Eddig még nem volt ilyen című bejegyzés, de azt hiszem ma jött el az ideje. Ez kicsit olyan, mint amikor egy együttes kiadja a saját nevével megegyező albumát. Annak tökéletesnek kell lennie, olyannak, ami leginkább jellemzi őket. A blog kezdetén még nem tudtam, hogy meddig fogom írni, nem tudtam meddig lesz meg az autó, nem volt jövőkép, de mához, 2013 május 23-ához képest pontosan öt évvel ezelőtt érkezett meg a Delorean, szóval most már van elképzelésem, hogy milyen is az Élet egy Deloreannel.
Amikor kitaláltam, hogy veszek egy Deloreant őszintén szólva egy idealizált álomvilágban éltem. Hittem benne, hogy ez az autó a non plus ultra, hogy ez egy olyan guruló műtárgy, amihez képest az összes többi autó rozoga szekér mindössze. A rozsdamentes acél, az ajtók és úgy általában minden a tökéletességet sugározták. Aztán ahogy elkezdtem utána olvasni már árnyalódott a kép, de nagyon lassan tisztult ki a rózsaszín szemüveg. Amikor 2008 februárban megvettem az autót már egész reálisan láttam a dolgokat, de a valós használat mégis meglepő volt.
A Delorean - mint minden 30 év körüli jármű - nem olyan mint egy új autó. A használata, vezetése, működése és koncepciója teljesen más, ezért néhány megoldása idegen. Habár a Delorean elég modern, de magán hordozza a '80-as évek stílusjegyeit és az akkori jövőről alkotott elképzeléseket. Emiatt már beülés után egy érdekes érzés keríti hatalmába az embert és plutónium nélkül is időutazásban vesz részt. Ahogy pedig beindítja a motort, kiáll a garázsból és beletapos a gázba, ez az érzés még inkább felerősödik és rájön, hogy a Delorean más.
Nem jobb, nem rosszabb, hanem más. Az utazás azonban akkor lesz igazán különleges, amikor a sofőr észreveszi a napraforgóként felé forduló embereket. Ekkor elvigyorodik, hátradől és szépen áthajt a városon ötvennel és élvezi, hogy egyike annak a körülbelül 3000 "kiválasztottnak", aki ezt megteheti. Nem kell hozzá lóerő, nem kell hozzá brutális motorhang, ez az élményautózásnak egy másik fajtája.
A Deloreannel utazás ezért nem olyan mint egy normál autóban utazás. Itt folyamatosan figyelik az embert, ami miatt nagy előny, ha a tulajdonos exhibicionista. Amikor hosszabb ideig használom, mondjuk elmegyek valahova külföldre, akkor a hazatérés után, mikor visszaülök a napi autómba és senki nem vesz észre, akkor néha még meg is vagyok sértődve. :)
Két dolog volt azonban amiről halvány elképzelésem sem volt öt évvel ezelőtt. A közösség és a klub, valamint a gyár rendkívül gazdag története.
A klub elég gyorsan összejött, meg is írtam itt és itt két részben, megéri újra elolvasni. Ebből pedig már jött a közösség és itt mind a magyarra, mind a külföldire is gondolok. Elképesztő emberek jöttek össze mindenhol, elég csak megnézni néhány Scirocco találkozós képet. Külföldről pedig Welmoed az egykori holland klubelnök, Ed és Deloman a szervizesek, Andreas a 7076-os tulaja és még sokan mások, akik vagy segítettek valamiben vagy csak kellemes emlékekkel gazdagítottak engem és ezáltal a blogot is.
Valamint nem szabad elfelejteni a közönséget sem. Néhány kósza esettől eltekintve abszolút pozitív az emberek hozzáállása az autóhoz. Persze megvannak az alap kérdések a fluxuskondenzátorról, de igazából ezek is viccesek. Erről már írtam itt bővebben.
A gyár történelme pedig egy igazi csoda. Habár néha úgy érzem, hogy elfogy a téma, valahogy mégis mindig kerül valami, amit kutathatok. Nem tudom meddig tart még, mert véges mennyiségű az információ, de ahogy a jelenlegi jegyzeteimet nézem a blog is megéri az öt éves évfordulóját.
Annak ellenére, hogy azért a családom részéről folyamatosan vannak ellenvetések, amik logikusan nézve jogosak is, elvégre sok pénzt költök egy alig használt autóra. És ez a Delorean igazi csodája: hogy belőlem, egy racionális, mindig logikus cselekvésre törekvő emberből is képes érzelmi irányítottságú gyereket csinálni. Sokszor hallom otthon, hogy adjam el a Deloreant és a Passatot, majd a kettő árából vegyek egy "rendes" új autót, de erre semmi esély nincsen. A férfiakat - akár tetszik, akár nem - sokszor az autójukról határozzák meg és nekem tetszik a rólam kialakult kép. Akkor, amikor a garázsban áll egy Delorean, akkor teljesen mindegy, hogy a másik autó micsoda. Lehet egy új Audi, egy szépen karbantartott Opel vagy egy leütött Suzuki, a meghatározó a Delorean lesz, a másik lényegtelen.
Végszóként pedig még annyi, hogy a Delorean olyan, mint egy gyerek light. Sok időd, pénzed megy el vele, sok gondba kevered magad vele, de nagyon sok vele az öröm is és emiatt bőven megéri. Viszont azért csak light, mert ha esetleg nincs kedved, időd, pénzed, akkor lerakod a garázsba és megvár.
Szóval az Élet egy Deloreannel nagyon jó! Örülök, hogy 2008-ban belevágtam. Kellett hozzá elhatározás, pénz, sok kitartás és egy kis szerencse, de jól tettem, hogy rányomtam arra a Place Bid gombra. És ez nem üres frázis, de teljesen megváltozott az életem mióta megvettem. Remélem újabb öt év múlva megint írhatok.
