Elég sokat kutakodtam ezek után az információk után, mert szétszórva sok minden van a neten, de ezekből összerakni egy megbízható bejegyzésre valót az nem könnyű. Ráadásul sok helyen különböző információkat írnak, azonkívül nem mindegy, hogy angol vagy amerikai cikket olvas az ember és az sem, hogy mikor írták.
Először is John Delorean a cég első pénzügyi számításainál nagyon optimista volt. Az autó árát 12 ezer dolláros áron szerette volna adni, a cégalapításhoz, gyárépítéshez pedig úgy gondolta, hogy 100 millió dollár elég lesz. Ezek voltak a tervek 1976 körül, azonban sok minden változott.
1981-re a dollár - font árfolyam nagyon kedvezőtlenül és sokat változott, ami az autó árát jóval feljebb vitte 25 ezer dollárra, a gyárépítés pedig jóval drágább lett, mint tervezték. Ráadásul a puerto ricoi kitérő is bonyolította a helyzetet. A puerto ricoiak 60 (egyes adatok szerint 40) millió dollárt adtak volna, valamint ezt különféle gyógyszergyártó cégek további 35 millióval egészítették volna ki. Elég jó, de az angol kormány ajánlata ellenállhatatlan volt. Vállalták ugyanis, hogy 120 millió (itt aztán elég nagy a szórás, 110 milliótól 156 millióig írnak mindent) dollárt befektetnek, fizetik az épületek és szerszámok költségeit, valamint minden felvett dolgozóért további 50 ezer dollárt, ezek bérének a felét és 160 ezer dollárt havonta a gyárnak, amíg az első autók a piacra nem kerülnek. Ezért cserébe 2500 embert kellett foglalkoztatnia két (vagy három) éven belül, amelyeknek fele protestáns, másik fele pedig katolikus kell, hogy legyen (és még némi kamat, ami mint kiderült, a DMC által kitermelhetetlen volt, annak ellenére, hogy 1981-ben a legnagyobb profitot hozó angol autógyár volt (bár ha jól tudom, abban az időben nem volt túl nagy konkurencia :) )).
Ezen kívül John Delorean is beszállt a cégbe. Saját elmondása szerint majd 10 millió dollárt fektetett be vagy tervezett befektetni, de más források ezt nem erősítik meg. Van aki szerint mindössze 20 ezer dollárnyi saját pénz volt a cégben.
A sikeres promóciók és John Delorean hírneve nagyon sok magánbefektetőt is meggyőzött a támogatásról. Ebből további 18 millió dollár folyt be a céghez. A leghíresebb befektetők Johnny Carson (500e), Sammy Davis Jr. (150e), Ira Levin (150e), Roy Clark (150e) és Charles Delorean (100e) voltak.
Nem szabad még elfelejtkezni a Roy Nesseth által összehozott eladóhálózatról sem, akik fejenként 25 ezer dollárral támogatták a céget. Ez elsőre 4 millió dollárt jelentett, de ahogy az eladóhálózat nőtt úgy lett egyre több. Végül a 345 (vagy 325 vagy 347) márkakereskedés összesen 8,6 millió dollárral egészítette ki az egyenleget.
Ez összesen 150 millió dollár körüli összeg lehetett, amivel a DMC gazdálkodhatott 1980 körül.
Egy kicsivel később, 1982 végén, a gyárbezárás idejére ugorva már nem volt ilyen szép a helyzet. Aznap mikor a gyárat bezárták, a DMC 180 millió dollárral tartozott a részvényeseknek. Ezekből a tartozásokból 60 millió kisebb befektetők, beszállítócégek felé szólt, 120 millió pedig az angol állam és nagyobb részvényesek felé. Csak a Renault 17 milliót bukott az üzleten. Az ezután következő felszámolás és árverések folyamán az összegnek egy része megtérült, de a DMC még így is óriási pénzt emésztett fel. Erről egy fél délután alatt sem tudtam pontos adatot találni, így csak egy durva becsléssel szolgálhatok, ami valahol 50 millió dollár körül lehet. Nagy bukás volt, az biztos, de azt kell hogy mondjam, hogy biztosan rosszul tudtam eddig. A Ford Edsel sokkal több pénzt vitt el. 250 millió dollárt, és azt ráadásul 1960-ban.
