Ha már úgyis borul az egész rendszer, a keddi bejegyzés miatt, akkor menjen keményen. :) Egy kicsit hamarabb készült el a szerdai és most a péntekit is előrehozom csütörtökre. Holnap megyek a találkozóra, ezért nem tudnék írni, de azért nem hagyom ki.

A mai téma a Bricklin SV-1 lesz, a Delorean egy közeli rokona. 1974-től 1976-ig gyártották, alkotója Malcolm Bricklin volt, egy milliomos üzletember, aki John Deloreanhoz hasonlóan szerette volna megalkotni álomautóját. A megalkotáshoz és a gyártás elkezdéséhez ő is eljutott, de 2854 autó után csődvédelmet kért.

A sikertelenség itt is több okra vezethető vissza. Talán a legfontosabb Bricklin és a vezetők (saját családtagjai) teljes autógyártási tapasztalatlansága, ezért nem sikerült a termelést felfuttatni. Ezen kívül az autó nagyon sok minőségi problémával küzdött. Formaterve nagyon megosztotta az embereket, szerintem egyszerűen ronda. :)

A Deloreannel nagyon sok közös vonásuk van. Az egyik a sirályszárnyas ajtók, melyek azonban teljesen különbözően működtek. Míg a Deloreané mechanikusan nyílt és nagy súlyú volt, addig a Bricklin egy gomb megnyomása után automatikusan nyitotta a könnyű szerkezetű ajtókat. Mindkét ajtó esetében említik a rossz csukódást és beázást.

A Bricklin SV-1 a nevében az SV a Security Vehicle-t, azaz a Biztonsági Járműt jelenti. ( Ugye mindenki emlékezik a DSV-re? Aki nem, az sürgőssen keressen rá. ) A '70-es években vált a biztonság igazán fontossá, ezért a Bricklin is elég sok biztonsági újítást hordozott. A legfontosabb és leglátványosabb az autó elején és hátulján található 5 mph-s lökhárító, ami ütközés során benyomódik, így energiát nyel el.

Ez az autó is üvegszálas műanyagból készült és borulás elleni és oldalvédelemmel is el volt látva. Itt igazából a rollcage-re célzok, de nem tudom rendesen lefordítani. Az autóban nem volt hamutartó, mert Malcolm Bricklin szerint a vezetés közbeni dohányzás nem biztonságos. Ezeknek köszönhetően az autó biztonsági szempontból megelőzte a korát.

Szintén hasonlóság, hogy ezt az autót is sikerült egy válság közepében piacra dobni, amiből két modellév készült, az 1974-es és az 1975-ös. A csőd után a maradék alkatrészekből még összerakták az 1976-os évjáratot. Ez mindössze 12 további autót jelentett. (A Delorean esetében 1981-es és 1982-es évjárat van, valamint a csőd utáni 1983-asok.) A pontos darabszámokkal itt is vannak problémák, de nekem úgy tűnt, hogy kicsit rendezettebben sikerült a gyárat bezárni, mint a Delorean esetében. 

A színválasztás egy kicsit jobb volt, mint a Delorean esetében, mert itt öt színből lehetett választani, nem csak egyből. Mindkét autót az USÁn kívül gyártották, de annak a piacára. A Bricklin Kanadában, a Delorean Észak Írországban készült.

Kétféle motorral készült. Először 5899 köbcentis V8-as AMC motorral, majd később 5752 köbcentis Ford V8-assal. Az első 220, a második 175 lóerő leadására volt képes, míg az autó súlya 1574kg volt. 13l és 18l között fogyasztott, a gyorsulásáról nem találtam adatokat, de a Deloreannél biztosan jobb volt, én 8-9 másodperces 0-100kmh-t tippelek. Manuális és automata váltóval is készült. Jelenleg kb. 1000-1500 Bricklin létezik.

A Bricklin szerintem egy érdekes, bár életképtelen próbálkozás volt. Lehetett volna belőle sikeres autót csinálni, de sokkal kevesebb esélye volt rá, mint a Deloreannek. A Duna Pláza mélygarázsában én találtam egy túlélőt és nagyon örültem neki. Őt:

Azért itt is vannak illesztési hézagok. :)