Dobpergés, folytatás:

D16

Teljes autó volt, de félbevágták és elküldték a Legendnek, hogy kifejlesszék rá a turbós megoldást. Az autó hátsó része továbbra is megvan, de az első részéről nem tudni mi lett vele.

D17

Ezt az autót egy Lotusos belsős törésteszthez használták. Először egy daruval felfordították, hogy megnézzék, hogy folyik-e belőle a benzin, majd egy oldalsó töréstesztet végeztek. Az üzemanyagfolyási teszten megbukott, mert a benzinpumpánál és a betöltő nyílásnál is eresztett.

D18

Eredetileg környezetvédelmi méréseket végeztek volna ezen az autón, de egy hajtáslánchiba miatt az utolsó pillanatban a D19 kapta meg ezt a feladatot. A D18-at ezután alkatrésznek használták a D19, D20 és D21 részére majd a maradékot megsemmisítették, mivel a Lotus a prototípus építési program a végéhez közeledett.

D19

Manuális váltós autó, a D18 helyettese, amit az Olsen Engineering kapott meg a D20-szal és a D21-gyel együtt, hogy 4000 levezetett mérföld után elvégezzék rajtuk a szükséges környezetvédelmi méréseket. Ez a három autó a Lotus szerint készen volt, részükről már mehettek gyártásba. Mivel a DMC a többszörös felszólítás ellenére sem fizette ki az Olsent, ezért '85-ben mindhárom autót elárverezték. Jim Bates a három autóért összesen adott 7500$-t, majd később továbbadta őket.

A D19 új tulajdonosa egy John Travis nevű fickó lett, aki látva az autó jelentőségét nekifogott a felújításának. Mivel még egy korai Deloreant is nehéz késői alkatrészekkel felújítani, el lehet képzelni, hogy mekkora nehézséget jelentett akkoriban egy gyártás előtti prototípust rendbe hozni. A többi prototípushoz hasonlóan gyenge minőségű és több helyen sérült acélelemeket inkább lefestette pirosra.

Később elcserélte egy Cessna kisrepülőre, és így az autó Bill Carmerhez került. Bill halála után pedig az özvegy eladta PjGradynek, aki jelenleg is a tulajdonosa.

D20

Manuális váltós autó, aminek a története nagyon hasonló a D19-éhez. Szintén környezetvédelmi méréseket végeztek rajta és a D19-nél említett árverés után Jim Batestől Sasha Skucek vette meg, aki jó tulajdonosa és használója volt az autónak. Feketére festette a gyenge minőségű acélelemek miatt, majd 2007-ben a D19-hez hasonlóan eladta PjGradynek. PjGrady felújította, majd ismét eladta. Jelenleg az egyetlen prototípus, amit rendszeresen használnak, még John Delorean virrasztásán is megjelent vele!

Az első kép a restauráció előtt, a második a harmadik és a negyedik pedig az után készült.

Ami azonban számomra a legkülönlegesebb az autóban, hogy van VIN táblája!

D21

Az automata váltós D21 sorsa egy kicsit máshogy alakult, mert az emissziós tesztek után még egy számomra nem ismert correlation testet is elvégeztek rajta, amivel kapcsolatban a Lotus és Triumph neve is felmerült, de nem tudok rájönni, hogy ez mit jelenthetett. 

A D19-cel és D20-szal közös árverése után Ken Koncelik vette meg, akinek az autója többszörös concours helyezett. Jelenleg vagy a DMC Floridánál vagy Delomannál van felújításon, a források eltérőek. A lényeg, hogy felújítható, bár tegyük hozzá, szüksége is van rá.