2008. Szeptember 6.-7.
Eljött a nagy nap. Reggel egy gyors kuplungellenőrzés után elindultunk barátnőmmel Pápára. Az út eseménytelenül telt, minden működött tökéletesen. A légkondi szépen bírta a terhelést. Mikor odaértünk Pápára, leparkoltam a kolesz és a suli közé, majd bementünk a többiekhez. Kábé 2 óra múlva kijöttem ellenőrizni az autót és éppen az fogadott, amitől féltem. Mivel Pápán elég sok a hiperpigmentált egyén, féltem tőle, hogy feltűnő lesz nekik az autó. Mikor odamentem az addig csak "éppen arrajárók" hirtelen a legjobb haverjaim lettek. Egyik kiscsávó kimondottan szemtelen volt, mert miután mindegyikük jól összetapogatta, már be is akart ülni az autóba. Persze kiszedtem mielőtt beült volna, és gyorsan arrébb is álltam az autóval. Nem nagyon messzire, de eléggé, hogy ne találhassák meg. Rühellem az ilyet.
Ezután ebédeltünk és beszélgettem egy nagyon kedves kollégiumi nevelőtanárommal, majd átálltam ismét a suli elé. A kocsma már zárva zolt, úgyhogy nem kellett problémától tartani.
Mászkáltunk még a városban, dumáltunk egy kicsit, majd elindultunk a szálláshelyünkre, egy vendégházba az egyik környékbeli faluban. A buli nagyon jól sikerült, de ezt nem részletezném, mert nem erre a blogra való. :) Így maradjon ez az egy kép még délutánról mementóként:
Másnap elég sokat beszélgettünk az autóról, bár természetesen inkább én beszéltem, a többiek meg üveges szemmel hallgatták és bíztak benne, hogy minél hamarabb abbahagyom. :) Hazafelé még egyszer meg kellett állni Győrben, mert az egyik osztálytársam ismerőse mikor megtudta, hogy egy Delorean van előtte, azonnal jönni akart megnézni. Mivel viszont Győrön keresztül mentünk haza, ezért ettől megmenekült. Egy kicsit így beszélgettünk vele és jól éreztük magunkat. Az ilyet szeretem. :)
