Ez a kirándulás ismét úgy szerveződött, mint minden a klubban. Az olasz Delorean klub kitalálta, hogy tartanak idén egy találkozót, majd március 15-én meghívtak minket is. Erre mi azt válaszoltuk, hogy majd kiderül. Aztán ahogy közeledett az időpont, ismét kérdezték, mire mi ismét nem adtunk választ. Megmondtuk viszont, hogy úgy egy héttel előtte majd kitaláljuk, addig ne erőltessük a témát, mert a munka, az időjárás és a kedv is erősen belejátszik a döntésbe. Mivel Bopat nagyon ment volna, én voltam a gyengébb láncszem, de a megadott egy héttel az indulás előtt megírtuk, hogy oké, megyünk.

Mivel az autók rendben voltak, nagy készülés nem volt, ezért szeptember 7-én összedobáltuk a cuccokat, másnap  reggel bepattantunk az autóba, felírtuk, hogy 76030 mérföld, aztán gyerünk! Bopaték egy nappal korábban indultak, mert nekik az út is hosszabb, valamint el akartak tölteni egy kis időt Grazban egy ismerősüknél, ezért annyiban maradtunk, hogy a Graz utáni első megállónál találkozunk dél körül. Innen úgy 5 óra az út Felonicába, ebbe a Pó menti kisvárosba.

Az indulásunk nagyjából időben történt, viszont az útválasztást ezúttal megelőzte egy kis matekozás. Bécs felé már marhára unom a pályát, valamint a Bécs és Graz közötti szakasszal engem már konkrétan vallatni lehetne, annyira utálom. Ezért úgy gondoltam először, hogy mehetnénk Szlovénia felé. Az út jó, nem drága, miért is ne? Hát mondjuk azért, mert a szüleim nem rég mentek arra és egy hídépítésnél, valahol Postojna előtt, három órát álltak a dugóban. Ránéztem a forgalomra egy nappal korábban, ott ezúttal is állt a dugó, Szlovénia kilőve, marad Graz. Viszont most, hogy már megvan Szombathelyig az autóút, nézzük meg azt! Nem régen voltam arra, nagyon jó volt, azt az 50 kilométert meg Szombathely és Graz között majd kibírjuk valahogy.

Nagyon jó döntés volt. Alig volt forgalom, lehetett menni frankón, talán be is mértek az egyik felüljáróról, mert sajnos ez csak autóút 110-es korlátozással, amit azért nem mindig sikerült pontosan betartani. Az elmúlt két hétben még nem jött csekk, remélem nem is fog. Szóval tervszerűen odaértünk, egy utolsó tankolás Magyarországon, aztán mentünk a normál útra. Amivel semmi gond nem volt. Kicsit nagyobb forgalom, lassabb haladás, de egyáltalán nem olyan rossz, mint amire lehetett számítani. Az osztrák rész is oké, bár ott volt egy forgalomelterelés, ami miatt kerülni kellett egyet, de belefért.

Miután felmentünk az osztrák pályára, nem sok volt már Grazig, felhívtam a Bopatot, hogy negyed óra múlva odaérünk, mire ők is elindultak. Hogy aztán hamarosan hívjam őket, hogy nem sikerült lemenni a lehajtón, mert betereltek minket egy tipikus osztrák vályúba, szóval egyel később találkozunk. Így is lett, bár mire odaértünk, lett pár új ismerősünk, köztük egy fickó egy közepesen új Porschéval, akivel külön jót dumáltunk.

A találkozás után megindultunk az olaszok felé, és innen jött az út unalmasabbik része. Igazából nem történt nagyon semmi. Még az osztrákoknál tankoltunk egyet Villachnál, aztán mentünk, mentünk, mentünk. Velence után délre fordulni viszont jó volt, mert erre még soha nem voltam és kicsit másabb errefelé a táj, legalább néha lehetett valami érdekesebb dolgot látni.

Egy kicsit izgalmasabb dolog volt csak, amikor a Bopat jelezte, hogy bedöglött a légkondi ventilátora és melegszik a vize. Megálltunk, hagytuk egy kicsit hűlni, de nem láttunk semmi különlegeset, mentünk tovább, és innentől a hiba, pontosabban a vízmelegedés része, nem jelentkezett. Csak a légkondi nem fújt neki hideget. Ami azt illeti nekem sem, mert habár én már tudtam, hogy kicsit kevés benne a gáz, de mivel még a régi fajta R12 volt benne, ezért nem töltöttem újra, mert nem tudtam. Hát mostanra kilehelte a lelkét, szerencsére jó idő volt, lehúzott ablakkal sem döglöttünk meg.

Innen már csak pár kilométer volt hátra, meg is érkeztünk a szállásra, aminél eldugottabb helyet én még nem láttam. Elsőre kicsit fura is volt a hely, de aztán kiderült, hogy minden rendben van, tényleg ezt foglalták nekünk és a hely egyébként igencsak jó. Innen odamentünk a bázisra, ahol már gyülekeztek az autók. Pontosabban gyülekezgettek, mert itt már látszott, hogy ez azért nem az a tipikus németes precizitásos buli, hanem inkább olyan olaszos fiesta. Így aztán a nap végére talán 10 autó jött össze összesen, amihez még másnap csatlakozott további kettő.

Az olaszok meg természetesen marha jó fejek, nagy hanggal és kedvességgel üdvözöltek, majd elbeszélgettünk éjszakába nyúlóan. Este meg belezuhantunk az ágyba, kb. 800 km lett a vége.