Ez volt az eddigi legnehezebb kiállítás, legalábbis bizonyos szempontból. Bizonyos szempontból meg éppen a legkönnyebb. Az egész úgy kezdődött, hogy Krisztián, aki egy sok éves NAAFos ismerős szólt, hogy lesz náluk Szegeden egy filmes autós kiállítás és nem tudnám-e odaadni az autót pár hétre. Az egyik haverja csinálja, teljesen megbízható, garantálja, hogy minden oké lesz. Mondtam, hogy akkor beszélhetünk róla.
Felhívtak, szimpatikusak voltak, megegyeztünk. Mivel a távolság miatt nem tudtam folyamatosan ott lenni az autóval, ezért elég komolyan végigmentünk a szerződés minden pontján, ha jól emlékszem kétszer küldtem vissza kisebb-nagyobb javításokra. Végül minden lerendeződött, jöhetett a tréler. Szóba került, hogy lábon viszem le, de mivel ez egy napomat elvitte volna, ezért a tréler maradt. Jött, felraktam a Deloreant és néztem, hogy elviszik. Na ez volt a nehéz rész, az elmúlt kilenc évben még nem volt ilyen.
Odaéréskor Krisztián már várta az autót, lejött vele, beállították, minden oké volt, ezután pedig ott volt egy hétig. Viszont majdnem három hétig kellett volna, de azt nem tudtam vállalni, mert pont az idő felénél volt Agárd, oda pedig nem létezik, hogy ne menjek. Természetesen az off autó is kizárt volt, ezért a találkozó napján visszahozták a Deloreant, hogy mehessek egy jó ivászatra.
Előtte viszont még elmentünk mi is megnézni, hogy minden rendben van-e, és mivel nagyon jól gondját viselték, vigyáztak rá, ezért a kérésre, hogy Agárd után visszajöhessen az autó, feltételesen igent mondtam. Azért csak feltételesen, mert az Agárd utáni hétre már el volt ígérve a Delorean egy filmforgatásra. Viszont mivel nem nagyon láttam mozgást ebben az ügyben, ezért gondoltam rákérdezek, hogy most akkor mi is van a filmmel? Mint kiderült, többszöri rendezőváltás és szervezési gondok után a dolog beleállt a földbe, de annyira, hogy nekem el is felejtettek szólni, mert akkora anyázással lett vége. Szép dolog az ilyen, de legalább felszabadult a hetem, vasárnap este mehetett vissza az autó Szegedre.
Itt aztán egy újabb hetet töltött, majd ismét tréler és vissza hozzám. Hát megjárta az autópályákat párszor szegénykém, jó volt visszakapni.
A kiállítás maga pedig nagyon jó volt. A szegedi Árkádban tartották és tizenegy filmes autót gyűjtöttek össze. A fenti galériában meg lehet nézni mindet. Volt melléjük egy-egy beöltözött ember, akik valamit általában tudtak is a kiállított autóról, bár mikor ott voltunk, akkor azért pár kérdésre nekem is kellett válaszolni.
Szóval igazán jó tapasztalat volt, főleg mert gond nélkül lement az egész. Ezt a tréleres megoldást még mindig nem szeretem, de ezúttal nagyon könnyűvé tette nekem a dolgokat. Az aggódós részt levéve persze.
