Tíz éves lett a Magyar Delorean Klub. Hol voltunk egy évtizeddel ezelőtt? Én egy másik feleséggel egy másik lakásban, másik munkahelyen más elképzelésekkel és más motivációkkal. És akkor még rajongtam a régi autókért. Ma már főleg csak egyért, ezért az egy rozsdamentes acélból készített kortalan formájú “ufoért”.

Most illene összefoglalni ezt a tíz évet, de nem fogom. Ezt megtettük korábban mindenféle okból, elmondtuk, hogy hogyan hoztuk létre a klubot, hogy ki hogyan jutott a kocsijához, hogy kinek mi a személyes érintettsége. Most inkább arról írnék — ha lehet nem túl patetikusan —, hogy hálás vagyok ezért a tíz évért. Hálás vagyok a beszélgetésekért, az utazásokért a sok-sok tapasztalatért, és hogy rengeteget tanultam magamról ebben a klubban. A Delorean ma már “csak” egy apropó, hogy találkozzunk, mert van hogy szóba sem jön. Olyan mint egy kedvenc bútordarab, amire mindig jó ránézni, ami mindig fontos hogy ott legyen, de ma már nem mindig van a középpontban. Egy dekáddal korábban még biztos voltam benne, hogy hamarosan lesz nekem is ilyen kocsim. Ma már legalább ennyire biztos vagyok benne, hogy nem lesz. Viszont a telefonkönyvem olyan számokkal bővült amik értékes kapcsolatokat jelentenek. Sokat tanultam tőletek Srácok és hálás vagyok számtalan élményért. Köszi!

2008 nyarán egy szakadt kabrióval, megmásíthatatlan gondolatokkal, kőkemény magabiztossággal érkeztem Viktorhoz és Zsolthoz. Ma már állítások helyett inkább kérdéseim vannak, a szakadék hülyegyerekautó helyett családi kocsival járok, a magabiztosságot pedig egy korrekt önismeret váltotta fel. Ha ilyen tíz év ebben a klubban, akkor kívánok magunknak még sokszor tíz évet.

Live the dream – Úgy legyen!

Boldog szülinapot DCM!