Akkor folytatom a prototípus fejlesztést.
D5
Az első frissített verziós autó, és egyben az első, amin a rozsdamentes acélelemeket is tesztelték. A korábbi példányokhoz még nem gyártottak rozsdamentes elemeket. Amikor ez az autó elkészült, a korábbi prototípusok szinte használhatatlanná váltak a sok változtatás miatt. Ez a példány manuális váltós volt és egyes alkatrészek (féltengely, lengőkar) hiánya miatt elég sok késéssel készült el. Nem tudni mi történt vele, de az alábbi - Delorean felirat nélküli - lökhárító valószínűleg a D5-höz tartozott.
Igazi korai alkatrész, más volt még a felfogatás módja is és néhány helyre "Work in progress", azaz "Munka folyamatban" van írva. A D5-öt használták a ma sokkal ismertebb NVH tesztelésre, később MIRA szélcsatornás teszteket is végeztek rajta. Ez volt a Lotus által először gyártásra érettnek minősített autó és később Amerikába szállították.
D6
Erről az autóról nem sokat tudni. 1980 novemberében készült el és a motorja egy sima fehér Volvoból származott. PjGrady ír még egy ilyet is: "was the second 1982 development vehicle". Ez valószínűleg azt jelenti, hogy egy általam nem ismert, de várhatóan 1982-ben hatályba lépő törvény fogyasztási elvárásaira készítették fel az autót. Hasonlóan a 85 mph/h-s kilométerórához és a megemelt hasmagassághoz.
D7
A D7 egy manuális váltós autó volt és 1980 júniusára készült el. A Lotus mérnökei nagyon keményen letesztelték, sok-sok kilométert mentek vele Skóciában és összegyűjtötték a problémákat. Elsősorban az ülés volt amire panaszkodtak, mert a tapasztalatok szerint egy-egy komolyabb kanyarban egyszerűen kicsúsztak belőle.
Ezen túl a Mintex nevű cég segítségével még javítottak a túl hangos fékeken is.
Elméletileg ehhez az autóhoz tartozott a felső sárgára (vagy zöldre?) festett csomagtartótető, amiről elméletileg az lett volna a szerepe, hogy egy töréstesztes autón lesz, de végül megmenekült. Teljesen azonos a D19, D20 és D21-es prototípusokéval.
Végül pedig ennél az autónál tűnt fel a mérnököknek, hogy az autó egyre nehezebbé válik. A megcélzott 2400 fontos súllyal szemben a D7 már 2614 fontnál járt. Ez később tovább nőtt, egészen 3180-ig.
D8
Egy manuális Delorean volt, amit 1980 november 24.-én elküldtek a Renaultnak, hogy finomítson a sebváltón és a hajtásláncon.
D9
Automata váltós autó, amit a Bosch kapott meg. A befecskendezés időzítését és néhány egyéb korai motorproblémát javítottak ki. Az autó 2010 végén került elő, teljes felújításra vár, de annyira azért nincsen rossz állapotban. Néhány érdekesség:
- A szélvédőn Lotus embléma van.
- Az autót először Norwichben (Erre van a Lotus központ) helyezték forgalomba valamikor 1980 augusztus 1. és 1981 július 31. között.
- Az ajtó belső fele műanyag, nem pedig fém. Ez a korai prototípusoknál jellemző.
- Nincs bal hátul a Delorean felirat.
- A merevítések a motortérben és csomagtartónál még kezdetlegesek.
- Kezdeti hűtőcső elhelyezés.
- Hátrébb vannak az oldalsó hátsó helyzetjelzők.
És még pár kép:
A történetéről is sikerült pár dolgot találni. Eszerint az autó jelenleg egy egykori autószállító cég tulajdonosánál van. Az egyik munkája az lett volna '82 nyarán, hogy elvigyen megsemmisítésre két prototípust (valószínűleg D8 és D9) Kaliforniából Michiganbe. Az egyik autót már le is pakolta, mikor az ottani DMC dolgozók azt mondták neki, hogy nem biztos, hogy ki lesz fizetve, mert hogy ők sem kaptak fizetést és a gyár úgy tűnik be fog zárni. Ekkor úgy döntött, hogy a másik autót nem rakja le, hanem majd akkor, ha ő is megkapta a fizetségét. Mivel a gyár tényleg csődbe ment és őt soha nem fizették ki, ezért megmaradt az autó, habár terv szerint meg kellett volna semmisülnie. Később aztán sikerült rá rendszámot szereznie, de jelenleg egy raktárban áll, és még mindig a régi angol rendszám van rajta. Több helyen van a D12 szám ráírva, ennek valószínűleg az az oka, hogy a szétbontott D12-ből elég sok alkatrészt kapott.
D10
Manuális váltós autó, amit szintén az 1982-es üzemanyag fogyasztás mérésére és megfelelésére építettek.
