Álmos, üres és kicsit hűvös Belfast reggelre ébredtünk. Minden jel szerint jól sikerült az éjszaka, mert rengeteg szemét hevert az utcán, szerteszét üres üvegek, a kocsin pedig egy óriási sirályszar. Gullshit happens. Ez van ha előbb kezded a napot, mint az utcaseprők. Viszont időben sikerült elindulnunk a kikötő felé. (S: Na eddigre már teljesen offon voltunk, én legalábbis biztosan. Az ezen a reggelen készülő videón is látszik, hogy alig bírok fókuszálni és úgy általánosságban nem vagyok biztos benne, hogy most éppen melyik bolygón vagyok. Egyébként lassacskán ugyan, de készül a videó. Mire végigérünk a beszámolóval, addigra a videó is meglesz... Azt hiszem.)
Az indulás utáni percekben jött is egy kisebb pánik, Sid autójában a vízhőfokmérő kiakadt. Ezt azért kellett komolyan vennünk, mert idefelé szépen fogyogatott a víz a kiegyenlítő tartályból. Szerencsére ezt a problémát a szokásos Windows javításos módszerrel sikerült megoldanunk, újraindítottuk a kocsit. (S: Ez a vízfogyás egy érdekes dolog volt. Odafelé elfogyott pár liter, visszafelé nem fogyott semmi. Szerintem a szokásos dolog lehet, hogy a tartály kupakja vagy zár vagy nem. Ha éppen jól zár, akkor minden frankó, ha nem, akkor meg a túlnyomócsövön kimegy mindig egy kicsi. Most már nem foglalkozok vele. Néha ránézek, aztán kész. A hőfokmérő meg azóta is jó. Lehet, hogy valami kósza pára éppen rossz helyen telepedett le.)
A Skóciába tartó kompon én a blog olvasásával töltöttem, felfrissítettem az évek óta elfelejtett információkat és próbáltam helyükre tenni a Belfastban látottakat.
A Stanraer - Newcastle 160 mérföldes távolságot végre napsütéses, kellemes időben 90 km/órás krúzolással teljesítettük. Még arra is volt időnk, hogy egy tengerparti, 500 éves zsebkastélynál megálljunk kicsit kifújni magunkat. Ha nem készültem volna az útra szendvicsekkel, itt nagyon frankó Fish and Chips-et tudtam volna enni, amire napok óta vágytam. De győzött a józan ész, és inkább hozott anyagból dolgoztunk. (S: Ilyen zsebkastélyokkal tele van egész Skócia és szerintem Anglia is. Annyira kicsik, hogy nem bírom elképzelni, hogy egy 20 fős kőbaltás csapatnál nagyobb sereget meg lehetne fogni velük, de hát mindenkinek vannak hülye hobbijai. Nekünk a Delorean, a skótoknak meg a zsebkastélyépítés.)
Lassan egy hónap telt el, hogy ezek a dolgok megtörténtek velünk, ezért jegyzetek segítségével írom a beszámolónkat. A jegyzetekben erre a napra szerepel egy "Isuzus fasz" bejegyzés. Sajnos nem emlékszem, hogy ez mi lehet, és tippem sincsen, hogy mi bajunk lehetett csórikámmal. (S: Én emlékszem. Az volt, hogy ezen a szakaszon a Bopat ment elől, mi meg utána. Elég egyértelmű volt, hogy együtt vagyunk. Ez a hülye meg egy kiszélesedő szakaszon csakazértis bejött kettőnk közé a bazinagy pickupjával, de úgy, hogy kicsit szűkösen fért csak be. Aztán ott is maradt. Lett volna lehetősége a Bopatot is leelőzni, de nem tette. Viszont elég hülye ritmusban közlekedett és mikor megelőztem, akkor meg teljesen beleállt a seggembe és jól láthatóan meg volt sértődve. Örültünk, mikor megszabadultunk tőle.)
Egészen időben gördültünk be NewCastle kikötőjébe, talán csak az okozhatott volna nagyobb problémát, hogy egyáltalán nem számoltunk az időeltolódással. Igen, sajnos a komp menetrendjében már a Holland idő szerint szerepelt az indulás és az érkezés is. Ebben a kikötőben sajnos voltak nálunk is nagyobb sztárok; a mi sorunkba 5-6 Panther márkájú brit gyártmányú kocsi parkolt. Ezek a Ford és Jaguár alapokra épített autók gyönyörűen voltak megcsinálva és látszott, hogy jó kezekben vannak. Mondjuk lehet, hogy van/volt egy feltétele a Panther birtoklásnak, miszerint 70 éves kor alatt nem vásárolhatsz ilyen járművet. Kicsit úgy nézett ki a dolog, mintha a Holland Őszidő Nyugdíjas Klub milliomos tagozata tartott volna egy Skóciai vintage trippet. Nagyon kedves és szimpatikus ember voltak, és örültek az élénk érdeklődésünknek. A behajózás nem sikerült mindenkinek olyan simán, hisz' két öregúr gyönyörűséges állapotban megőrzött, de méltán rossz hírű Range Rovere az istenért sem akart elindulni. Az ő kocsijukat egy targonca húzta fel a hajóra. (S: Tényleg nagyon szép gépek voltak ezek, én is bámultam őket. Pont jól keveredik bennük a régies stílus és a modern technika. Én elsőre azt hittem, hogy Morganek, de elég hamar kiderült, hogy nem erről van szó. Egyébként elég olcsó cuccok, valamikor kéne egy ilyet szerezni. Lehetne benne sálat lobogtatva lazáskodni.)
A hosszú kompútra a már bevált receptet, a pálinkát választottuk. Most olyan jól működött, hogy jó korán álomba is ringatott a komp és a gyümölcspárlat áldásos párosa. (S: 12 órát aludtunk egyhuzamban. Nagyon szükségünk volt rá. Főleg az elkövetkező napokhoz kellet a plusz energia, mert azért azok sem teltek simán.)
