HTML

Élet egy Deloreannel

Ez a blog a Delorean Klub Magyarország blogja. Terveink között szerepel a tulajdonunkban levő autók minél több kalandját megörökíteni, a Delorean Motor Company és John Delorean életét minél részletesebben dokumentálni.

Friss topikok

  • gigabursch: Az utolsó bekezdésben a lényeg!!! :-))) (2023.10.18. 12:45) Klubtalálkozó 2023
  • gigabursch: Sok csodát nem várok... Majd ha lesz, akkor tíz év múlva egy tízéveset. (2023.10.06. 11:46) Új Deloreanek - Frissítés 8.
  • Sidaries: @Tomchy: Valóban. Bár azért tegyük hozzá, hogy a vadnyugaton sem voltak éppen pontosak a vonatok a... (2023.09.26. 09:32) Levél érkezik - 42 év késéssel
  • bopat: Azért mentem lassan, mert nem bírtátok az iramot :) Vissza kellett fognom magam. (2023.07.13. 14:49) Ausztriai kirándulás
  • a8zoli: meg sokszor 15 evet kivänok ;) (2023.06.30. 18:33) 15 év

Az olasz Deló 2.

2014.01.21. 10:00 :: Szabi DMC

Az előző rész tartalmából: elhatározásra jutottam, hogy veszek egy Deloreant, felültem hát a repülőre, hogy megnézzek egy ígéretesnek tűnő példányt Genovában. Előre szólok, ez is hosszú bejegyzés lesz, mert aznap hajnali fél 4-kor keltem, és meglehetősen hosszúra sikeredett a nap.

Legutóbb ott fejeztem be a történetet, hogy éppen csak felkelt a nap Milánóban, amikor landoltunk. Akkor még úgy tűnt, hogy délelőtt meg tudom nézni az autót, és a másnap esti gépindulásig a pálmafás tengerparton szürcsölgethetem az italomat.

500DSC02840napk.JPG

A menetrendből tudtam, hogy van egy csomó reggeli és délelőtti vonat Genova felé, de a pályaudvaron pofára estem, mert mind helyjegyes volt, és szombat délelőtt lévén helyjegy már nem volt egyikre sem. Választhattam, hogy állok másfél órát az egyik folyosóján (van állójegy, tényleg!) vagy várok 4 órát egy sima gyorsvonatra. Álmosságtól bénult agyam végül az utóbbira szavazott, és kiültem a kellemes napsütésbe a Milano Centrale monumentális épülete előtti téren. Tiszta időutazás a ’30-as és ’40-es évekbe: itt az ember maga elé tudja képzelni Mussolini és Hitler egykor itt masírozó seregeit, a rengeteg zászlót az épületen, a macskakövön zötyögő Kübelwageneket, oldalkocsis BMW-motorokat, amiket később Willys Jeepek és GMC-teherautók váltottak.

500DSC02864Milano Centrale.JPG

Volt pár órám átolvasni az olasz Delóról kinyomtatott információkat, amit a hirdetőtől illetve a netről sikerült összeszedni. A kocsi korai példány, 1981. áprilisában gyártották (még a kis benzintöltő ajtócskával a csomagtartó fedélen). A Carfax és AutoCheck szerviztörténetek szerint ’84-től ’97-ig Chicagótól északra, egy Wheeling nevű városban és környékén szervizelték (korábbi hivatalos bejegyzés sajnos nincs róla, de már közel járok, hogy megtudjam, hol és ki volt az első tulaj). 1997-ig mindössze 8000 mérföldet futott, nem volt balesete, papírjai végig rendben voltak. Itt aztán az autó eltűnt a színről, hogy aztán 2009 környékén egy autógyűjtemény kiárusításakor bukkanjon fel egy oldtimer autókra szakosodott cég kínálatában, az időközben elhunyt tulajdonos hagyatékából. Erről az időszakról még sok érdekes részletet tudtam meg az olasz utazás után (amelyek megerősítették az autógyűjteményes sztorit), de ott Milánóban még nem tudtam ezekről, ezért erről a következő bejegyzésemben írok majd. Az olaszországi évekről annyi derült ki, hogy az újdonsült tulajdonos levámoltatta, megcsináltatta az olasz papírokat és a helyi oldtimer minősítést, majd nekifogott egy alaposabb felújításba. (Nem tévedés, előbb volt OT-s az autó, mint hogy rendbe lett hozva, a kezemben volt az erről szóló oklevél. Úgy tűnik, odakint nem olyan köcs szigorúak az előírások.)  Aztán egy, a lábait érintő betegség keresztülhúzta a tulaj számításait, és ma már inkább egy kis hycomat Citroen pedáltalanításával és kabriósításával foglakozik, amit később – a mankóira támaszkodva – büszkén meg is mutatott. Na de jöjjön ismét egy kép, mielőtt jojózni kezd a szemetek a sok betűtől.

500DSC03367vonat.JPG

Majd a MÁV-nak is lesznek ilyen mozdonyai, talán már 20-30 év múlva, ami szinte semmi egy Delorean életében :). Azt mondanom sem kell, hogy vonatjegy szinte csak automatából kapható, nem kell sorban állni és demotivált MÁV-os Gizi nénikkel megértetni, hogy milyen jegyet akarok. Végül eltelt valahogy az idő délutánig, és felpattanhattam a vonatomra, ami másfél óra alatt lecsattogott a tengerpartig (oda persze nem a szuperexpresszek járnak).

Genováról legalább néhány dolgot illik tudni: egyrészt itt született Kolumbusz Kristóf, ennek megfelelően olyan keskeny középkori sikátorai vannak, hogy az egyik utcában a bal könyökömmel a páratlan, a jobbal a páros számú ház falának tudtam támaszkodni. Nagy öröm lehetett itt élni, amikor még az út közepén folyt le az árnyékszékek tartalma. Ugyanakkor Genova egy hatalmas, modern kikötőváros is: ameddig a szem ellát, óriási hajók és dokkok, aztán jachtkikötők, és a változatosság kedvéért újabb óriáshajók. 

500DSC03209kikoto.JPG

Végül érdemes tudni, hogy e városka csapatai a Genoa és a Sampdoria, elég nagy derbiket vívnak itt a magyar totózók örömére. A szurkolóik is kemény gyerekek lehetnek, így néz ki például, ha átmennek Rómába szurkolni:

500sampdoria.jpg

Azok ott jobbra, a kordonon kívül biztos megígérték, hogy jól fognak viselkedni :). Na de kicsit elkalandoztam, térjünk vissza oda, hogy a genovai pályaudvaron két „ismerős” fogadott, akik vigyorogtak, mint a tejbetök, mert egyrészt alapból is elég vidám fickók, másrészt nem nagyon hitték, hogy milliónyi emailváltás után végül tényleg megjelenek majd megnézni az autót. Az egyszerűség kedvéért nevezzük őket Gyulának és Sanyinak, a fene se fogja a hosszú olasz neveket folyton begépelni. A Delorean Sanyié volt, aki egy 40-es ürge hosszú hajjal és kalózszakállal, és mint említettem, mankóval döcög mindenhová. Sajnos nem beszél egy kukkot sem angolul, ezért munkatársát, a joviális öregurat, Gyulát bízta meg a külföldi érdeklődők kezelésével. Gyula sajnos pont úgy van az angollal, mint én: egész jól megy addig, míg műszaki síkra nem terelődik a téma, mert ott már elég hamar kifogyunk a szókincsből. Még jó, hogy autót nézni jöttem :). A keblükre öleltek, betuszkoltak Gyula kis Lanciájába, és felrobogtunk a hegyre egy társasházig, amelynek a mélygarázsában várt ránk az autó. Előbb azért még meg kellett szabadítani a nagymamis bugyogós mintájú porvédő lepedőktől, mert elsőre csak ennyi látszott:

500DSC03034takaro.JPG

Aztán lehullottak a leplek, és ott állt AZ AUTÓ. "Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik"- írta le érzéseit már Arany János is, amikor egyszer megpillantott egy Deloreant :). Korábban már láttam a győri kocsit és Sid verdáját is, de azokat szabadtéren, minden más autótól távol. Az olasz Deló pedig ott parkolt a modern, magas, gömbölyű kocsik között, és első gondolatom az volt: ez nem is igazi, csak valami kit-car vagy egy nagyobbacska pedálos gyerekautó. A mellette álló Suzukinak a szélvédője aljáig is alig ért fel; elképesztően alacsony,  széles és szögletes volt. Pont olyan szürreális látvány, mint a Vissza a jövőbe filmben, amikor benyit a pajtába a parasztcsalád, és ott villognaknak a „Deló-űrhajó” fényei.

500DSC03030.JPG

Még valamikor Amerikában lecserélték a gyári rugókat a legrövidebb szettre, ezért egészen mélyen ül a kocsi, szinte kúszni látszik közvetlenül a talaj fölött. Szegény Sanyi valahogy betornázta magát az ülésbe, és kijjebb állt vele, hogy alaposan körbejárhassuk. Ezzel elkezdődött egy 3 és fél órás (!) autóátnézés, amit inkább nem részleteznék, mert nagyon durva volt. Álmos voltam a hajnali kelés miatt, zúgott a fejem az olasz karattyolástól, szívtuk a kipufogógázokat, és helyi módi szerint mindent negyvenhatszor át kellett beszélni, mert ezek a fránya olaszok bizony beszélni szeretnek a legjobban... Ráadásul akkora hévvel, hogy amikor azt hittem, mindjárt agyonverik egymást, kiderült, csak arról beszélgetnek egymás közt, hogy mennyi benzin van a tankban. Sajnos a mélygarázsból nem mozdulhattunk ki, a kocsi műszakija lejárt, és Sanyi a betegsége miatt már nem hosszabbította meg. Ráadásul csöpögött elöl a hűtővíz, ezzel így nem lehetett nekiindulni a szűk, hegyi utcácskáknak. A motor elég jól ketyegett, sokkal kisebb volt az alapjárat ingadozása, mint amit Sid kocsija produkált, amikor korábban meglátogattam. Azt már a levelezésekből tudtam, hogy vadiúj Pirelli gumik vannak rajta, és teljesen felújították a belső teret. Hát igen, az olaszok bőrben jók, még a műszerfal tetejét is bevonták, és nagyon igényesen van megcsinálva. A fekete bőrhöz ugyan szürke szőnyegezést választottak, de az összképen szerintem ez nem ront.

500belsoDsc03944.jpg

Az első és hátsó műanyag idomok vadiújnak tűntek (a tipikus Delós szemöldök azért mutatta, hogy nem új, csak frissen festették), a lámpák EU-szabványosra cserélve, és Sanyi sok egyéb alkatrészt is lecserélt a felfüggesztésnél és az ajtóknál. A lámpáknál érdekesség, hogy az oldalsó helyzetjelzőket át lehet kapcsolni index-funkcióra, a reflektorok alatti kis narancsszínű lámpákat pedig az olasz előírások miatt lecserélték fehér+narancsra, hogy helyzetjelzőként és indexként is külön-külön működhessenek. S na vajon melyik autótípusnak a lámpabúrája passzolt oda? Az első helyes megfejtő jelentkezhet nálam egy kis sétakocsikázásra ;)

500DSC03022.JPG

Erősítette a bizalmamat, hogy az összes alkatrészszámlát és a kocsi papírjait már korábban megkaptam emailen. Látszott, hogy sokat dolgoztak a kocsin, de azért nem véletlenül árulták jóval a németeknél és angoloknál szokásos 30-35 ezer Eurós árszínvonal alatt. A motorhoz szinte egyáltalán nem nyúltak, az alváz magán viselte az illinois-i kontinentális éghajlat nyomait, az ajtók nincsenek beállítva, és több rozsdamentes karosszériaelemre is ráfért volna egy alapos szálcsiszolás. Aztán ott volt az, ami sajnos szétfoszlatta a reményeimet: egy sérülés a bal ajtón. Pont olyan, mintha belelőttek volna, de a golyó lepattant az acélról. Chicago környékéről jött a kocsi, tehát még ez is megtörténhetett :). Az anyag nem szakadt át, de behorpadt. Hát ennyit az OT-vizsgáról, ezt szálcsiszolt karosszériánál nem lehet szépen javítani, egy ajtó ára pedig szállítással és szereléssel... Ehh, jobb nem is belegondolni. Elég sok átalakítás is volt az autón (nagy hangfalak az ülések mögött, extra kapcsolók például a hűtőventilátorok manuális kapcsolásához, a visszapillantók megerősítése, hogy ne rezegjenek nagy sebességnél, stb.), s bár a többségnek az volt a célja, hogy megbízhatóbb és kezelhetőbb legyen az autó, egy veteránvizsgán nem jelentenek valami jó pontot. Így a maratoni átnézés után végül kicsit csalódottan vettem búcsút olasz barátaimtól, és beájultam szállodai ágyamba, hogy aztán másnap reggel, egy 11 órás szépítő alvás után már kicsit kevésbé lássam borúsan a világot. Gondoltam, majd otthon Sid megszakérti a látottakat, és kitalálja, mit lehet tenni.

Itt véget is ért az autónéző része az útnak, de volt még egy fél napom megnézni Genovát. Hamar bánni kezdtem, hogy rövidgatya nélkül indultam el az otthoni 10-15 fokból. A szikrázó napsütés gyorsan 30 fokra melegítette a levegőt, és élvezhettem a rövidke őszi nyaralást a pálmafák tövében. A tengerpartra érve először velük találkoztam:

500DSC03059tigris.JPG

Ne, ne kérdezzétek! Fogalmam sincs! :) Aztán a jachtkikötőben körbesétálva pár perc alatt sikerült fejben elköltenem a valaha legyártott összes Delorean értékét; a sok cirill-betűs hajónévből kiindulva itt sem a salgótarjáni kisnyugdíjasok vakációznak. Nem nagyon készültem városnézésre, de ezt az öreg harcost mindenképpen meg akartam nézni:

500DSC03090Saurokulso.JPG

A Nazario Sauro tengeralattjárót nagyjából akkor tervezték és építették, mint a Deloreaneket: 1980-ban állt szolgálatba, és mint kedvenc autómárkánk, ez is a ’70-es évek olasz dizájnereinek munkája :). Belül is olyan kevés hely van, mint egy Delóban; aki látta a Das Boot című világháborús filmet, az nagyjából ugyanazt találja itt is, tényleg csak annyi különbséggel, hogy itt két szinten szorongtak szegény matrózok, és beszereltek nekik néhány, a Commodore 16 előtti időből való számítógépet és radart.

500DSC03118radar.JPG

Még sok egyéb látnivaló van Genovában, ezekkel már nem untatnék senkit, a lényeg, hogy végül sikeresen elértem az éjszakai gépet Milánóban, és hazaérve átküldtem Sidnek minden fotót és videót az autóról. Pár napos analizálás (Sid) és agonizálás (én) után arra jutottunk, hogy (talán nem is sok pénzből) egy rendbe hozható, jól használható kocsi lenne, de a külső szépséghibák, az ajtósérülés és az átalakítások miatt túl sok pénzt vinne el egy OT-vizsgára felkészítés. Ez tehát reménytelen, hacsak nem...

Nos, volt még egy lehetőség, amitől égnek állt a haja Sidnek és a Vurdonnak is, amikor még korábban megpedzegettem nekik a témát. De én több hónapnyi keresgélés, rengeteg utánajárás, és ezzel párhuzamosan zajló komoly magánéleti változások (költözés, melóváltás) után úgy éreztem, már nem lesz erőm nekifutni egy másik autó megvételének. Vagy az olasz Deló lesz az enyém, vagy a fiók mélyére teszem a témát egy jó időre, ahonnan talán sosem kerül elő újra. Előkerestem tehát egy korábban eltett email címet, és elküldtem egy rövid levelet. Másnap reggel 8-kor pedig megcsörrent a telefonom...

Folyt. köv. Addig is hallgassatok nézzetek olasz popzenét a 80-as évekből! A hölgy és "ikrei" természetesen Genovában születtek :D

 

12 komment

Címkék: olaszország behozatal Szabi

A bejegyzés trackback címe:

https://delorean.blog.hu/api/trackback/id/tr815769743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hdnctrl 2014.01.21. 12:42:59

"extra kapcsolók például a hűtőventilátorok manuális kapcsolásához"

Ez kb a legjobb utólagos extra, amit egy Deloreanhez kérni lehet. Plusz még a Joe Cool, ami egymás után (nem egyidőben!) indítja el a ventilátorokat, valamint a 20 amperes áramot NEM a villanykapcsolón átvezető doboz.

---

Das Boot, ember, nem Das Boat! :D

---

Az egész szöveg amúgy nagyon kaiser!!!

Szabi DMC · http://delorean.blog.hu 2014.01.21. 13:45:14

@scuynat: Boot/boat, már nagyon az angolra áll rá az agyam, a német nyelvvizsgámról meg máig rémálmok gyötörnek :)

A ventilátor-kapcsoló szerintem házilagos, egy olyan vadászgépes "go baby" rakétaindító típus. Mivel úgysem OT-ra gyúrok, szerintem így hagyom. Majd ráfogom, hogy a nitróhoz van ;)

JSHannibal 2014.01.21. 21:10:43

:D :D :D
renault 12 azaz Dacia indexbúra van elöl?
Lada lett volna az első tippem, de az túl szép lenne Ladás létemre :D

Szabi DMC · http://delorean.blog.hu 2014.01.21. 22:08:30

@JSHannibal: Mindig az első gondolat a jó :) Mivel elég rossz minőségű volt a fotó, szerintem így is elfogadható a dolog.
Íme a megfejtés:
www.themoscowtimes.com/upload/iblock/447/put.jpg

Közelebbről:
www.zsombishop.hu/images/2011_08290011.jpg

bopat 2014.01.22. 11:08:04

Húha te aztán problémás vevő vagy ... én úgy elhajtottalak volna mint a pinty.
Ennyit variálni ezzel...
Amúgy megsúgom minden horpadás javítható. Sőt még a szakadás is. Ha szükséged lesz ilyenre szólj..

bopat 2014.01.22. 11:10:01

Csak hogy fogalmad legyen hogy mit javítottunk meg...

dmc701.blogspot.sk/2010/12/haladas-progress.html

bopat 2014.01.22. 11:27:05

Ja mielőtt félreértenéd, a :) jel lemaradt ...

Szabi DMC · http://delorean.blog.hu 2014.01.22. 17:18:59

@bopat: problémás? :) Azért a 3 és fél órás átnézést én fél óra alatt letudtam volna, a többi az olaszok bűne volt :)

Egyébként pont a Te példádat akartam elkerülni, hogy évekig kelljen dolgozni az autón, mielőtt rendszámot kap és kimehetek vele az utakra. Az OT vizsgabiztosokkal ellentétben engem nem nagyon izgatnak a karosszériahibák vagy az alvázrozsda, majd szép lassan megcsinálgatom, amit lehet, de már addig is járhatok a géppel.

A "lövésnyom" javítására egyébként az acél legnagyobb hazai mesterénél kérdeztem rá (mindenki őt ajánlotta), és ő mondta azt, hogy a megnyúlt acél már nem javítható szépen, legfeljebb ha fényesre polírozzák utána. Most el van takarva egy körömnyi "Dr. E. Brown Enterprises" matricával, és a kutya sem veszi észre :)

bopat 2014.01.22. 17:41:25

Speciel nem csak erre értettem, hanem amit írtál hogy hány emailt váltottál, hány képet kértél, stb.
Ez nekem túl sok lett volna, én így nem tudok létezni :)

Amúgy az én példám épp nem jó, mert én tisztában voltam azzal hogy minden szar, és tisztában voltam azzal hogy időbe telik. Csak nem ennyire...
Az is biztos hogy soha többet nem veszek projekt autót, soha nem megyek át ezen még egyszer.

Szabi DMC · http://delorean.blog.hu 2014.01.22. 22:44:05

@bopat: nagyon nehéz volt az olaszokkal a kommunikáció, főleg hogy nem a tulajjal kellett levelezni, hanem egy ismerősével, aki még csak nem is látta az autót. Ezen túl már csak az angollal állt hadilábon, és sosem arra válaszolt, amit kérdeztem :)

Amióta elhoztam a kocsit, azóta a tulajjal levelezek olaszul, a Google fordító mindent megold. Persze mindig csak utólag okos az ember :)

dubniczki 2014.01.22. 22:55:13

Nagyon élvezem ezt a sztorit, szuper írás. Már várom a folytatást. :)

JSHannibal 2014.01.23. 20:35:53

azt én tudtam, hogy Niva :D de hát na :D
süti beállítások módosítása