Igazából nem hittem volna, hogy valaha látni fogom a Vissza a Jövőbe trilógiát moziban. Emiatt aztán nagy volt az öröm, amikor megkerestek a Corvin Moziból, hogy levetítenék és hogy lenne-e kedvem elmenni a Deloreannel. Azt hiszem nyilvánvaló, hogy azonnal igent mondtam. Persze a szokásos kikötésem, miszerint csak jó időben megyek ezúttal is érvényben volt, de szerencsére csodás idő volt szombat reggel ezért a szervezéssel eltöltött idő nem ment kárba.
Miután összeszedtem egy ismerősömet, háromra értünk a mozi elé, ahol elég hatásos volt a bevonulásunk. Megálltam, kiszálltunk, beszéltem a szervezőkkel, bepakoltam a hozott cuccaimat a vitrinbe (mert összedobtunk a klubbal és a szervezőkkel egy kisebb Vissza a Jövőbe kiállítást is) és elkezdődött a roham. A Delorean mindig sok embert vonz, de ez volt az eddigi legdurvább. Azért, mert itt koncentrált volt az érdeklődés. Itt mindenki tudta, hogy mi ez az autó, milyen filmben volt, miért vagyok ott és a többi. Folyamatosan jöttek a kérdések, az autóba 10-15 másodpercenként cserélték egymást az emberek, mindenki fotózott, videózott, beszélt. Volt Doki jelmez és egy elég jó Marty McFly is, szóval tökéletes volt a hangulat.
Aztán jött a film rész. Minimális késéssel kezdődött a vetítés és már ez sem egy szokásos élmény volt. Az emberek tapsoltak, kiabáltak, nevettek, tényleg együtt éltek a filmmel. Azért még nem India, de tényleg nem a szokásos: "Leülünk, megnézzük kussban a filmet, azt mondjuk hogy egész jó volt, kimegyünk." érzés, hanem az, amikor az emberek tudják miért jönnek és meg is kapják. Szintén érdekes volt, hogy a nézőközönség kb. 90%-a a 25-35 éves korosztályból került ki és nem meglepő módon eléggé felülreprezentáltak voltak a BTTF pólók. Persze ez is érthető, mert pont a mi generációnknak volt ez a trilógia a meghatározó fillmélménye.
Magáról a filmről beszélni felesleges lenne, mert mindenki ismeri, aki a blogot olvassa, ezért csak pár egyéb dolog. Feliratosan néztük, aminek én kimondottan örültem, mert így jobban átjön pár szóvicc vagy egyes jelenetek értelme. A felirat egyébként nem volt túl jó. A lényeget persze átadta, de sok dolog volt, amit én máshogy fordítottam volna. Ennek ellenére hatalmas élmény volt és mikor jöttünk ki a filmről csak vigyorogni tudtunk.
Amíg ki nem néztünk az ablakon, mert ömlött az eső. Nem csak úgy csendesen szemerkélt vagy átlagosan esett, hanem úgy zuhogott, hogy az ajtótól kb. 5 méterre levő autóhoz sem akartam kimenni, mert szétáztam volna. Emiatt tartottunk még egy kis beszélgetőszünetet a jelen levő klubtagokkal, majd kicsivel később azért el tudtunk indulni.
Az út katasztrófa volt. Nem szeretek a Deloreannel este vezetni, mert nem túl jók a lámpái. Nem szeretek esőben sem menni, mert alacsony és mindenki felvágja rám a vizet. Azonkívül nem szeretek Budapesten vezetni, mert a folyamatos sávváltások és a szar út kikészítenek. Na most megkaptam a hármat együtt. Tök sötétben, zuhogó esőben, Budapesten kellett átvergődnöm. Aztán pedig az autópályán úgy menni, hogy állt a víz az aszfalton. Maradjunk annyiban, hogy nem ez volt életem legjobb élménye. Szerencsére gond nélkül hazaértünk és éjjel háromkor úgy beleálltam fejjel az ágyba ahogy voltam. Aztán aludtam, mint McFly az összes részben. Abszolút megérte.
