Én még nem írtam meg a NAAF-os beszámolómat, viszont Dubniczkia, aki idén vesztette el a NAAFszüzességét, nagy hirtelenséggel megírta az övét. Ide is rakom, idővel majd az enyém is érkezik a delorean.hu-ra.
Felelőtlen ígéreteket tenni sohasem okoz problémát. Valami ilyesmi volt az is amikor azt ígértem Sidnek, hogy megírom az idei NAAF-ot. Írni egy olyan találkozóról amin mindössze négy órát töltöttem eleve érdekes.
Az idei volt a 14. Nemzetközi Amerikai Autós Fesztivál. Vajon véletlen, hogy eddig 13 alkalommal kihagytam ?Nem hinném... Pedig szeretem az amerikai kocsikat. Tényleg. Tetszenek a méreteik, a V8 hangja, a gyönyörűséges formáik. Az ötvenes és hatvanas évek formai megoldási pedig egyszerűen letaglózóak. De valahogy azt éreztem, hogy épp' eleget látok ezekből különféle egyéb találkozókon és múzeumokban. Meg persze voltak előítéleteim is a tulajdonosokkal szemben. (Most nem rád gondolok Mentos :) Valahogy túl mélyre égett belém a kilencvenes évekből a hathengeres Amerikai sportkocsik képei, amiket olajszőkítők és tablettás borászok vezettek fröcskölt 7up Jordan Team pólóban és ujjközös papucsban. Pedig gyerekként imádtam ezeket az autókat. '94-ben majdnem el is hoztam egy zöld kombit egy dunaújvárosi bontóból. Még ma is rákivánok egy-egy Caprice-re a nyolcvanas évekből, de végül mindig meggyávulok.
Hogy miért mentem mégis a fesztiválra? Mert Sidnek évek óta ígérem hogy megyek. Az idén már nem nagyon tudtam mire fogni és már elviselhetetlenül kellemetlen lett volna lemondani. No meg érdekelt is. Péntek estig úgy volt, hogy két napra megyek, már a sátrat is bepakoltam a kocsiba, de az utolsó után pillanatban meggyőztem Andit, hogy neki is nagyon jó lesz ha jön. Szombat reggel el is indultunk Komáromba, Igazi klassz kabriózós idő volt. A megérkezés után rögtön kompetenciaproblémába ütköztünk; a beengedő emberek ragaszkodtak hozzá, hogy autóval menjünk be, hisz' a Ford amerikai. Mondtam, hogy jó megfigyelés, de ez sajnos német gyártmány és szeretnék a parkolóban helyet foglalni. Aztán mikor már bent voltunk láttuk, hogy azért nem akkora a szigor. Cortinák, PT Cruiserek és Voyagerek? Mercedes dízelmotor és Ausztriai gyártás? Nekem ezek nem igazán ide való kocsik, még akkor sem ha egyszer szeretnék egy PT-t. A belépő fejenként 4000 Ft, ami olyan magas összeg egy ilyen rendezvényen, amit semmi sem indokol. És a kiállítók/résztvevők száma? Nekem csalódás. Sokkal többet vártam. Persze nem a rendezvény miatt jöttem elsősorban, hanem, hogy találkozzam a klubtársakkal. Ahogy Mentosék itt élnek az egyszerűen csodálatos. Igazi fesztivál arcok. A nappalinak kinevezett sátorban volt TV, hűtőszekrény, internet, klíma és a néhány centire egy medence. Így már értem. Találkozónak gyenge ez, de fesztiválnak tökéletes, ha az ember a barátaival három-négy napig szét akar csúszni.
Persze körbenéztem. Vagy nem voltam eléggé résen, vagy nem voltam hangulatban, de nem térdeltem be igazán semmitől. Persze tetszett egy csomó minden, de inkább a hangulat és a party volt az, ami elragadó ezen a helyen. A kedvencünk egy férfitársaság volt, akik egy pick-up platóját töltötték fel vízzel és a guruló medencében egymásra köpködték a sört, fojtogatták egymást Elvis szemüvegben. Ennél rajzolni sem lehetne szebbet.
A felvonulást kihagytuk. Inkább hazaindultunk Szlovákián keresztül. Szép nap volt. Örülök, hogy végül engedtem a csábításnak és elmentem a fesztiválra. Hogy tetszett-e? Mint autós találkozó nagyon nem, de mint fesztivál igen. És mit mondott Andi amikor eljöttünk? Azt, hogy jöjjünk vissza jövőre saját amerikai vassal több napra.
