kaliforniai Tule Lake internálótáborba zárták négy évre, ahol elvesztette apját. Sokak szerint ennek volt köszönhető, hogy inkább a védelemnek szokott kedvezni és hogy mindent elkövetett azért, hogy igazságos ítélet szülessen. 

A táborból a háború végével szabadult, majd az UCLA-n végzett. Harcolt a koreai háborúban és 1959-ben szerezte meg jogi diplomáját. Kisebb bíróságokról küzdötte fel magát egyre magasabbra, végül pedig a los angelesben lett szövetségi bíró, majd később a legfelső bíróság tagja. Nem tartozott a bírói elitbe, azok közé, akik a kormányzati munka után vagy egy nagy presztízsű jogászcég szárnyai alatt kerültek bírói székbe. Ennek ellenére munkatársai elismerték igazságosságát még akkor is, amikor ellenük döntött.

John Delorean ügye karrierjének egy nagyon fontos állomása volt, habár ő döntött a múlt héten említett Larry Flynt ügyben is és egyéb híres ügyekben is. Többször szembement az állammal, kritizálta a 2001 szeptemberi események eredményeként létrejött "Patriot Act"-ot, és védett terroristagyanús csoportokat is.

2009-ben halt meg 78 évesen.

Howard Weitzman - Delorean védőügyvédje

Weitzmanról általában azt mondták, hogy kicsit kisfiús, de rendkívül rátermett, a tárgyalóterembe való ügyvéd volt, akit a győzelem szelleme lengett körül. Egykoron a haditengerészet pilótája volt, majd a san diegoi egytemen szerzett jogi diplomát summa cum laude minősítéssel. Dolgozott Chicagoban a szervezett bűnüldözési osztályon, de végül Kaliforniába ment és elsősorban drog és szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekre specializálódott. Pozitív, nyílt és sokszor laza showman-szerű stílusa és fellépése azonban nem jelentett mindig automatikus sikert és több komoly ügyet is vesztett a praxisa során.

Ezek egyike volt egy 1983-as ügy, amiben egy 44 éves nőt kellett védenie kábítószer kereskedelemből származó pénz tisztára mosásának az ügyében. A nő 25 évet kapott.

Később több híres ember védőügyvédje is volt, pl. Michael Jackson, Arnold Schwarzenegger, Courtney Love, Marlon Brando, O. J. Simpson stb. Jelenleg is dolgozik, itt a honlapja.

Delorean kábítószerügyében Donald Ré segítette. Később Delorean sikkasztási perében is ő védte szintén sikerrel.

Két fia született, 2021. április 7-én halt meg.

James P. Walsh - Az ügyész

Walsh Weitzman teljes ellentéte volt. Sokkal pragmatikusabb céltudatosabb és komolyabb volt, mint kollégája. Konzervatívabb volt öltözködése és viselkedése is. 

Karrierje során folyamatosan a kormányt képviselte főleg drogügyekben, amiknek a nagy részét meg is nyerte. A leírások szerint tökéletesen megfelelt a sótlan, de hatékony kormányalkalmazottnak. A Deloreanügyben nem csak a tárgyaláson vett részt, hanem már a nyomozati munkában és a csapdába csalásban is. Ez a tárgyaláson elég rossz fényt vetett rá, főleg mikor kiderült, hogy az egyik kazetta megtekintése után még koccintott is az ügynökökkel ezt mondva: "Uraim, már látom magunkat a Time címlapján."

Delorean ügyében Robert Perry volt a segítsége.

És karácsonyra ajándékot kell venni. És mi lenne a szebb ajándék, mint valami Deloreanes dolog, nem? :) Na jó, lehet, hogy nem, de azért tényleg lehet jópofa dolgokat venni. Idelinkelek néhányat tájékoztatásképpen.

Fülbevaló 24.95$

Óra három színben (ezüst, szürke, arany) 134.95$

Aztán van sokféle karácsonyfadísz mindenféle árakon, de még 50$ alatt. Az egyik giccsesebb mint a másik. :)

 Ha valakinek megtetszik valamelyik, akkor a delorean.com-on vagy az eBayen még beszerezheti. Amennyiben lesz ilyen, az legyen szíves küldjön pár képet!

Egy kis késéssel, de itt a folytatás:

Miután Deloreant kiengedték a börtönből, megpróbáltatásai közel sem értek véget. 1982 Október 29. és 1984 Április 18 között három fontos dolog történt. Ezek közvetlenül nem kapcsolódnak egymáshoz, ezért alfejezetekben írom le őket.

A megtérés:

Christina katolikus olasz családból származott, de életét nem éppen a keresztény hit szellemében élte. Az 1980-as évek elején viszont megtért. Sajnos nem találtam pontos időpontot, pedig sok mindent megmagyarázna. Az biztos, hogy valamikor 1981-82-ben történhetett. Mikor a DMC bezárt John nagyon maga alatt volt és a börtönbeli bibliaórák és Christina megtérése miatt ő maga is nyitottá vált a hitre, minek eredményeként 1983 júliusában ő maga is megkeresztelkedett. 

Sokan kétségbe vonták a megtérés hitelességét, mert a tárgyaláson ez plusz pontot jelentett Deloreannek, de a keresztelő pap, Robert Gustafson azt mondta, hogy "Ha csak megjátssza, akkor ez a legtökéletesebb alakítás, amit valaha láttam." (Most már biztosan tudhatjuk, hogy valódi megtérés volt, mert Delorean élete hátralevő részében jóval a tárgyalás után is szerény templomba járó ember maradt.)

Szabadrablás:

A megtérést eléggé beárnyékolta, hogy 1983 szeptember elsején két ügyvéd és pár segítő jelent meg Delorean házánál New Jerseyben és egy házkutatási parancsot lobogtatva tulajdonképpen kirabolták a házat. Lemásolták Delorean összes jegyzetét, amit a tárgyalásra készített és még a magándolgai közül is szemezgettek. Aznap csak a házvezetőnő Cindy Brady volt otthon, aki egymaga nem tudta megakadályozni őket. Annyit tudott tenni, hogy felhívta Delorean Los Angelesben, aki éppen a tárgyalásra készült, ami pár héten belül volt esedékes. Az ügyvédek végül 63 dobozzal és 9 iratszekrénnyel távoztak. Ezeknek jó része DMC dokumentum volt.

Igaz, azt is észrevették, hogy már előttük is volt ott valaki, aki több értékes tárgyat elvitt, ugyanis a szőnyegen sok helyen világos foltok voltak, habár máshol már kopottas volt. Elképzelésük szerint Delorean vitte el pár értékesebb tárgyát a bírói utasítás ellenére, hogy abban az esetben ha a házat lefoglalják legyen még némi értéktárgya. Habár mindkét eset előkerült a tárgyalások folyamán közvetlen hatása nem lett az ügy kimenetelére.

A videokazetták kikerülése: 

Delorean drogügyének talán a leghíresebb részlete az FBI által felvett hang és képanyag. Ezek a kazetták fontos nyomozati dokumentumnak számítottak, ezért mindenki megrökönyödve hallgatta Larry Flynt, a Hustler magazin tulajdonosának, korának pornókirályának bejelentését, miszerint birtokában vannak a kazetták másolatai és ezeket szívesen bárki rendelkezésére bocsájtja. A vevő végül a CBS csatorna lett és a Sunday Night News című műsorában le is vetítette a Delorean elkapását tartalmazó egy perc negyvennyolc másodperces felvételt. A probléma csak az volt, hogy mindezt 1983 novemberének első hetében tette, az esküdtek kiválasztásának megkezdése előtt mindössze kilenc nappal.

Ez, habár törvényes volt a szólásszabadság értelmében, etikailag nehezen magyarázható tett volt. A csatorna szerkesztői viszont úgy gondolták, hogy az etikát ebben az esetben nem veszik figyelembe a videó hírértéke miatt. Szerintük úgyis mindenki tudta már, hogy mi történt azon az októberi napon a kormány rendkívül bő nyilatkozatai miatt, így ez csak alátámasztja és kiegészíti az eddigi információkat.

Mivel az egész ország a videón csámcsogott, Delorean ügyvédje (Howard Weitzman) szerint lehetetlenné tette John Delorean ügyének pártatlan tárgyalását és ezért szerette volna, ha a CBS-nek nem engedik meg a videó leközlését. A bíró (Robert Takasugi) igazat adott Weitzmannek és habár a sugárzást megakadályozni nem tudta, de a tárgyalást fél évvel elhalasztotta, mert ő maga is félt, hogy az esetleges előítéletek valóban befolyásolnák a tárgyalás kimenetelét.

Larry Flintet is kérdezték, hogy mi volt a motivációja, hogy a kazettákat kiadja. Azt mondta, hogy szerinte Deloreant csapdába csalták és ő ezt szerette volna bizonyítani. Később még azt is elmondta, hogy tudomása van egy olyan kazettáról is, amelyiken kormányügynökök Deloreant fenyegetik, hogy ha kiszáll, akkor ő és családja is megbánja. Ezt a verziót Delorean is alátámasztotta, sajnos azonban ezek a kazetták később rejtélyes módon eltűntek.

Flynt később eljárás alá is került, hogy fedje fel informátorát, de ő ezt megtagadta és inkább kifizette a 250 000 dolláros bírságot. Később azonban kiderült, hogy egy James J. Smith nevű hivatalnoktól szerezte meg a kazettákat. Smith a los angelesi Carlson & Beardsley ügyvédi iroda alkalmazottja volt és habár kihallgatták, soha nem emeltek ellene vádat, igaz munkahelyéről kirúgták. Eskü alatt vallotta, hogy Flyntől 5000$-t kapott, de sokan ezt kétségbe vonják, mert kicsivel később vett egy üdítő automatákat árusító céget.

Bocs mindenkitől, de ma semmi időm nincsen megírni a napi bejegyzést és összecsapni nem akarom. Igyekszem minél hamarabb pótolni.

Ennyi van:

Az autó könnyen indul, szépen jár, semmi nem csöpög. 

Nincs nagyon semmi, bár van ez a kép, ami nekem nagyon tetszik. Már egy ideje itt hánykolódik, valahogy be akartam passzírozni a blogba, de eddig még nem volt olyan téma, amibe beillett volna.  

Hétvégén viszont voltunk gokartozni (ahol 15 emberből első lettem, hoppá) és tárááá, már jöhet is a kép. :)

Egyébként meg a hétvégi hóesés miatt most már véglegesen tél lett. Pár hónap kényszerszünet.

Múlt héten megírtam a végzetes október 19.-ei éjszakát, a letartóztatás körülményeit, most a pedig következő kilenc nap eseményei jönnek elsősorban Christina elbeszélései és szempontja alapján.

Október 19.

Miután Christina megtudta mi történt Johnnal, még aznap este elrepült Los Angelesbe.

Október 20.

Christina megérkezett, szülei és riporterek hada fogadja. Elment a bíróságra, ahol 4 órakor kezdődött John első bírósági kihallgatása. Itt találkoztak és tudtak beszélni is. Az ügyész 20 millió dollár óvadékot szeretett volna, a bíró csak 5 milliót. Végül nem sikerült megegyezniük, John Deloreant visszaviszik a börtönbe. Christina úgy gondolta, hogy pillanatokon belül meglesz az összeg. Tévedett, mert a család vagyona csak kis részben állt pénzből, inkább ingatlanokból, cégekből és egyéb értékekből.

Október 21.

Christina elkezdte az óvadék 250 000 dolláros készpénzrészének az összeszedését. Közben a DMC ügyeit intézte a csőddel kapcsolatban. Sok barát egyből elhitte az újságok által írt dolgokat, miközben hivatalos meghallgatás még nem is volt és elkezdtek elszállingózni a pár mellől.

Október 22.-24.

Kathryn és Zachary nem ment iskolába. Ekkor volt Zachary születésnapja is és egyik szülő sem volt otthon. Közben John megismerkedett pár rabtársával. Egy kolumbiai fiúval aki a gyomrában csempészett kábítószert, de lebukott és 7 évet kapott. Valamit egy másik tapasztalt kábítószer-kereskedővel aki 5 évet kapott, de kiszámolta, hogy 2 év 7 hónap múlva kiengedhetik. A bankban pedig 50 millió dollár várja.

Október 25.

Christina ismét tudott találkozni Johnnal, ezúttal a börtönben. Habár a börtönökről elég rossz történetek keringenek John nem érezte annyira rosszul magát. A hely tiszta és éppen röplabdázott mikor jönnie kellett. Az őrök humánusak és megértők. John kapott Christinától egy Bibliát és szerinte itt változott meg a világhoz való hozzáállása. Sokkal családcentrikusabb, törődőbb és kevésbé egoista lett, mit előtte volt.

Október 26.

Johnt egy hete tartóztatták le. Az ügyvéd szerint ezen a napon viszont elengedik, bár ez aztán nem történt meg. Az óvadék miatt jelzálog került a Pauma Walleybeli birtokra és a Yankees részesedést is el kellett adni, pedig John azt Zacharyre szerette volna hagyni. 

Október 27.

John összes hitelkártyáját letiltották. Christina délután a terminal islandi börtön (Itt raboskodott többek között: Al Capone, Charles Manson is) előtt várt, miközben riporterek folyamatosan kérdezgették. Főleg egy vacsoráról kérdezték, ami néhány hónappal azelőtt történt Beverly Hillsben. Hetrick, Benedict és ők voltak jelen. Egy nagyon kellemes vacsora volt, nehéz elképzelni, hogy Benedict végig tudta, hogy mi lesz a vége. John ezen az estén Bibliaórán volt.

Október 28.

Első alkalommal hallotta Christina is John verzióját a történtekről és teljesen felháborodott. Az óvadék miatt a New Jerseybeli ház is zálog alá került. John optimistább, mint Christina. Elméletileg 29.-én elengedik.

Október 29.

Christina autója lerobban, ezért egy ismerősének a Jaguárjával ment a börtön elé hazahozni Johnt. Az óvadékot végül 10 millió dollárban állapították meg (egyes források szerint maradt 5 millió). Christina aláírta a papírokat, majd megvárta Johnt a kapunál. John első szavai, miután kijött a börtönből a következők voltak: "Egy hamburgert akarok!"

Hazafelé menet a Jaguárt 40! autó és két helikopter követte. John egyik ismerőse, Roy vezetett, mikor egy sajtós autója bevágott eléjük, majd befékezett. Az ütközés elkerülhetetlen volt. Az autó többször megpördült, végül megállt. A riporterek hada segítség helyett inkább képeket készített. Végül átszálltak egy másik autóba és ezúttal sikerült is visszaérniük a hotelba. John elment zuhanyozni, majd miután végzett a lépcsőn lefelé menet megcsúszott és iszonyatosat esett. Christina sikított, John pedig ült a földön és látszott, hogy azon gondolkodik, hogy mi jöhet még? Végül nevetésben törtek ki mindketten. John szerint innen már csak felfelé vezet az út.