Elõször tekintsétek meg a videót, aztán mondom a sztorit. 2:06:20-hoz kell tekerni, ha valaki esetleg nem kívánja a Petőfi Zenei Díj gálaműsorát végignézni.
http://www.mediaklikk.hu/video/petofi-zenei-dijatado-gala-elo-kozvetites-a-volt-fesztivalrol-2/
Megvolt? Nem semmi, hogy ezek ketten (Diaz Laci a kormánynál, Fluor Tomi az anyósülésen, ha valaki nem esmerné űköt, ahogy a művelt székely mondaná) levezettek Sopronba, mi?
Na hát akkor mondom, hogy igazából hogy történt.
Tudni kell, hogy a 4 éves lányom nagyon szereti a WellHello Apu, vedd meg c. számát, fejből tudja. Kb. ezért vállaltam az egészet.
Szóval kezdõdött hétfőn. Délben (úgy tudom, a srácok hamarabb nem voltak hajlandók felkelni) találkoztunk a Várkert Bazár előtt, ugyanis az eléggé "elnök" hely (a WellHello szavajárása ez az "elnök", annyit jelent, hogy "király"). Amikor odaértünk, akkor derült ki számukra (én tudtam ezt előre), hogy nem lesz hely a forgatásra. Így a Tabán egyik kis utcája lett a célpont, ott készült a videó eleje (van már pénzünk stb...).
Itten vannak e (a háttérben a Budai vár, tudom, hadd várjon):
Diaznak van jogsija, és egészen hamar belejött az automataváltó kezelésébe, ha már automataváltós kocsival szelik a dombokat:
Kb. 30 métert mentek az autóval, ennyibõl vannak összevágva a gálán látható videó azon részletei, amiben a WellHello szerepel. Egyébként ugyanis természetesen én vezettem. Na de nem addig a'.
Szóval véget ért a forgatás a Tabánon, a srácok elindultak a légkondis Xsxsasassara Xsara Picassoval Sopron felé. Mi meg az operatőr sráccal, Mátéval Budaörsre, ugyanis a feleségemet és a lányomat is vittem. Illetve ők természetesen külön autóval jöttek, mivel a Deloreanbe nem nagyon fér be a gyerekülés, legalábbis az autó drasztikus (nem OT-barát) átalakítása nélkül, így:
Vagy így:
Végül a walkie-talkiek beizzítása és egyéb satöbbik után sikerült elindulni az M1-esen. Az útra felkészültem: 10 liter desztillált víz, kb. fél liter motorolaj, vagy 30 gyorskötöző, egy "duct tape" (kurvaerős ragasztószalag) és vagy 30 különféle méretű csavarkulcs volt nálam, amit ezekkel nem tudok megcsinálni, azt mással se. Ja, meg a tűzoltókészülék, Deloreannel ne utazzon senki anélkül, ha jót akar.
Nagyjából sikerült is haladni jó kis 100-120-as tempóval egészen kb. Tatabányáig, ahol akkora dugó volt, mint a Hungárián hétköznap reggel. Valami baleset lehetett, álldogáltunk egy jó darabig.
Hogy ne melegedjen a motor, gondoltam, leállítom, de õ másképp döntött. Kivettem a kulcsot is, de járt tovább.
Mondok, jóvan, ha menni akarsz, mennyé'.
Visszatettem a kulcsot, kinyitottam a motortér (mindkét) fedelét, hadd szellőzzön, rányomtam a hűtőventillátorokat (van ez a jó kis kapcsoló a kocsimban, szóval nem csak a hõgombára vagyok bízva, ha õ esetleg begombázna, és nem kapcsolna), és persze kinyitottam az ajtót, mert annyira nem is vicces 35 fokban légkondi nélkül (már 4 éve az a gáz a légkondival, hogy nincs benne gáz; illetve összesen kb 1 hónapig volt benne) üldögélni egy bármilyen álló autóban, hát még egy Deloreanben.
Ja, adalék, hogy az utastéri ventillátor 3-as fokozata nem működik (megdöglött az előtétellenállás vagy mi a répa), valamint 5 percenként 1 percre kikapcsol az egész cucc, nem tudom, milyen megfontolásból.
Valamint a bal ablakot nem mertem lehúzni, mert csak lefelé volt hajlandó menni, felfelé nem (ezt azért megoldottam a jó öreg ruszki módszerrel, azaz addig püföltem a kapcsolót, amíg fel nem mászott végül az ablak).
Nagy élmény volt, na.
Persze a sor úgy indult el, hogy nem volt idõm lecsukni a fedelet, szóval leteszteltem azt is, hogy 60-nal haladva hogy bírja nyitva. Hát bírja, alig görbült meg középen.
Végül csak eljutottunk Győr utánig, letértünk Sopron felé az M86-ra, ahol utolért minket az operatőr srác és b. nője, úgyhogy a bejegyzés elején linkelt videó egyéb részeit itt sikerült leforgatni.
Beálltunk egy pihenőbe, persze most nem is akartam leállítani a motort, hátha nem indul be, ami viszont azért vicces, mert a benzin meg fogyott (a napi mérföldszámlálót nem lehet lenullázni, a benzinszintmérő meg csak úgy érzésre mutatja a szintet, szóval csak úgy gondoltam, hogy csak kibír már 150 km-t egy tankkal, és hát igazam lett, lelövöm a poént, "kifogyott a benzin" rész nem lesz a bejegyzésben).
Odaértünk a fesztiválra, jól beálltunk az útba (jött egy retek Golf négy HP-vel, akik azt mondták, ők "fellépők", engedjék be őket, a szervezők meg szépen visszaküldték ezeket is a sor végére, mint kiderült, csak táncosok voltak), majd sikerült bejutni a kerítésen belülre, ahol a biztonsági őr közölte, hogy csak a mobilkerítés mellé lehet állni, mert a természetvédelem így meg úgy, viszont ha úgy látjuk, nagy szél van, rohanjunk, mert rá szokott dőlni a kocsikra. Köszike.
A motort persze nem mertem leállítani itt se, mert hátha nem tudok odaállni az állványhoz, de odajött a WellHello támogató csapatának (ezt csak gondolom, mivel tudott az autóról, a forgatásról, meg mindenről) egy közepesen részeg tagja, elfordította a kulcsot, a motor meg leállt. Kibicnek semmi se drága, más kocsiját én is szívesen megpróbálom leállítani bármikor és bárhol, csak szóljatok.
Ezután megegyeztünk Mátéval (az operatőr, tudjátok), hogy várjunk, intézi a daruzást, majd másfél órát várakozással és a próbák megtekintésével (Apu, vedd meg x2, Halott pénz, stb.) töltöttünk, utána felhívtam, ő meg mondta, hogy "ja, ők már bejelentkeztek a szállodába, de intézi". Ahha. "Elnök".
Na de csak felkerült az állványra a gépjármű, mégpedig ilyesformán (kicsit klikkvadász a cím a Youtube-on):
A wiki szerint a Delorean tömegeloszlása 35%/65%, de ha megnézitek a videót, szerintem inkább a 20%/80% a valóság. Ha valaki egyszer Deloreant akar daruzni, erre számítson.
Ezután elmentünk enni a VIP sátorba, és kaptunk meglepően finom spagettit (egy olasz sírva rohant volna el, ha meglátja, de mi éhesek voltunk, nem gourmet-k), majd megint várakozás a jegykiadó sátornál, ahol ugyan le volt adva a nevem, de természetesen nem találtak. Mielõtt elfelejtem, köszönet Herczeg Gyurinak, aki mindent elintézett nekünk.
Ezek után kb. este fél 11-kor sikerült a szállodába bejelentkezni.
Ezzel vége is lehetett volna a napnak, de azért az a műanyagtányér spagetti egész napra nem volt krőzusi lakoma, így a feleségem azt javasolta, keressünk egy McDonald's-t, én meg mondtam, keressük meg a McDonald's-t, mert szerintem egy van. Így is tettünk. A pultos csóka megsértõdött, hogy alapból nem tudtam, mekkora kóla jár a közepes menühöz, és csak remélni tudom, nem csulázott bele a kajába.
Ezek után próbáltunk nyugovóra térni, persze a lányom teljesen K.O. volt és nem akarta elhinni, hogy ebben a kis szobában alszunk majd hárman együtt (először aludt szállodában), illetve a pótágy se jött be neki.
Másnap a reggelit természetesen passzoltuk, esélytelen egy négyévessel, legalábbis a miénkkel annyi ideig egy helyben ülni, ha nincs sültkrumpli vagy tablet a környéken. Szóval kocsiba be, kettesbe be, könyököt ki, Sopronba be. Nem tudom, jártatok-e arra mostanában, hát ezek nagyon rágyúrtak az Austrian Look-ra. Minden tiszta, térkövezett, kultúrált a belvárosban. Befizettünk az elektromos kisvonatra, aztán valamiért annyi jelentkezõ lett, hogy sajnos a dízelesre kellett átszállnunk. Nem is értem, melyik hülyebarom találta ki, hogy dízeles autó húzza az ilyeneket, hát én egy hétre odaültetném a "mozdony" mögé.
A következõ program a Károly-kilátó volt, nem gondoltam, hogy ennyit kell gyalogolni a parkolótól, de végül a kilátás kárpótolt.
Már lefelé tartottunk a hegyről, amikor Gyuri hívott, hogy hol a Delorean kulcsa. Hol lenne, nálam. Tõlem elõzõ nap este senki se kérte. Na hát az jó, mert a Fluorék próbálnának. Mikor tudunk odaérni? Félóra, mondtam, de én se gondoltam komolyan.
Egy óra alatt mégis odaértünk, a kulcsot odaadtam, de a Deloreanes próba természetesen elmaradt. Úgyhogy megint megnéztük az Apu, vedd meg próbáját, aztán mentünk a szállodába, hogy a csemete tudjon aludni. Ott még összefuttotunk a bájalexszel, aki igazán lusta egy dög, végig egy ilyenen haladt:
Igen, a liftbe is ezzel ment be.
Este értünk vissza a Petőfi Zenei Díj gálájának elejére (még délután szereztünk VIP parkolókártyát, a franc gyalogoljon annyit), majd megtekintettünk/és -hallgattuk a műsort. Alapvetően nem volt rossz, bár a "nézését meg a járását" igazán kimaradhatott volna. A kisgrófóval egyébként már délután is találkoztunk a VIP-ban, amikor a parkolókártyát intéztük, le se szartuk, ő se minket, ebben megegyeztünk.
A WellHello tagjai végül nem a kocsiból szálltak ki - ezért nem is baj, hogy nem volt próba -, mivel a technikusok az üléseket előrehajtották, és egy füstgépet tettek az autóba (amúgy is rohadt büdös a belseje, mindegy). Elhangzott az Apu, vedd meg immár élesben, (nekünk) negyedszerre, majd az Emlékszem, Sopronban volt az utolsó szám, és véget ért a gála.
Mi persze bepofátlankodtunk a VIP részbe ismét, hogy olyan hazai sztárokkal találkozzunk, mint az Irie Maffia (nem tudni, milyen megfontolásból két f) énekesnője, a Szupernem Szabi, a Halott Pénz Dávid, illetve sokan mások, akiket nem ismertem fel, meg persze a WellHello, akikkel fénykép is készült, rendesek voltak. Mondtam nekik, hogy jól jártak, hogy én jöttem helyettük a Deloreannel, nagy élmény volt az autópályán a dugóban állni légkondi nélkül. Azt még meg akartam kérdezni a Tomitól, hogy komolyan ennyire hülyére veszik-e a hallgatóságot ("még a bull is pucsít, ha bejön ez a bullshit" - hát bejött) illetve hogy szerinte ki érti a poént hármunkon (ők ketten meg én) kívül az "irónia, mi az, egy tablet?" c. sorban, de ezek elmaradtak, mivel igyekeztem jó fényképet csinálni - ami természetesen nem sikerült, mivel a vaku automatán volt a telefonban és szép piros szemet varázsolt mindenkinek. Mindegy, majd egyszer kifotosoppolom.
Ezzel kb. véget is ért a nap, irány a szálloda, mert megbeszéltük még hétfőn a darusokkal, hogy szerdán reggel 6-tól ők már a helyszínen lesznek, csak szóljak nekik és leveszik az autót az állványról, úgyhogy illett hamar elaludni.
Másnap hajnali 7 körül megpróbáltunk már felkelni, a lányomhoz szokás szerint ellátogatott a hisztimanó és mindenféle válogatott fenyegetésekkel lehetett csak rávenni, hogy öltözzön fel, mármint hagyja magát felöltöztetni, stb.
Kiértünk a fesztivál helyszínére még 8 óra előtt, leparkoltunk, megnéztük, ott van-e még az állványon az autó, aztán hívtam a darus embert, aki természetesen nem vette fel a telefont, hiszen két nappal ezelőtt megbeszéltük, hogy őt hívjam. Elmentünk kicsit mászkálni, Fornettit kaptunk ingyen (valamit el kellett "aktivitizni", kurvára nem ment nekem a megfejtés, de végül csak kaptunk 2 kupont), ittunk kólát (más egyéb nem nagyon van a röviden meg a sörön kívül egy ilyen szesztiválon) reggelire és visszamentünk az állványhoz, és ekkor sikerült az egyik intézőemberrel találkozni, aki felhívta a darusokat, akik azt ígérték, hogy fél 11 - 11 közt érkeznek (én 12-vel számoltam). Mindezt 9-től egy közepesen-teljesen hisztis négyévessel várjuk végig.
Ebből az lett, hogy a feleségem elindult előre a lányommal, én meg nekiálltam várni. Természetesen én már reggel 9-kor is le tudok égni a napon, ez most is bebizonyosodott. Poroszkáltam mindenfelé, megnéztem a BTTF egyik szereplőjét, "akiből" kettő is volt:
Majd 10 óra körül beültem a dolgomra egy toitoira, ezt persze Murphy bácsi is észrevette, és csörgött a telefon, hogy érkezik a daru. A francért halogattam eddig!
Lekerült az autó:
Majd elindultam volna haza (elsőre indult, mármint a szokásos 5 másodperces szenvedéssel, amit az én autóm elkövet, ha hideg a motor, és vagyok olyan pofátlan, hogy be akarom indítani), de eszembe jutott, hogy még hétfőn odaadtam a darusoknak a benzines kannámat, hogy ne a napon aszalódjon a kocsiban 2 napig, de persze nem volt náluk, mert a hétfői tragacsuk lerobbant, és most egy 100 éves G Mercivel jöttek (amit le"ARO"-ztam - nekem minden kockaterepjáró egyforma, mármint ezt a kettő kockaterepjárót ismerem, a Land Rover Defender ennyire nem kocka). Ezért Harkára be kellett mennem a műhelyükbe, ott nyilván még egy fotót kellett csinálni a Deloreanről és a szerviz tulajáról (Fung). Mondták, hogy nem bánt a rottweiler, csak ne menjek hozzá 5 méternél közelebb.
Végre csak sikerült elindulni, bementem tankolni Nagycenkre, majd elindultam az időközben felkapart úton visszafelé, mindenütt 40-es táblák, köszi, ezt szereti a Delorean, 35 fok és no menetszél. A bal első kerékben a fék nem százas, nyikorog szépen, és ha rálépek a fékre, csak akkor hagyja abba (egy időre). Majd megnézetem a szervizben megint, de még az út előtt azt mondták, hogy nincs benne automata utánállítás, ezért lötyög a fékbetét, ahogy kopik. Vagy mi. Szép hangja van, az biztos, már messziről hallani, hogy egy régi szar közeledik. Mindegy, eljutottam az M1-esig, de hívott a feleségem, hogy Tatabányánál akkora dugó van, hogy a hétfői pehelysúlyú volt hozzá képest. Már menetközben elkezdtem nézegetni a telefonon (gyerekek, nem szabad menetközben nézegetni a telefont!), merre kerüljek, és végül Komáromon keresztül mentem, Tatán elfordultam Tarján felé, majd Gyermely, Szomor, Zsámbék, és úgy vissza az M1-re arra a maradék 10 km-re.
Hogy odategye a pontot a mondat végére, amikor beálltam a kertbe otthon (15 perccel értem később haza, mint a család többi tagja úgy, hogy legalább másfél órával később indultam), természetesen nem állt le a motor (ilyenkor próbából mindig kiveszem a kulcsot, és úgy megy tovább a motor, ami kívülálló számára vicces lehet, engem inkább felkúr agyilag). Sid viszont még hétfőn elküldte, hogy melyik biztosítékot kell kirántani (automataváltós autónál a lefullasztás nem játszik), szóval akksisaru le, felső középső biztosíték ki (az mondjuk gondot okozott, hogy megtaláljam a biztosítéktáblát, nemtom mi a pókért nem átlátszó a fedele).
Ennyi volt a történet. Legközelebb semmi pénzért nem vállalok ilyet. Maximum ha személyes érdeklődés kapcsolódik hozzá, mint most. De lehet, hogy akkor is csak tréleren, mivel az én kocsim úgy látszik, nem szeret "lábon" utazni.
