Ahogy jöttem hazafelé Agárdról, gondolkodtam azon, hogy ebből a pár napból mennyire jó bejegyzést vagy esetleg bejegyzéseket lehet majd írni. Aztán rájöttem, hogy nem így van, mert habár az egész találkozó úgy volt tökéletes, ahogy volt, valahogy nem jutnak eszembe olyan igazán fogós momentumok, amire fel lehetne építeni a beszámolót. Ebben mondjuk közrejátszik a hangulat, amit legjobban a Facebookon Mentos által megosztott kép ír le:
Bár ez így persze sarkítás, mert ennyire azért nem csaptuk oda magunkat, bár kétségtelen, hogy szomjasak nem voltunk egyszer sem a szűk három nap alatt.
Délben eljöttem munkából, hazamentem, átültem a Deloreanbe és már mentem is az autópályára. Útközben átléptem a 64000 mérföldet, gyorsan lemosattam a gépet egy záporban az M0-án, majd négy óra után kicsivel begördültem az agárdi Park Kemping kapuján.
Mivel Mentos és a többiek már csütörtök óta gyakorolták az amerikai autós találkozók fontosabb cselekményeit, ezért odaérésem után azonnal elkezdődött az elmaradásom bepótlása. Ennek eredményeként 6-7 óra környékére már felvettem a többiek alkoholszintjét, amit egy tízes skálán olyan hatban állapítanék meg. Nagy gyakorlatról és tapasztalatról tesz tanúbizonyságot, hogy ezt a szintet a csapat kisebb kilengésekkel, de folyamatosan fenn tudta tartani vasárnap reggelig.
A komáromi találkozóhoz képest eléggé más ez az agárdi. Először is jóval kisebb és kevésbé van reklámozva. Emiatt sokkal kevesebb a látogató és azok nagy része is a kemping éppen ott levő lakosaiból kerül ki. Emiatt aztán az autófelhozatal is sokkal változatosabb és liberálisabb. Csak egy kép:
Egymás mellet tökéletes összhangban megfér a Delorean és a Trabant, de voltak ennél komolyabb ellentétek is. Azt mindenesetre a saját szememmel láttam, hogy egy kb. 190 cm magas ember simán tud a Trabantban aludni. Kicsit össze kell hajtania magát, de megoldható. Az meg ott az előtérben valakinek a nadrágja. Egy idő után elvitték, nem tudom hogy került oda és mi lett a sorsa. Nem ez volt az egyetlen elveszett ruhadarab, de vannak dolgok amiről nem beszélünk. Szintén Mentost idézve: Ami Agárdon történt, az Agárdon is marad. Ezt az amcsik Las Vegasra használják, de hát nekik csak egy sivatagi város jutott a velencei tó partja helyett, szóval megbocsáthatjuk nekik. :)
Szóval mi történt Agárdon? Péntek és szombat este is 3-4 koncert, hajnalig tartó buli, beszélgetések, majd afterparty, hibbant népek garmadája, nyakkendős kutya (mint fent is látszik), pár óra alvás, ájultan ágyba esés, másnap pedig a különféle testrészeink keresése és fájlalása. Szintén fontos momentum, hogy - a komáromi találkozóhoz hasonlóan - itt az "iszik", valamint a "vezet" szót nem a "vagy", hanem az "és" kötőszó kapcsolja össze. Az emberek beköltöznek ebbe a zárt térbe és onnantól jobb kéz cigi, bal kéz sör, lábbal meg majd vezetek. Emiatt elképesztő hibbantságokra képesek, de sokszor a szerencse miatt ugyan, de még nem láttam, hogy bárkinek komolyabb baja esett volna. Márpedig abból ha egy autóban ülnek öten, pluszban még a tetőn, motorháztetőn, csomagtartón is fürtökben lógnak az emberek, történhetne baj. Valahogy mégsem lesz semmi. Igaz, néha lepotyognak, de visszamásznak, mondanak egy bazmeget és mennek tovább. Ezek a hétvégék nem a kifinomult kultúráról szólnak, hanem az életszeretetről, az együvé tartozásról, a jelenről és a buliról. Imádom őket.
Végül pedig egy zárókép, amire 100%-ban igaz, hogy: Egy kép többet mond ezer szónál.