Nagyon örültem, mikor Ati elvállalta a müncheni túránk megírását több okból is. A legfontosabb az, hogy továbbra is úgy gondolom, hogy jót tesz a blognak a vérfrissítés és az új írók. Ati pedig nagyon jól és lelkesen tudja megírni a vele megtörtént dolgokat. Sokkal jobban el tudja kapni egy adott rendezvény hangulatát, mint én, mert én inkább a száraz információkra, tényekre koncentrálok. A másik pedig, hogy mostanában kevesebb időm volt a blogra, mint szerettem volna és ezért külön jól jött a segítség. Így viszont az ő leírásából kimaradt pár dolog, amit én mindenképpen meg szerettem volna említeni, ezért egy bónuszbejegyzésben ezt pótolom. Jöjjenek akkor az én élményeim:

Először a száraz adatok. Bő 1400 kilométert mentünk a három nap alatt, az átlagfogyasztás 8,5-9,5 liter körül volt 100 kilométerre úgy hogy a légkondi tulajdonképpen végig ment. Ez tapasztalataim alapján fél-egy literrel dobja meg a fogyasztást. Műszaki hiba nem volt a szokásos sebváltó olajfolyást leszámítva, de az már így marad attól tartok.

Az utat sikerült elég olcsón megúszni, mert a hotelekkel elég nagy szerencsénk volt. Így kb. 65000 Ft volt a fejenkénti költség. Ehhez hozzátartozik, hogy nem éltünk nagy lábon, átlagos két-három csillagos hotelekkel, normál mennyiségű és normál (vagy az alatti :) ) minőségű kajával kell számolni.

Valamint az előbb már említettem a szerencsét. Azt kell, hogy mondjam, hogy az egész út egy óriási mázlisorozat volt. Annyit készültünk az egészre, hogy az Ati kinyomtatta a programot én pedig írtam Delomannak és Welmoednek, hogy megyünk és kész. Müncheni túrának hívjuk az egész túrát, de oda csak azért mentünk, mert meg akartuk nézni a közlekedési múzeumot. Maguk a programok Münchentől száz kilométerre voltak és a résztvevők nagy része a város közelébe sem ment.

A szerencsesorozat pedig abban nyilvánult meg, hogy ha bármit hangosan kimondtunk, az átlagban egy, de maximum 5 percen belül teljesült és most ezek egzakt számok, nem pedig lódítás. A végén már tényleg röhögtünk, mert a lottóötösre sincs ennyi esély. Néhány példa:

- Mentünk a konvojban, elmentünk egy McDonalds mellett és kitaláltuk, hogy akkor McDonaldsban fogunk enni a találkozó végeztével, mert gyors és olcsó. Aztán mentünk még elég sokat össze-vissza, de visszafelé azonnal találtunk egy másikat és egy percen belül már ültünk is a hamburgerünk mellett.

- Estefelé arról beszéltünk, hogy az Ati jobban szereti a Burger Kinget. Puff, a következő kereszteződésnél már ott is volt egy. Megvolt a vacsora. Kijöttünk: "Kéne egy szállás estére!" - 50 méterre hoppá egy hotel, amit addig nem vettünk észre. (az igazsághoz hozzátartozik, hogy aztán nem itt szálltunk meg)

- Vizet akartunk venni vasárnap reggel Abensbergben. "Kéne egy benzinkút!" - kifordultunk a sarkon és odalett egy.

- Szintén Abensbergben szombat délután rájöttünk, hogy az otthonról kinézett szállásunk 90 kilométerre van. "Vajon hol van itt szállás a közelben?" kiszálltunk, és pont ott volt mellettünk egy várostérkép és kb. 200 méterre egy olcsó hotel szabad szobával.

- Hazafelé mondtam, hogy kéne venni sört az otthoniaknak és valamit kaját ebédre. Lementünk egy teljesen névtelen autópálya leágazáson és mi volt 100 méterre? Egy Lidl és egy itallerakat!

Szóval azt hiszem átérzitek a lényeget. Tényleg röhej volt már egy idő után. :)

Végül pedig jöjjön az útról készült videó, mert az teljességgel nyilvánvaló, hogy végigvideóztuk az egészet. Annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy a szóhasználatunk miatt minimum 16+, de az is lehet, hogy olykor 18+ a korhatár. Nem vészes, de azért van benne bazmegelés bőven. :) Ja és a jobb minőség miatt megéri youtube-on nézni. A vége felé kicsit csúszik a hang, de még egyszer neki nem állok feltölteni.