(Gyártörténeti sztori, Sid távollétében most kivételesen Szabitól).
Ha azt mondanám, a Delorean-gyár bukása az ír tündérek haragja miatt következett be, akkor valószínűleg nem tartanátok teljesen beszámíthatónak, pedig 30 évvel ezelőtt sokan gondolták komolyan ezt a verziót is. A történetet Nick Sutton írta le röviden a könyvében, én pedig még kicsit utánaolvastam, és ezekkel a kiegészítésekkel teszem közzé.
Először is egy kis kelta mitológia: tündérek, tündérek mindenütt a`la Gombóc Artúr. Jó tündérek, gonosz tündérek, goblinok, koboldok, manók és ezerféle más furcsa szerzet, de a lényeg, hogy mindannyian a tündérkasztba tartoznak.
Itt olvasható egy kiváló cikk erről a témáról; nekem a legszimpatikusabbak azok a jóságos, nagymami-szerű lények, akik egy kis sütiért cserébe elvégzik a házimunkát és vigyáznak a gyerekekre. Mennyivel hasznosabbak, mint egy csodaszarvas, nem? :). Egy másikuk meg mintha egyenesen Jabba palotájából jött volna, letagadhatatlan a hasonlóság:
Az ír tündérek világában fontos szerepet játszanak a tündérfák, amelyek mágikus erővel bírnak, és gyülekezőhelyként szolgálnak, ha például a tündérseregek csatába indulnak egymás ellen. (Tudom, ez már durva, de azok ott keményebb népek, mint a mi hálóingben illegő-billegő, kákabélű tündéreink).
A tündérfa általában magányosan áll, és nem is feltétlenül fa: lehet galagonyabokor, bodza, és igazából bármilyen növény, amit a helyi folklór (értsd: pletykás vénasszonyok évszázadokra visszamenőleg) a tündérek fájának tart. A hiedelem szerint a tündérfa kivágása vagy akár csak megbolygatása is örök életre szóló átkot jelent: jó esetben csak aludni nem fog az illető, rosszabb esetben betegségek és szerencsétlenségek sorozata kíséri majd erősen megrövidült életét. Hogy mennyire hisznek még mindig az írek ebben, arra jó példa az az autópálya, aminek - az útépítő munkások követelésére - áttervezték a nyomvonalát, hogy az kétoldalról kikerüljön egy nyeszlett bokrot, akarom mondani: egy fontos tündérfát.
Ezzel el is érkeztünk a Delorean-gyár történetéhez. A hatalmas komplexumot - néhány meglévő épület felhasználásán túl - egy több mezőből álló üres területre tervezték felépíteni Észak-Írországban, Belfast egyik külvárosában. De a zöldmezős beruházás ír szemmel nézve "zöldmezős plusz egy darab tündérfás" beruházásnak számított, ezért nagy fejtörést okozott. Az alább képen nyíllal jelöltem a magányos fácskát, ami az új álomautó gyártásának útjában állt.
Az építők 1979 márciusára már legyalulták az egész terepet, kivéve a fa közvetlen környezetét, amelyhez az írek nem voltak hajlandóak hozzányúlni. Végül Dixon Hollinshead, a gyárépítést irányító vezető elhíresztelte, hogy 200 fontnyi készpénzt rejtett el a fa gyökerei között. Mai árakon ez ezer font, azaz 400 ezer forint lenne, szóval jó pénz volt az akkoriban. Említésre méltó, hogy bár Hollinshead nem volt ír, a fát pedig kétperces munka lett volna kivágni, ő - biztos ami biztos alapon - mégsem kockáztatta ezt személyesen megtenni. Mindenesetre a fa néhány nappal később eltűnt, és már nem állt akadály a gyár felépítésének útjában. Évek múlva azonban hír érkezett a munkásról, aki állítólag kivágta a fát: egy üzemi balesetben elvesztette az egyik végtagját, és ez persze tovább erősítette a helyiek körében a tündérfák mítoszát. Hogy a kelta tündérek keze volt-e benne vagy sem, nem tudni, de a Delorean-gyár sem húzta sokáig, és rövid, problémákkal teli működés után végleg bezárta a kapuit.
Kedden jövök a londoni Vissza a jövőbe show-ról szóló beszámolóval, addig is jó hétvégét mindenkinek.
