Ez a nap sem úgy történt, ahogy otthon kitaláltuk, bár azt hiszem ezzel nem mondok újat. A napi meghirdetett program az lett volna, hogy Belfasttól északnyugatra megyünk egy kört és megnézünk egy pár nevezetességet, de ahogy átszámoltuk, nagyon necces lett volna, hogy visszaérünk-e a komp indulására. Ezért az Óriások Lépcsője és a Dunluce kastély sajnos kimaradt, így oda még valamikor vissza kell majd mennünk.
Előny viszont, hogy így sok időnk lett egyéb dolgokra. Már kicsit korábban kinéztük magunknak a Belfast Castle-t és így reggeli (Katasztrófa volt. Túl édes volt palacsinta és hal volt a rántottában.) és egy kis belfasti séta után arra is vettük az irányt. Erről én túl sokat nem írnék, csak egy képet rakok be, mert szerintem a Béb majd úgyis előveszi a saját beszámolójában.
Miután itt eltöltöttünk kb. egy órát szembesültem az első műszaki hibával, ugyanis az autó egyszer csak nem akart beindulni. Az indítómotor próbálkozott, a benzinpumpa hallatszott, de a motor csak nem akart beröffenni. Kinyitottam a motorháztetőket és mivel biztos voltam benne, hogy valami elektromos gebasz, ezért minden elektromos kapcsolódási pontot megmozgattam amit találtam és hopp, be is indult. Örültem, de azért kicsit elgondolkodtam, hogy mi lehetett a gond. Végül arra jutottam, hogy reggel, mikor kimentünk az autóhoz felnyitottam a motorháztetőt és mivel este esett az eső, ezért nagyon sok befolyt a motortérbe a lamellákról és biztosan ott ázott be valami. Ez annyiban jó, hogy majd kiszárad és akkor megszűnik a baj, annyiban viszont rossz, hogy nem tudom mikor.
Innen a tengerpartra mentünk, ahol a Béb nekiállt kagylót gyűjteni és itt is tettünk egy sétát. Jó időnk volt, bár azért a fürdés nem jutott az eszünkbe. A képnek a közepén pár pixel nagyságig látszik a belfasti látképet nagyban uraló két óriási hajódaru, ami sokszor segített a tájékozódásban. Belfastban szerintem nem is toronyiránt, hanem daruiránt mennek az emberek. Innen indulva megint előjött az indulási probléma, de egy kicsit hosszabb indítózás után megoldódott. Érdekes volt, hogy hallásra először csak egy henger indult be és miután nyomtam a gázt, csak utána indult be a többi is.
Innen már visszamentünk az Europa Hotelhez és marha nagy szerencsénkre összefutottunk a parkolóházban Welmoeddel. Végül is ezt szerettük volna, hogy megtaláljuk a többieket, aztán őket követve biztosan odaérjünk a kikötőbe, de nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan menni fog. El is mondtam neki az indítási gondomat és hasonló következtetésre jutott, mint amit én is kitaláltam. Mivel egyszer tudtam neki egy rövid ideig reprodukálni a hibát, ezért még egyszer végigmentünk a fontosabb csatlakozókon és takarítottunk egy kicsit. A hiba azóta nem is jelentkezett.
Ez után pedig ránéztünk egy másik kevésbé fontos, de idegesítő hibára, ami az előző pár napban kezdett már eléggé az agyamra menni. Ez a hiba még a karambolomból adódott. Azt írtam, hogy másik autó megnyomta a kipufogót, de ezt elméletileg rendbe rakták. Gyakorlatilag viszont kevésbé nyúltak hozzá, mint kellett volna és a kipufogódob most nem a helyén van, hanem kicsit előrébb, így a hővédő lemez is közelebb van az ékszíjakhoz és a kipufogódobhoz. Ezért, amikor kb. 1500-as fordulaton mentem az autóval ez a lemez berezonált és nekiállt ütni egy csavart a környéken és elég erős zajt csapott. Kipufogót itt nem tudtunk szerelni, viszont Welmoed elővett egy bazi nagy csavarhúzót és azzal egy kicsit meghajtottuk a lemezt, hogy ideiglenesen jó legyen. Az is lett, de itthon lesz még egy karosszériás köröm.
Miután ezzel is végeztünk elmondta, hogy a belga útitársunknak elkezdett valami zörögni az autójának az elején és azt akarják megnézni a parkolóház tetején, mert ott jobbak a fényviszonyok és szebb az idő is. Velük tartottunk, mert más dolgunk éppen nem akadt. Jól tettük, mert később még jól jött nekik a szerelődobozom. Igaz mindenki szerszámokkal indult útnak, de mindig van, ami hiányzik. Ezúttal egy helyzetjelzőt javítottunk meg és a kilométerspirált raktuk vissza a helyére, mert mint kiderül az lógott és az ütötte a kereket. Mindegyik pár perces javítás volt, de persze a sok beszélgetéssel elhúztuk vagy egy óráig.
Innen már csak a komphoz kellett volna mennünk, de még volt bő egy óránk, ezért egy kis városnézésbe kezdtünk. Kimentünk a tengerpartra, körbejártuk a dokkokat és a külvárosokba is kilátogattunk. Közben mindenhol fotóztunk, videóztunk.
Az egyik külvárosban történt, hogy megszállt minket egy kupac utcagyerek. Ezen a napon és igazából az egész írországi tartózkodásunk során folyamatosan észrevehető volt, hogy az írek imádják az autót. Amíg csak integetnek és vigyorognak, nincs is vele baj, de néha odajönnek és beszélni kezdenek és akkor azért előjönnek a nyelvi nehézségek. Néha tényleg nem lehetett eldönteni, hogy most akkor ők végül is milyen nyelvet beszélnek? Angolnak tűnik, de nem az, hanem valami durva angol-ír keverék, rettenetes tájszólással. Viszont a gyerekek jó fejek voltak, körbenézték, tapogatták az autókat, kérdezgettek, beültek, mindegyik autóban ki kellett próbálni a dudát, hogy milyen a hangja meg ilyenek. Csúnya dolog az előítélet, de mi azért figyeltünk a pénztárcáinkra. :)
Innen már egyenesen a hajóra mentünk, ahova kis különbséggel mindenki meg is érkezett. Welmoed még próbált segíteni egy autó (Nem Delorean, valami régi Ford) beindításában, de az teljesen bedöglött. Aztán szépen beálltunk a sorba és felmentünk a hajóra és elhagytuk Írországot.
Talán ez a hajóút volt a legjobb. A hajó sokkal szebb és tágasabb volt, mint az idefelé jövő és a hullámok is annyira dobálták, hogy izgalmasabbá tették az egészet. És ezúttal a könyvemet sem felejtettem az autóban. Szóval hipp-hopp elröppent az a 3-4 óra és már szálltunk is le Skóciában.
Ahol egy kis túra volt még hátra a napból, amíg elmentünk a közeli Newton Stewartba, ahol az aznap esti szállásunk volt. Szokás szerint keveregtünk egy kicsit, mert anélkül nem lett volna az igazi, de azért még bőven világosban értünk oda. Megkaptuk a szobát és egy finom vacsora és egy bő éjfélig tartó dumaparti után el is aludtunk. Sokan még lent maradtak a kocsmarészen és még vagy egy órán keresztül gitároztak és énekeltek, de másnap szerencsére ők is fel tudtak kelni.
Ja és tudjátok mi volt a legjobb? Egyszer sem hallottunk fluxuskondenzátoros viccet az egész találkozó alatt. :)
