És végül a rövid ( 10 részes :) ) bevezető után elérkeztünk a kábítószerügy csúcspontjához, magához a tárgyaláshoz.

Most pedig néhány alapadat összefoglalva:

Vádlott: John DeLorean
Vád: Drogkereskedelem
Védőügyvédek: Howard Weitzman, Donald Re
Ügyészek: James P. Walsh Jr, Robert Parry
Bíró: Robert Takasugi
A tárgyalás helye: Los Angeles, Kalifornia
A tárgyalás dátuma: 1984 Április 18 - 1984 Augusztus 16
Ítélet: Nem bűnös (A maximális büntetés 72 év lehetett volna)

A tárgyalás a vád ismertetésével kezdődött. Walsh elmondta, hogy hogyan került horogra Delorean és egy általános bemutatót adott az ügy egészéről. Erre válaszul Weitzman az egész csapdába csalást az "igazság paródiájának" nevezte és azt, mondta, hogy az egész ügy csak egy megrendezett színjáték. Ez után pedig Hoffmant ócsárolta, hogy a kormány hogyan alkalmazhat egy ilyen embert és hogyan hihet neki.

Először a vád tanúi léptek az emelvényre, először Benedict Tisa, a "bankár". Az egész kihallgatása alatt rendkívül sokat beszélt mellé, folyamatosan kitérő válaszokat adott. Az egyik esküdt szerint "ha megkérdezted volna tőle, hogy mennyi az idő, elmondta volna, hogy hogyan csinálj órát". Egy másik esküdt szerint egy ilyen embernek, mint Tisa sokkal meggyőzőbbnek kellett volna lennie, ennek ellenére sokszor felkészületlennek és olykor még hülyének is tűnt. Tisa azt állította, hogy Deloreannel megegyeztek arról, hogy Delorean 2 millió dollárt ad át a kokainüzletbe, majd mikor Delorean azt mondta, hogy még sincs pénze, akkor Tisa meggyőzte, hogy akkor adjon be valami mást, mondjuk részvényeket. Ekkor jöttek a teljesen értéktelen Delorean Motor Cars Incorporated részvények a képbe, amit az Tisa el is fogadott. Az egyik esküdt azt mondta, hogy őt már itt meggyőzték, hogy Delorean ártatlan.

Weitzman sem segített Tisának, sokszor jól láthatóan nyomorult helyzetbe hozta a kérdéseivel. Tisa vallomásában és jegyzeteiben több helyen voltak ellentmondások és Weitzman ezeket ki is használta. Három nap kitartó kérdezgetés után Tisa végül megtört és azt mondta: "Lehet, hogy újraírtam pár oldalt." (öhhh) Weitzman ez után rákérdezett, hogy mi történt az eredeti dokumentumokkal, megsemmisítette-e őket. Tisa ez után bevallotta, hogy az eredetieknek egy részét megsemmisítette. Weitzman ekkor a hallgatóság felé fordult, színpadiasan felemelte a kezét és így szólt: "Honnan tudhatnánk meg, hogy mit változtattál meg, mit tettél hozzá, mit vettél el és mit dobtál ki? Honnan tudhatnánk meg?"

Tisa tanúskodásának eredménye, három "nem bűnös" ítélet lett az esküdtek részéről. Ez nem derült ki azonnal, hanem csak az esküdtek augusztusi megbeszélése során az első nem hivatalos szavazáson. Nem éppen jó kezdet a vád szempontjából.

Tisát Hoffman követte, a koronatanú, aki szintén nem javított a helyzeten. Az egyik esküdt szerint Hoffman soha nem nézett senkinek a szemébe. Az első perctől kezdve nem lehetett elhinni egy szavát sem. Az esküdt szerint úgy, ahogy Hoffman ezt tette Deloreannel megtette volna bárki mással is. Ráadásul a videókon jól látszik és hallatszik, hogy keményen ivott, valamint nőkre is illetlen megjegyzéseket tett. Mindenki úgy gondolta, hogy ezek és a gyenge szavahihetősége miatt a vád darabokra fogja szedni és a keresztkérdésekbe biztosan bele fog bukni. Ennek ellenére Weitzman nem talált rajta fogást, pedig mindent bevetett.

Hoffman tizennyolc napig bizonygatta, hogy Delorean kereste meg, hogy benne lenne egy kábítószerüzletben. Ez az egész tárgyalásnak egy fő momentumává és sarokkövévé is vált, hogy ki keresett meg kit. Hoffman Deloreant vagy fordítva. Végül Deloreannek adtak igazat a kihallgatásának az utolsó napjainak az eredményeként.

Akkor változott meg a terem hangulata, amikor kiderült, hogy a háttérben Hoffman igyekezett a kormánnyal egy magánalkut is tető alá hozni. Azt követelte, hogy ha elkapják Deloreant, akkor Delorean tulajdonának az elárverezéséből befolyó pénzből ő is kapjon részesedést. Takasugi bíró majd felrobbant a dühtől, hogy a vád erről nem tájékoztatta őt. Habár ezeknek a vitáknak a jó része nem az esküdtek előtt történt, mégis változást hozott az ő döntéseikben is.

Ekkor jött volna Delorean, de Weitzman nem kérte a kihallgatását, mert "Szerintünk nincs miért védekeznie. A kormány ezek után egyszerűen nem tudja mivel vádolni.". Így Delorean a saját tárgyalásán egyszer sem szólalt fel.

Walsh a záróbeszédében azt mondta, hogy Deloreannek "olyan a lelkiismerete, mint egy kanmacskának", aki bármit megtesz, hogy megmentse haldokló cégét. Habár a beszéd jó volt, a kezdeményezést már nem tudta visszaszerezni, a védelem irányította az utolsó napokat is. Walsh Weitzmanhoz képest sokkal szürkébb teljesítményt nyújtott. Weitzman nagyon sok stílust kipróbált és sok érzelmet vitt a beszédeibe. Volt, amikor baráti hangot ütött meg és szinte haveroknak tekintette a résztvevőket, volt amikor szarkasztikus volt, a tárgyalássorozat végén pedig átment rendkívül agresszívbe. Orwell 1984 című regényéhez hasonlította az egész ügyet, "amikor is a kormány újraírja a történelmet, irányítja és elnyomja az embereket".  "Habár a kormány végig tudta, hogy Delorean bajban van mégsem hagyták abba. Senki sem mondta, hogy "Ezt már nem kéne." hanem végigvitték a cselüket. Megígérték, hogy megmentik az álmát és átverték. És ez nem helyes."

Ezekkel a végszavakkal az esküdtek elvonultak döntéshozatalra.