Mivel az én autómmal nem történt semmi, levéve, hogy megvolt a találkozó, ezért ma egy (két) másik autóról lesz szó. (Mellesleg megvan a beszámoló p-parker jóvoltából, hamarosan felkerül a delorean.hu-ra.) Az egész egy szokásos történetként indult. Egy fickó vett egy komplett restaurációra váró autót (VIN4363), majd úgy gondolta, hogy mivel beindul, ezért nem trélerrel viszi, hanem hazamegy vele 200 mérföldet. Mondták neki, hogy nem fogja kibírni, de azért megpróbálta. Az autó kb. félúton be is döglött, úgyhogy mégis trélerezés lett a dolog vége. Maga a sztori inkább szép mint érdekes, de a hozzászólások között találtam egy igazi gyöngyszemet. Ez jön most:

200 mérföld egy ismeretlen Deloreanben? Gyerekjáték. Én az enyémet egy Manhattani garázsban szedtem össze 700 mérföldre az otthonomtól. repülővel mentem Newarkba, majd egy rettenetes (flea bag) reptéri hotelben töltöttem az éjszakát. rendeltem egy pizzát a Sporanosból (tényleg ez volt a hely neve), majd felszálltam a New Yorkba tartó vonatra. Ezután GYALOGOLTAM 41 háztömbnyit a manhattani Bowery kerületbe, majd megtaláltam az autómat (VIN6864) egy ponyva alatt.

Átadtam 10000 dollárt, majd kimentem Amerika legnagyobb forgalmú helyére, a következő utasításokkal:

- Nyugi, az autópályán, majd kicsit jobban fog menni az autó.

- A fékcsövek szarok és csak jobb elől fog rendesen a fék.

- Ja és a hátramenet az nem felfele, hanem lefele van. (ez egy másik történet)

Az első mérföldek után még a következő dolgokat vettem észre:

- Az autón levő 3 fajta kerék 35  mérföld/óra fölött folyamatosan rázza az autót.

- A tetőkárpit annyira lóg, hogy csak a bal oldali tükröt lehet mindig látni.

- Egy óra után kigyulladt a lambda szonda lámpája.

És mindezek ellenére 36 órával később biztonságba megérkeztem haza úgy, hogy csak magamra hagyatkozhattam. Ez már hat éve történt és a létező legjobb döntésem volt (autóvásárlási szempontból). Szóval 200 mérföld úgy, hogy a haverjaid még segítenek is? Hah!