Előző rész itt.
Az első dolgom a valódi tények megismerése volt. Mikor elmentem a céghez, Delorean azonnal egy 15 millió fontos követeléssel állt elő. Ezt arra alapozta, hogy szerinte ez jár neki kompenzációként a nyári zavargásokban elszenvedett károkért és elmaradt bevételekért. Ez volt az első támadás, amit vissza kellett vernem.
Ez után további követelésekkel állt elő azt állítva, hogy nem támogattuk annyira a céget, mint azt előzőleg ígértük. Ezt cáfoltam és megmondtam neki, hogy nem látok más megoldást, mint a csődeljárást. Azt reméltem, hogy egy konstruktív csődeljárásról lesz majd szó, ami lehetővé teszi majd, hogy valaki megvegye a gyárat és további erőforrásokat fektessen be vagy legalább egy rendezett felszámolást hajtsunk végre.
Ebben az időben a Delorean Motor Company több hitelezője is megrohanta az irodámat azt állítva, hogy a kormány a hibás a kialakult helyzetért. Innentől egyértelművé vált, hogy most, hogy kiderült a cég valódi helyzete, ha további pénzt öntök bele, azzal felelőssé válok a további befektetők felé is.
Mint kiderült, a DMC ekkor bő 20 millió fonttal tartozott a hitelezőinek, amik közül az egyik legnagyobb a francia Renault volt. Szóval a kormány által befektetett 70 millió fonton felül további bő 20 millió font is úgy tűnt, hogy veszni fog. A kormány nem szeretett volna részt venni ennek a 20 milliónak az elvesztésében is. Elég rossz volt már így is a helyzet.
Január végén láttam legközelebb Deloreant. Kicsit később elmondtam neki, hogy Sir Kenneth Corkot szeretném csődbiztossá kinevezni azt remélve, hogy majd ő elvezeti a céget, amíg azt sikerül eladni valakinek vagy amíg Delorean előkeríti a szükséges pénzt a folytatáshoz. Ekkor könyörögni kezdett, hogy ne Sir Kennethet nevezzem ki. Szerinte Sir Kennethrre mindenki sírásóként gondolt és ha az ő nevét a DMC-vel hozzák összefüggésbe, akkor kizárt, hogy bárki érdeklődne.
Egyértelművé tettem Delorean számára, hogy szerintem Sir Kenneth a legjobb a szakmában és határozottan be szeretném őt is vonni. Ez után gálánsan beleegyezett, hogy akkor ő pedig minden erejével és idejével a cég megmentése mellé áll. Első találkozónkon még nem mondtam, hogy Sir Kenneth mint csődbiztos fog tevékenykedni. Csak annyit mondtam, hogy egy azonnali vizsgálatot fogunk tartani, amit a Cork Gully fog megcsinálni. Ez adott Deloreannek két-három hetet, amíg az összes könyvet átvizsgálták és kiderítették, hogy mit tartogat a jövő. Amíg ez tartott, addig a gyár részidőben, heti három nap termelhetett.
Már az előzetes jelentésekből kiderült, hogy nemcsak hogy a cég volt fizetésképtelen, hanem az eladások is leálltak és még hűtlen kezelés gyanúja is felmerült. Ez után egyértelművé tettem, hogy nem látok más lehetőséget mint a csődbiztos kinevezését.
Delorean ekkor további 24 órát kért, hogy előteremtse a pénzt. Azt mondta, hogy hárman kimondottan érdeklődnek a cég iránt. Megkérdeztem, hogy kik azok, erre elmondta, hogy az első egy arab befektető, a második Lord Weinstock, a GE-től, a harmadik pedig egy kaliforniai cég. Amikor azt mondta, hogy Arnold Weinstock érdeklődik nevetésben törtem ki, mert annyira valószerűtlennek tűnt. Kicsit később felhívtam Arnoldot és ő is szívből nevetett. Soha életében nem találkozott Deloreannel és nem is tudott róla semmit. Deloreannek sikerült még egyszer elodáznia a döntést másnap reggelig, hogy a kaliforniai kapcsolatának is legyen még egy utolsó esélye, de aztán ez a határidő is elmúlt.
