Nem az a megdöbbentő, amikor koncert közben kiszámolod, hogy utoljára 23 évvel ezelőtt láttad élőben játszani a csávót, hanem hogy amikor belekezd a másik kedvenc időutazós filmed zenéjébe, a melléd sodródó két vadidegen ember közül az egyik kiköpött mása az idősödő Jennifer Parkernek, a másik meg Deloreanes pólóban van.
Hiba a Mátrixban, benne vagyok a Truman Show-ban vagy ez így teljesen rendben van? :)
