A legutóbbi részben végeztem a DMCL munkatársainak a leírásával, így most egyéb dolgok jönnek. Azok a cégek amik közvetlen kapcsolatba kerültek a DMC-vel és sokat tettek azért, hogy a Delorean DMC-12 végleges formája olyan legyen, mint amit mindannyiunk ismer.
Már párszor előkerült a Lotus neve itt a blogon és ebben a sorozatban is, így nem lehet őket kihagyni a DMC történelméből. Igaz, hogy sokszor negatív felhanggal jelentek meg, mint egy leküzdendő probléma, de ez a szemléletmódok különbözőségéből adódott. A Lotus még akkor is csak egy kis manufaktúrának számított egy rendes autógyárhoz képest, amikor a '70-es '80-as években a fénykorát élte. Márpedig egy manufaktúra más prioritások szerint működik, mint egy nagy autógyár.
PJGrady információi alapján egy új autó piacra dobása annak idején 40 ember két éves tervezői munkájába került. Amikor a DMC megbízta a Lotust akkor csak 15 hónapjuk volt és mindössze 15 emberük hozzá. Így a project sikere még nagyobb dolog.
PJGrady találkozott is a Lotus néhány akkori mérnökével és azt mondták, hogy a DMC az egyik legkülönlegesebb munkájuk volt. Mind az autó különlegessége, mind pedig a heti hét munkanap és a rengeteg túlóra miatt.
A Lotus végezte a Delorean lefojtását, hogy beleférjen a kaliforniai környezetvédelmi törvények kereteibe. A végeredményt mindenki ismeri, aki fel szeretné eleveníteni a tudását, az itt utánaolvashat:
Végezetül pedig még egy link, ahol meg lehet nézni a Lotust régen és most:
A képek magukért beszélnek így nem fordítom le a képaláírásokat, csak az utolsó mondatot. Lehet látni, hogy a tető nincsen túl jó állapotban. Ez még a DMC-s tervezés idejében lett ilyen, amikor a mérnökök véletlenül nyitva felejtették a Deloreanek ajtajait, majd felemelték őket és azoknak az ajtajai ütötték azokat a lyukakat. :)
Szóval a Lotusról, csak ennyit szerettem volna elöljáróban mondani, a következő résztől pedig jönnek a Lotus fontosabb mérnökei.
