Már háromszor írtam erről, hogy jönnek az új gyártású Deloreanek, de valahogy még mindig nem érkeztek meg, pedig ígéretből soha nem volt hiány. Viszont ezúttal nem a DMCH a hibás, hanem a bürokrácia. 2015-ben fogadták el a törvényt, ami elég tág értelmezési lehetőséget adott a gyártásra, azonban kikötötte azt, hogy az EPA (Environmental Protection Agency - Az ottani Környezetvédelmi hatóság) és az NHTSA (National Highway Traffic Safety Administration - Ez meg kb. a Közlekedési Hatóság) dolgozza ki a szabályozás részleteit, majd tegye nyilvánossá 12 hónapon belül. Viszont mivel a bürokrácia ott is bürokrácia, ezért a két hatóság ezt még nem tette meg. A megkeresésükre válaszolva sikerült kideríteni, hogy az EPA esetében már egy vázlatot sikerült összeállítani, azonban az NHTSA még eddig sem jutott. A végleges szabályozás megjelenési idejéről pedig egyik hatóság sem tudott nyilatkozni.
A késésnek több okot is megjelöltek, ezek között az NHSTA esetében a Takata légzsákbotrányt, valamint az önvezető autók szabályzásával kapcsolatos teendőket, az EPA esetében pedig a kritikus pozíciókból hiányzó embereket. Egyéb kormányzati szervek bíznak a szabályzás késő tavaszi megjelenésében, ami azt jelentené, hogy 2019-ben elindulhat a valódi gyártás is, azonban arról ők sem nyilatkoztak, hogy milyen motorok lesznek választhatóak.
Ami szintén egy érdekes kérdés, mert motorválasztás esetén két lehetőség van. Az egyik, hogy egy már meglevő autóban már engedélyeztetett motort használnak, annak minden környezetvédelmi felszerelésével. Ez viszont bonyolultabb dolog, mint amilyennek hangzik. Mert míg a motorgyártók szívesen eladnak motorblokkokat, de nem olyan szívesen adják el velük az OBD II-es diagnosztikai rendszerüket minden szükséges dokumentációval. A másik lehetőség, hogy egy olyan erőforrást használnak, amit a CARB 2017-től kezdve jóváhagyott. Ez a hatóság a kaliforniai környezetvédelmi hatóság, aminek a határozatai jellemzően szigorúbbak az EPA által meghatározottaknál. Ezzel viszont az a baj, hogy jelenleg egy darab motor felel meg ezeknek a feltételeknek, a General Motors LS3 E-ROD-ja (6,2 liter, V8, 430 LE). Tehát egyelőre ez az egyetlen motor, amit az összes kis gyártó nagy bizonyossággal használhat.
Ezért aztán a szabályzásra várakozó cégek, mint pl. a DMCH vagy éppen a Checker, a Revology, a Superformance, és a Factory Five, nem tudnak előrelépni. Persze azt megpróbálhatnák, hogy nekiállnak az előkészületeknek vagy éppen a gyártásnak úgy, hogy még nincsenek meg a pontos elvárások, de ezt a szerencsejátékot senki sem meri bevállalni. Ez pedig nem tesz jót a potenciális beszállítóknak, akik egy-két éve várják a megrendelést, ami csak nem akar megérkezni. Ahogy James Espey mondta: "A Delorean név sok ajtót megnyit, de nem sokat tud nyitva is tartani." Ezért aztán a DMCH jelenleg Európa felé tapogatózik, mert ott nagyobb hagyománya van a kis szériás gyártásnak.
