Igazából ezúttal nem is volt szülinapos senki sem, de az ilyen "Lécci had nézzem meg a Deloreant!" jellegű kéréseket már csak szülinaposokként emlegetem. Az aktuális két érdeklődővel a tesóm esküvőjén találkoztunk, ahol - mint kiderült - ugyanúgy ismernek az emberek, mint mindenhol: A Deloreanes gyerek. Többen jöttek oda hozzám, hogy: Neked van Deloreaned? És én mindig mondtam, hogy persze, aztán máris volt egy indok, amiért lehetett inni egymás - és olykor az autó - egészségére. Többen is meg akarták akkor nézni a Deloreant, de végül csak egy csapat maradt, róluk írok most pár szót.
Sok különlegesség nem történt ezen a napon sem. Megbeszéltük a találkozót, hazamentem, kiálltam, aztán hamarosan meg is érkeztek az érdeklődők. Mivel előtte nem sokat beszélgettünk, ezért a Delorean megismerése egymás megismerésével is járt, szerintem elég jól szórakoztunk mindhárman. Megvoltak a szokásos dolgok, beülés, motornézés, mennyibe kerül, alkatrész, mennyit használod, a fogyasztás nem is sok, azt hiszem nem kell ragoznom. Mentünk is egy kört, aminek én is örültem, mert legalább megjárattam egy kicsit a gépet, aztán pár óra múlva elbúcsúztunk.
Szép nap volt, élveztem, mint mindig, mert mindig jó normális emberekkel megismerkedni. A fényképezést ismét a látogatókra hagytam, majd elkértem a képeket, de ez ezúttal nem volt jó döntés. Ritkán látok ilyen szar képeket, de hát ilyen is van. Ők is mondták már előre is, hogy nem lesznek túl jók. Igazuk lett.
