Élet egy Deloreannel

Most pedig a befejező utolsó előtti rész. (Az utolsó itt olvasható). Majd valamikor később kicserélem ezt a két részt, hogy ne nézzen ki ilyen hülyén.

A mai nappal már csak 2400 sornyi sürgős megrendelést kell teljesítenünk. A mostani és a jövő héten mindent meg fogunk tenni, hogy megoldjuk ezt a kritikus problémát. Csak tájékoztatásul közöljük, hogy a viszonteladók 700 000 dollárral tartoznak a DMC-nek, amit garanciális javítások miatt nem rendeztek. Ezek a kifizetések természetesen további alkatrészvásárlásokat fognak lehetővé tenni számunkra.

Gyártás / Minőségbiztosítás

Biztosíthatunk titeket, hogy a gyár minimális idő alatt újra tud indulni, ráadásul még jobb minőséggel, mint ami eddig volt, mert ezalatt a bezárási időszak alatt új feldolgozási módszereket fejlesztettünk ki.

A gyár kezdeti létszáma heti 100 lesz, de további emberek felvétele pillanatokon belül megoldható. Habár a jövőben nagyon szigorúan fogjuk figyelni a gyártást és a beszerzést, a kiegyensúlyozott készletkezelést pedig - akár a tietek, akár a mienk - az eladási céloknak fogjuk alárendelni.

Alkatrész és szerviz kézikönyvek

Az alkatrészkézikönyvek augusztus 15-től lesznek elérhetőek (Az Egyesült Királyságból). A szervizkézikönyvek készen vannak (és ki is vannak nyomtatva), és ki is küldjük őket, amint megérkeztek az Egyesült Királyságból.

Tulajdonosi kézikönyv és katalógusok

Elérhetőek Irvineban.

Flotta és lízingprogramok

Kidolgozás alatt. Felelős: R. Berg.

Összegzés

Hosszú út áll még előttünk, de ez az út, a növekedés ígéretével teli. És nem, nem vagyunk mindenben 100%-osak. Viszont ahol csak lehetséges, teszünk érte, hogy a cégünk és a termékünk mozgásban legyen. Tudjuk, hogy mit kell még tennünk.

Miután kommentben jött egy kérés, hogy ne beszéljek már mellé, folytassam inkább Hollandiát, hát így teszek. Úgyis meg kell írni ezt is, aztán addig jó, amíg megvannak a részletek és nem felejtettem el mindent. Szerencsére minden este készítettem jegyzeteket az aktuális napról, ezért a fontosabb dolgok biztosan megmaradtak. Szóval akkor Hollandia.

Most a keddi napról lesz szó. Reggel Ednél kezdtünk és leadtuk Bopat autóját. Addig a csajok otthon maradtak, mi pedig Bopattal elmentünk autót bérelni. Előtte már kitaláltuk, hogy kábé milyet akarunk, meg is beszéltük a fickóval, aláírtuk, kifizettük, kimentünk, majd megkaptuk ezt:

Itt jöttünk rá, hogy talán kicsit konkrétabban kellett volna meghatározni az igényeket, nem csak egy autókategóriát mondani. Szóval sikerült egy rózsaszín Peugeot 207-est kibérelni. Oké, elméletileg ez nem rózsaszín, hanem pezsgőszínű, de attól még elég hülyén néztünk ki benne. Főleg a Bopat. Mondjuk a csajok örültek neki. :)

Mindegy is, ha ez van, hát ez van. Beültünk nagyon kemény fejjel és végig feszítve és morcosan nézve próbáltuk megőrizni méltóságunk darabkáit, miközben elértünk Hágáig. (Ez igazából most nem volt igaz, de jól hangzott. Mármint Hága igaz volt.) Mikor odaértünk Hágába, egy fontos célunk volt. A Louwman autós múzeum. Erről egy igazi benzinvérű órákat tudna beszélni, de még én is csak tátott szájjal lestem olykor. Megéri a fenti linkre kattintani, de most tényleg.

Én most nem írom le azokat az autócsodákat, amiket ott láttunk, úgysem tudnám, de a lényeget azért belinkelem. A kiállított Deloreant.

15852-es a VIN-je, természetesen bemásztam, hogy megnézzem. Ahogy a képen is látszik, egy szép állapotú 83-asról van szó, örülök, hogy láthattam.

Végszóként a múzeumról annyit, hogy mindenképpen megéri megnézni, mert olyan autók vannak, amiket ha eladnának, a befolyó pénzből észrevehetően csökkenhetne az államadósság. Komolyan.

Innen Amszterdamba mentünk tovább, ahol az egész Hollandiát belepő tehénszagot felváltotta a fűszag. Amint kiszálltunk az autóból, ez csapot meg minket először, nem kis mosolygásra késztetve minket, pedig még igazán nagyon nem is szippantottunk belőle.

Túl sokat nem akarok Amszterdamról írni, elvégre ez nem egy utazós blog, ezért autós szempontból emlékezek csak meg róla. Ne menjetek Amszterdamba autóval! Ilyen kis gyösszel, mint mi, esetleg még lehet, de ennél nagyobbal ne! Még mindig élénken él bennem a 2009-es utam, amikor Deloreannel kóvályogtam itt a belvárosban és kevés rettenetesebb élményem volt, mint az. A mindenhonnan előbukkanó biciklisek, az egyirányú szűk utcák nem autóknak valók.

Csónakkal, hajóval jól lehet közlekedni, biciklivel és gyalog szintén, valamint taxival. Sőt, a taxit külön ajánlom, mert Amszterdam taxijainak jelentős rész Tesla. Az én agyam ezen teljesen ledobta a láncot. Gondolkodtunk rajta, hogy csak azért fogunk taxizni, hogy ülhessünk Teslában, de ez aztán elmaradt. Ha legközelebb arra járok, biztosan nem hagyom ki. Csodaszép járművek és nagyon-nagyon kéne egy. Nem szeretem az új autókat, de egy Teslát azért elfogadnék a garázsomba. 30M Ft körüli áron van egy új. Azt hiszem még gondolkodok rajta.

Ezután már csak az este volt hátra és egy vacsora egy jó kis döneresnél. Szinte már hazai ízeknek minősült a dolog. Jól elvoltunk, elbeszélgettünk, majd hullafáradtan estünk bele az ágyba.

Most jövök rá, hogy hétvégén, ha minden jól megy, akkor Csornán leszek. Elméletileg megvan addig az autópálya, le is tesztelem. Remélem nem lesz 40 fok, mert az azért kellemetlenné tenné az utat. Egy kis záport jobban viselek. Ha valaki arra jár, szóljon és összefutunk.

Mára egy kicsit masszívabb rész következik a Visszatérési tervek sorozatban. Plusz rossz a sorrend és erre akkor jöttem rá, amikor már ezt megírtam. Szóval most a hatodik rész jön, jövő héten pedig az ötödik. Hoppá.

T. Joseph Daly

Mostanra újraszerveztük a cégünket, karcsúak és erősek vagyunk és alkalmasak arra, hogy nyereségesen működjünk. A nullszaldópontunkat sikerült évi 4250 autóra levinni azáltal, hogy lecsökkentettük a gyár fixköltségeit, átszerveztük az adósságainkat, ami által kevesebb kamatot kell fizetnünk, valamint azzal, hogy újraszerveztük az elosztóhálózatunkat az Egyesült Államokban. Ennek az újraszervezésnek az a leggyorsabb hatása, hogy még az aránylag visszafogott eladási céljainkkal is nyereségesek leszünk.

Már meg kellett hogy kapjátok a júniusi nyilatkozatunkat és a pénzügyes csapatunk kapcsolatba lépett a tietekkel, hogy leegyeztessék a helyzetet. Mostantól már vagyunk olyan helyzetben, hogy ez rendszeres maradjon a jövőben is.

David R. T. Wood

Perspektíva

8 évvel ezelőtt elhagytam a General Motorst, hogy csatlakozhassak John Deloreanhez, mint az egyik legelső dolgozó egyike. Természetesen óriási volt a kockázat, de a kockázat minden üzlet velejárója. A te üzletedé is és a mi üzletünké is. És manapság még a bankok és a gyorséttermek esetében is van kockázat.

Természetesen egy 1-től 10-ig terjedő kockázati skálán egy autógyár elindítása egy jó erős 10-est érdemel.

Jelenleg úgy gondolom, hogy ezen az 1-10-es skálán a jelenlegi kockázatunk a 3-hoz közelít. Tulajdonképpen az összes lehetetlen feladatot végrehajtottuk. Egy jó hasonlat szerint ez olyan, mint megmászni a Mount Everestet. A csúcsot már elértük, már csak annyi van hátra, hogy visszaérjünk a biztonságba és elmondjuk a világnak, hogy mit vittünk véghez és kiaknázzuk az ebből származó előnyöket. Nem egy könnyű feladat, de sokkal könnyebb, mint a felfelé út volt.

Ahhoz, hogy elérjük ezt a pontot, számtalan feladatot, részfeladatot kellett megoldani, döntéseket meghozni, mindezt azért, hogy megmásszuk a csúcsot, azaz megépítsük a legizgalmasabb autót, ami jelenleg a piacon van.

A design kialakítása. Az előzetes mérnöki munka. A termelésre felkészítési munka. A tesztelés. A gyárépítés. A felszerelés beszerzése. Az alkatrészek beszerzése és tesztelése. Valamint a munkaerő kiképzése arra, hogy aztán az megépítse az autót. Mindezt megtettük és az eredmény pokolian jó lett. A legizgalmasabb termék a jelenlegi piacon.

Miután a Delorean teljesen elkészült, már nem voltak problémáim egy hosszabb úttal, úgy gondoltam ennyi szerelés után már itt az ideje megjáratni egy kicsit a gépet. Igaz, a császári találkozó sem tíz kilométer volt, de azért jókor jött ez a Tihanyi meghívás. Az idő tökéletes volt, már elmúlt a nagy hideg, de még nem ért ide ez a mostani kánikula, nagy örömmel vágtam hát neki az útnak.

Azt tudtam, hogy kamionok még mennek, tudtam, hogy a Kisbér - Székesfehérvár közötti szakasz szenvedés lesz, de a genetikailag kódolt túlzott optimizmusom nem engedte, hogy ennyire rossz helyzetre számítsak. 60-70 km/h-val szenvedő szerencsétlenek lemmingtrainjébe kapcsolódtam be kicsivel Kisbér után és türelemmel követtem őket. Úgy 5 percig, mert akkor eldurrant az agyam a sok idióta miatt. Nem bírom megérteni az ilyen sofőröket. Egymástól pár méterre mennek, szerintem bekapcsolnak zombiüzemmódba, aztán követik az előttük lévőt, amíg megy. Én ezt nem bírom elviselni, ezért aztán átváltottam közepesen agresszív üzemmódba és nagy gáz, nagy fék módszerrel úgy 10-15 km alatt elhagytam a sort.

A Delorean elég jól vizsgázott gyorsulás tekintetében, viszont a sok fékezés az indokoltnál jobban megviselte a fékeket. Olyannyira, hogy utunk vége felé, ha jól emlékszem Csopakon, le is kellett állni pár percre, mert annyira elgyengültek a fékek. Miután megálltam, meg is jött a fékszag, a jobb hátsó úgy tűnt teljesen befogott. Pár percet vártam, hogy hűljön, néhányszor jól benyomtam, elengedtem, majd tovább indultunk. Innentől már nem volt gond, bár az út végéig kicsit gyenge volt a fékhatás. Jobban kellett nyomni, hogy fogjon, de azért mindig meg tudtam állni, ha kellett.

Itt most kicsit előremegyek időben, de külön bejegyzést erről nem akarok írni. Szóval elvittem később a szerelőhöz az autót és egy fékfolyadékcsere, a fékmunkahenger minimális felújítása és egy jó nagy takarítás után helyreállt minden. 25000 Ft-ba került az egész, nem vészes.

Szóval odaértünk Tihanyba, ahol már várt minket a kontakt (aki ezt a bejegyzést is összerakta nekem) és beálltunk egy jó kis árnyékos helyre. Pontosan meg nem mondom, hogy hol voltunk, egy bazár mögött, ahol - mily meglepő - mindenféle levendulával kapcsolatos dolgot lehetett kapni. Rájöttem, hogy igazából a levendula az az a dolog, ami engem olyan nagyon nem hoz lázba, ezért inkább vettem egy kis reggelit, aztán visszamentem az autóhoz, ahol pár órát beszéltünk az érdeklődőkkel. Kellemesen eltelt az idő, de a lényeg az után jött, hogy itt végeztünk a programmal és elmentünk lefotózni a Deloreant. Mármint úgy rendesen, állványról, meg a többi ilyen. Nagyon jó képek készültek, íme az egyik.

Plusz én is csináltam néhány - említésre sem érdemes - képet, valamint egy említésre méltót. Ezt:

Nagyon jó fej szamarak voltak. Kicsit haverkodtunk, majd visszatértünk a fotózáshoz. Amikor pedig azzal is megvoltunk, jött a könnyes búcsú, aztán a lovak közé csaptunk mindahányan.

A hazaút már sokkal jobban ment, nem volt akkora forgalom, bár egy kis eső azért elkapott. Szerencsére beázás nem történt, úgy tűnik ezt a hibát most már tényleg sikerült megjavítani. Jó nap volt, elfáradtam a végére. 

Ez is megvolt, még sincs este. Ennél jobb időt elképzelni sem lehetett volna, majd valamelyik szerdán jön a beszámoló. Lassan mehetek is aludni, hogy kipihenjem ezt a marha nagy pihenést. Hétvégén Komarno a célpont és egy capoeira edzés. Az is jó lesz, akit érdekel a Delorean vagy a capoeira, annak itt az idő összekötni a kettőt.

Az a helyzet, hogy most meg kellene jelennie a következő résznek, de mivel pakolok és már teljesen az agárdi találkozó lázában égek, valahogy nincsen kedvem írni. Menjetek inkább ti is valami vízpartra, aztán élvezzétek a nyarat! Nem kell mindig a gépet nézni. (Tudom, tudom, bagoly mondja verébnek...)

Még mindig azt az egy hetet írom, amit legutóbb is említettem, csak most már a jövő hétfői napot. (Oké, ez így 8 nap, de ezen most essünk túl.) Megjöttem Császárról, letettem az autót, hétfőn megjöttek az új lámpák és neki is feküdtem a szerelésnek még azon a délutánon. Természetesen a fene gondolta, hogy ennyit fogok szenvedni vele.

Elméletileg az egész lámpacsere annyi, hogy kicsavarod a lámpabúrákat tartó keretet, lehúzod a lámpát, rádugod az újat, aztán vissza az egész. Hát nem, ez egy Delorean. A mostani lámpák H4-es típusúak, viszont a Delorean gyári lámpája nem az, hanem egy úgynevezett 4656-os foglalat vagy angolul sealed beam. Ja igen, egy kis előtörténet a kezdőknek. A Delorean lámpája nem a mostani szokások szerint épül fel, hogy van a búra és benne a cserélhető lámpa. Itt ez a két rész egyben van. Előnye, hogy sokkal strapabíróbb konstrukció, (nekem a reflektoraim még a 34 éves gyáriak), hátránya, hogy ha valami kiég, akkor az egész búrát kell cserélni jóval drágábbért, mint egy égő lenne. A delorean.eu-ról vehető lámpák már az új módit követik, az égők külön is cserélhetőek. Gondolom pár évente, nem pedig 30. Szóval vissza az alaptémára. A két típus nem sokban különbözik, csak annyiban, hogy két drótot össze kell cserélni a foglalatban, eképpen:

Nem egy nagy szám, gondolhatná az egykori halandó, kihúzom a két drótot, aztán átdugom. Az első és igazából egyetlen probléma ott jön, hogy akkor hogyan is húzom ki azt a drótot. Hát maradjunk annyiban, hogy gyorsan elrepült az a háromnegyed óra, mire rájöttem. Miután sikerült, gyorsan le is fotóztam a drótot, hogy dokumentálva legyen a szívás, hogy máskor ne legyen vele baj.

Látjátok az fémrész alján azt a kis pöcköt? Na az a kis pöcök, az kattan be a műanyagfoglalatba. Az egyetlen baj, hogy ez belül van és kívülről marhára nem látszik, hogy ez a pöcök egyáltalán létezik. Ez a foglalat:

Itt nem látszódik, de megpróbálom elmagyarázni a lényeget, amit a legfelső kép is leír. Így utólag teljesen egyértelmű. A legfontosabb rész az, ahol ez a kék-piros drót ahol belemegy a foglalatba. A bemenő rész alatt van egy kis lyuk, amibe bele kell nyomni egy nagyon vékony csavarhúzót, ez nyomja ki a feljebb említett pöcköt. Ezután egy másik csavarhúzóval meg tudod nyomni a fémrészt kifelé és így kipattan a helyéről ez a drót. Elméletileg simán ki is lehet húzni ilyenkor, de a 30 év kosz elég jól tudja fixálni a helyére ezt a részt, elkel az erőkar. Mindezt mindössze két kézzel végrehajtani egy igazi kihívás, de azért megoldható. Viszont ha valakinek van segítsége, akkor nem egy túl bonyolult mutatvány, ha már tudod a módszert.

Miután kiszedtem mindkét csatlakozót, már csak egy kis takarítás és a csere volt hátra, majd a visszaszerelés. Sokat elmond, hogy az első lámpa berakása kb. 70, a második lámpa berakása pedig kb. 15 percet vett igénybe. Oda kell még figyelni a nagyon rossz helyen levő búratartó csavarokra is, szokásuk leesni az első műanyagrészbe, ahonnan a kihalászásuk reménytelen. Szerencsére, ha kicsit különlegesek is ezek a csavarok, de szabványos metrikusak, ezért az elhagyott kettőt tudtam pótolni az otthoni készletből. Igaz, így is hiányzik még pár, lehet, hogy egyet kiszedek referenciának, aztán egy csavarboltban veszek párat hogy pótoljam őket. Viszont ez a jövő zenéje egyelőre, most még örülök, hogy frankó lett.

Hétvégén ismét Agárd. Jaj, de nagyon jó lesz! Már most érzem, hogy mennyire fogom én ezt szeretni. Végre lehet megint sátorban kemény földön aludni, fázni a hidegben, izzadni a melegben, aznaposan botorkálni a sötétben hazafelé, másnaposan inni a gyógysört, meg minden ilyen általános amerikai autós tevékenység. Aki meg nem tudja, az vagy keressen rá itt a blogon vagy jöjjön el és tapasztalja meg!

Előző rész itt.

Jelenlegi működési célkitűzések:

El kell adnunk a raktárkészletünket most és mindent elkövetni, hogy ez megtörténjen.

Szükségünk van egy jóváhagyott megrendelőre az összes viszonteladónktól október 31-ig két okból:

1. Hogy legyen pénzünk.

2. Hogy újraindíthassuk a gyártást és a '83-as modellek szállítását.

Ennek érdekében július 9-én, pénteken, kiértesítettünk minden viszonteladót a vételi programunkról.

Régóta esedékes garanciális kifizetések:

Az eladási programunkban úgy döntöttünk, hogy az eladásokból befolyó összeg egy jelentős részét átadjuk azoknak a kereskedéseknek, akiknek már régóta tartozunk a garanciális javítások kompenzálásával.

Ezen felül pedig augusztus 15 után a többi fennmaradó kifizetéseinknek is eleget teszünk, ahogy a pénzügyi lehetőségeink engedik.

Aktuális garanciális kifizetések:

A július 12-e utáni, de minden hónap 25-ig beérkezett helytálló igények (ha szükséges, akkor a visszáru  is megérkezett) kifizetése a hónap végéig történik a viszonteladó új autó számlájára.

Alkatrész ellátás és hozzáférhetőség:

Ígéretet kaptunk a DMCL csődbiztosaitól, hogy a továbbra is ellátják a viszonteladókat alkatrésszel. Értesítés másolata csatolva. 

Június hónapban eddig 26537 alkatrészt szállítottunk le a viszonteladóinknak. Az év folyamán az igényeknek a 84%-át tudtuk teljesíteni, ami nem kielégítő. Már dolgozunk ennek a mutatónak a javításán.