Remélhetőleg elértem a befejező részhez. Legutóbb ott hagytam abba, hogy elindultunk egy túrára. Még nem tudtuk pontosan, hogy hova megyünk, egy pontos úticélunk volt csak, Tatabánya. Azért kellett oda menni, mert az autóstalálkozó előtt még le akartam bőröztetni a kormányt. Így is lett, meglátogattuk a fickót, akit az egyik delorean.hu-s ismeretségem ajánlott. Őnála voltam, amikor a szülinapos buliról jöttem visszafelé.
Szóval beugrottunk és megmutattam neki az autót és főleg a kormányt és a kárpitot. Megegyeztünk, hogy vasárnap elviszem hozzá az autót és keddre megcsinálja szépen. Közben a szomszédban valami buli volt és onnan is kicsődültek az emberek. Persze megint lett nagy dumaparti, meg ami ilyenkor szokás, de mivel nem itt akartuk eltölteni a napot, ezért szépen elköszöntünk és elindultunk.
Út közben kitaláltuk, hogy először meglátogatjuk a barátnőmet Kisbéren. Így is lett. Beugrottunk, ettünk egy sütit, jófejkedtünk és kitaláltuk, hogy akkor ha már itt vagyunk, akkor innen nem messze van Zirc, ahol McFly szülei hesszelnek. Megvolt a következő úticél.
Egész hamar oda is értünk és észrevettük, hogy Réde előtt van egy nagyon penge ugrató. Bele is vágódtunk nagy erővel, éreztük, hogy ezen az autó is jól meglepődött. Zircen szintén beszélgettünk egy jót, és volt egy érdekes dolog. Kint beszéltünk az udvaron és az utcán és egyszercsak megállt mellettünk egy rendőrautó. Kicsit paráztam, hogy a P-s rendszámról akarnak mindenféle kínos kérdést feltenni, de szerencsére ők is csak az autót jöttek megnézni. Közben felhívtak a szüleim is a kirándulásról és kérdezték hol vagyok. Mondtam, hogy Zircen. Megkérdezték, hogy aztán mit keresek én ott. Mondtam, hogy azért vagyok itt, mert megyek Siófokra. Éreztem, hogy ez nem az a válasz amire vártak és nem sikerült tökéletesen megmagyaráznom a helyzetet, de annyiban hagyták. Azért jó volt. :)
Mint az előbb lespoilereztem, innen Siófok felé indultunk tovább és este 9 körül oda is értünk. Itt végigmentünk a sétáló utcán, ettünk egyet a mekiben, véletlenül összecseréltük a hamburgereinket, aztán elindultunk visszafelé. Jópofa volt és szép volt a környék, habár csak este voltunk ott.
Éjjel kettőre értünk haza, megállás nélkül jöttünk. A teljes napi út kábé felét McFly vezette, aminek örültem, mert este én már eléggé dög voltam, ő viszont vígan vezetett. Újabb tanúbizonyságát adta arról, hogy meg van győződve róla, hogy a bioritmus egy olyan dolog, ami csak másokkal esik meg.
Másnap reggel kiértékeltük a történteket. Az autó jó, viszont a bal ajtó, habár jól csukódik, gyenge. Na akkor menjünk neki megint. Még bőven éreztük az előző nap fáradtságát, de a lelkesedés ugyanannyi volt, mint szombat reggel. Mivel már tudtuk, hogy hova nyúljunk, ezért bő fél óra alatt végeztünk. Igazából csak egy alátétet cseréltünk ki és egy nagyon kicsit húztunk a rugón. Az alátéttel az volt a baj, hogy nem tudta tökéletesen megfogni a fogólapot, ezért mikor először lecsuktuk az ajtót, egy kicsit engedett és a lap nem állt egyenesen. Az új alátéttel sokkal jobb lett. Az ajtó is erősebb lett és még jobban csukódott egy kicsit. Ilyen lett végül előlről:
Szinte tökéletesen csukódik, Talán lehetne rajta még állítani, de szerintem gyárilag sem volt szebb. A hátsó részen még nagyobb volt a javulás:
A két ajtót simán össze lehet vetni. Eddig bőven befért a kisujjam a résbe, most már közel sem. Nem lett tökéletes, de ennél szebbet úgy érzem nem lehet rövidtávon csinálni, mert úgy tűnik az idők folyamán kicsit eldeformálódott az ajtó. Most kicsit feszesebbre állítottuk így lassan talán majd helyrejön.
Ennyi volt a nagy hétvégi kalandunk, remélem tetszett. Mi nagyon élveztük.
